Politikusi vélemény: Amikor egy csomag betét luxusnak számít: itthon is beszélnünk kell a menstruációs szegénységről

Kirekesztettség, fertőzésveszély, megalázó pillanatok. Ez a menstruációs szegénység. Miért fontos beszélnünk róla, és hogyan csapódik le ez a tabunak gondolt téma a szlovákiai magyarok körében? Az eddigi tapasztalat szerint az elzárkózás helyett többnyire befogadásra és segítőkészségre talált. Ebből pedig nagy erőt lehet meríteni.

A menstruációs szegénységgel kapcsolatban elsőként szinte mindig az a kérdés merül fel, hogy miért beszélünk a szegénységen belül egy külön kategóriáról, miért „kivételezünk” ilyenkor a nőkkel. Ez a nézőpont nem feltétlenül a nőkkel szembeni empátia hiányából indul ki, hanem abból a feltételezésből, hogy a menstruációs szegénység enyhítésére tett törekvések igazságtalanul zárják ki a segítségnyújtásból a társadalom nélkülöző férfi tagjait.

„Kivételezés”

Fontos azonban látni, hogy a biológia is „kivételez”. Míg az iskolába és a munkába járás feltételei azonosak a két nem számára, a menstruáció a nőkre további anyagi terheket ró, bizonyos hétköznapi aktivitásokat pedig akár teljesen ellehetetleníthet, nem beszélve a fájdalomfaktorról. A nők pedig mindezt négyhetes periódusokban ismétlődve élik át, azaz évente körülbelül 13-szor.

A menstruáció még akkor is körülményes, ha higiénikus feltételek között zajlanak a mindennapok, és van pénz a tisztasági betétre, tamponra, kehelyre, fájdalomcsillapítóra. A biológia nem az órarendünkhöz alkalmazkodik, így a menstruáció alatt az olyan hétköznapi dolgok is rémálommá válhatnak, mint a tornaóra, a hosszú meetingek vagy az ingázás. Elég, ha reggel dugóba kerül az autóbusz, vagy ferde szemmel néz a főnök a rövid szünetet kérő alkalmazottra, és a napi rutin egy csapásra méltatlan helyzetté válhat.

Biztosak lehetünk benne, hogy nincs is olyan nő, akinek ne lenne legalább egy nagyon kínos története azokról a napokról. Az sem ritka, ha valaki csak folyamatos fájdalomcsillapító-adagolással tudja átvészelni ezt az időszakot. Képzeljük el, milyen, ha még az alapvető felszerelés sem áll rendelkezésre!

Menstruációs szegénység

Sajnos sok nő számára nem kell hozzá képzelőerő, mert számukra ez a valóság. Amikor egy családnak ételre sincs igazán elég pénze, akkor a szárnyas betét elérhetetlen luxus, hiszen lánygyermekenként 5-10 euróval növeli a családi kassza havi kiadásait. Mit tehetnek az ilyen körülmények közé született lányok?

A szomorú tapasztalat azt mutatja, hogy ha menstruációs kellékek híján nem tudják biztosan elkerülni a megalázó helyzeteket, inkább néhány napig mellőzik az iskolába járást, esetleg nem higiénikus, fertőzésveszélyes megoldásokhoz nyúlnak, például a hiányzó betétet rongyokkal pótolják. Innen pedig egyenes út vezet a kirekesztettség felé.

Itt válik igazán érthetővé, hogy a menstruációs szegénységen való segítség nem kivételezés, hanem csak a nők oktatáshoz, munkához és egyáltalán a társas léthez való hozzáférését akadálymentesíti. Mindössze annak az emberi méltóságnak a helyrehozataláról van szó, amely nélkül a nők számára a társadalomba való be- vagy visszatagozódás alapvető feltétele sem teljesülne.

Annak ellenére, hogy a menstruációs szegénység rendkívül igazságtalan módon zárja ki a nőket a társadalmi életből, itthon eddig nem történt érdemi politikai lépés az országos szintű megoldás felé. Jelenleg a nulladik lépcsőfokon állunk a feltérképezésben is, hiszen Szlovákiában még egy átfogó kutatás sem készült a témában, amiből kiderülne az érintettek száma. Egy ilyen felmérés elkészítése kulcsfontosságú lehet a számszerűsített megoldásokhoz.

Nem minden ország nézi tétlenül a menstruációs szegénységet, ebből Szlovákia is tanulhatna.