Napunk newsfilter: Káčer mellékvágányát Gulyásék építik tovább

A híreket válogatta és kommentálta Beke Zsolt

1. Káčer valóban pszichiátriai eset?

Egy túlzó, ellenséges, provokáló, az önvizsgálatot elhanyagoló nézőpontból az. Most ezt a nézőpontot emelte kormányszintre Gulyás Gergely magyar oldalról.

A magyar Miniszterelnökséget vezető miniszternek nagy napja volt szombaton, hiszen a svéd és a finn sajtószabadságot sikerült lefitymálnia a KESMA országából. De emellett beszámolhatott Orbán Viktor kijevi és moszkvai (!) útjának szervezéséről, ledorongolhatta az orvosi kamarát. Stb.

Innen már csak laza csuklógyakorlat a szomszédos ország (megbízott) külügyminiszterét orvoshoz küldeni, megismételve Németh Zsolt fideszes külügyi bizottsági elnök véleményét.

Valahogy sok lett a probléma. Nosztalgiával kezdték el emlegetni a ficói békeidőket a szlovák–magyar kapcsolatokban. Az akkori problémák most már nem kell, hogy számítsanak, még ha a szlovákiai magyarok emlékezetében Mordor sötétsége vonja is be azokat. Ne gondoljunk arra sem, hogy Fico regnálása alatt a maffia kormányzó erővé lépett elő.

A lényeg, hogy arra emlékezzünk, megszűnt a torzsalkodás. Eljött a „béke” ideje. Amit egyébként üdvözölhetnénk is, ha nem ismernénk Robert Fico pálfordulásait, rossz értelemben vett pragmatizmusát.

Gulyás arról is beszélt a hétvégi Kormányinfón, hogy a szlovák–magyar kapcsolatokat nehezíti, hogy jelenleg nincs rendes, csak ügyvezető szlovák kormány. Hogy Szlovákia légterének védelme problémákba ütközik, hiszen nem lehet tudni, hogy a szlovák ügyvezető kormánynak van-e egyáltalán hatásköre ilyesmiről tárgyalni.

Megjelent tehát az ellenpont, a békével szemben itt vannak a problémák.

És még ott van Káčer is. Az a Káčer, akinek sikerült meglehetősen rossz vágányra vinni a két ország közötti kapcsolatokat. Ahol már elég tartani a sebességet – bár Gulyás most kissé túltömte a kazánt a gőzösben –, a botrány úgy is dagad, ami nem kedvez másnak, mint a szlovák–magyar kapcsolatok békegaransának, Robert Ficónak.

Nem tudjuk pontosan, a szlovákiai választópolgárok mekkora szeletét hozza lázba az Orbán-téma. A szlovák–magyar kapcsolatokat érintő oldala talán kevésbé, de a szlovákok körében nagy népszerűséggel bíró vezérrel való jó viszony többet nyomhat a latban, hiszen egy tavaly októberi közvélemény-kutatás szerint Orbán a második legnépszerűbb külföldi politikus 32,54 százalékkal.

S nem véletlen az sem, hogy pártpreferencia alapján lebontva épp a Smer (és a Republika) választói azok, akik a leginkább bíznak benne és orosz kollégájában. A Smer-szavazók több mint 45 százaléka pozitívan viszonyult Putyinhoz, Orbánhoz pedig kétharmaduk.

Egy friss felmérés pedig már azt mutatja meg, hogy a Szlovákiában élők 44 százaléka szerint az USA fenyegetést jelent az országra. Ebből arra lehet következtetni, hogy még lehet hizlalni a Putyint és Orbánt preferáló Smer-szavazótábort.

De nem ok nélkül járja be Dél-Szlovákiát a szlovák–magyar kapcsolatokba békét és barátságot hozó Fico szelleme sem – a magyar szavazatok is jól fognak jönni neki.

Épp ezért próbál meg a Szövetség is a Káčer-vágányon közlekedni a választók felé. Némileg ellentartva ezzel a magyar közmédia által is gerjesztett Fico-hatásnak.

Az utóbbi napokban feltűntek a „Stop Káčer”-es képek több Szövetség-politikus hírfolyamában is, megidézve ezzel a Magyarországon népszerű „Stop Akármi” tematikai és formai összetettségét.

S hogy valóban pszichiátriai eset-e Káčer? Egyáltalán nem. Magyarországot érintő, több ügyben is hangoztatott provokatív véleményét hol jobban, hol kevésbé el lehet utasítani anélkül is, hogy ezt a stílust használnánk.

Badarság volt arról beszélnie, hogy Magyarországnak területi követelései volnának Szlovákiával szemben. Ugyanakkor Orbán-kritikájával sok szempontból egyet lehet érteni, még ha annak stílusa is túllép egy határon, határozottan unortodox a diplomáciában.

Az utóbbi időben szlovák és magyar oldalról egyaránt tapasztalható, szokatlan beszédstílusra több magyarázat is lehetséges. Elfogadhatónak tűnik közülük az, amely szerint a céltáblaállítással a kampányidőszak mutatkozik meg mindkettőben szerencsétlen és veszélyes módon.

Aki tehát komolyan veszi a címben feltett kérdést, a kampányszakemberek által beállított váltóknak köszönhetően nagy valószínűséggel mellékvágányon van.

---

2. Ízelítőt kaptunk a hétvégén, mi várhat ránk, ha a Smer újra kormányra jut

A hétvégi események ugyanis azt az arrogáns hatalomfelfogást mutatják meg, melyet láthattunk már a Fico-kormányoktól, illetve láthatunk külföldi partnereitől. S ami visszatérhet.

Szombaton a közszolgálati tévé Sobotné dialógy (Szombati párbeszédek) című műsorának vendége lett volna Marián Kéry smeres képviselő, a parlament külügyi bizottságának elnöke Jaroslav Naď (OĽaNO) megbízott védelmi miniszter opponenseként. Vagyis az Ukrajnát támogató miniszter állt volna szemben a „béke”-párti bizottsági elnökkel.

Kéry nem tudott megjelenni, de a „pártvezetés elküldte helyette” Ľuboš Blahát, a párt alelnökét. Azonban az összeesküvés-elméletek megveszekedett hívőjét, a szlovák nemzeti főkommunistát – a definícióban rejlő ellentmondás az ő esetében elég szerencsétlenül, de feloldódik – nem szerették volna a szerkesztők a műsorban látni.

Marta Jančkárová, az adás műsorvezetője elmondta, hogy azért hagyták üresen Kéry székét, mert a Smer szóvivője nem jelentette a változást és nem magyarázta meg Kéry hiányzását. Szerdán még megerősítették, hogy Kéry lesz a műsor vendége, de aztán mégis Blaha érkezett, bejelentés nélkül.

Ezt követően Marta Jančkárová e-mailben és telefonon fenyegetéseket kapott, melyeket gyűlöletkeltő és vulgáris jellegük miatt a közszolgálati műsorszolgáltató (RTVS) inkább nem tett közzé. A közleményben annyi állt, hogy a műsorvezetőt „fizikai likvidálással, kínzással, tömeges nemi erőszakkal, családtagjainak bántalmazásával stb.” fenyegették.

A fenyegetés azonban nem a semmiből jött. Nyilván vissza kellene mennünk az időben a Fico-kormányok idejére, amikor is az újságírók szidása a mindennapok része volt, és az állam bűnszervezetként működött, ami végül Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásához vezetett. Egy hete sincs, hogy ennek évfordulójára emlékeztünk.

Vissza kellene mennünk Igor Matovič „kormányainak” hangneméhez is, ahhoz a tartalomhoz és stílushoz, amit az újságírókkal szemben az utóbbi években megengedett magának.

Vissza kellene mennünk ahhoz is, hogy Robert Fico múlt heti visszaemlékezésében az újságíró és jegyesének meggyilkolását úgy mutatta be, mintha ő maga nem a feltételezett megrendelői oldallal állt volna kapcsolatban, hanem egyenesen ő lett volna annak az áldozata.

Matovič pedig ugyanezen alkalomból hihetetlen logikai csavarral mutatta be, hogy az igazi újságírás letéteményese tulajdonképpen csak ő lehet, és csak sajnálhatjuk, hogy nem lett a kollégánk – miközben folytatta a gyűlöletkeltést.

(És nem csak ennek a két politikusnak a tetteit kellene számba venni, de az ő felelősségük volt ebben a tekintetben a legnagyobb az utóbbi évtizedben.)

Most csak az adást megelőző eseményekig menjünk vissza: Blaha egy kamerással érkezett meg az RTVS épületébe. Nyilván tudta, hogy nem fogják beengedni a műsorba, hiszen vele nem szerződtek. Viszont mekkora médiahacket lehet csinálni abból, ha a privátkamerába elmondja, hogy a szólásszabadság most épp csak azon múlik, hogy a szerződés és az érvényben lévő szabályok ellenére beengedik-e őt.

És lehet folytatni is: A Smer rögtön a parlament médiabizottságának összehívását kezdeményezte, és egy állásfoglalást is kiadott, amiben az RTVS vezetője, Ľuboš Machaj torkának estek.

Innen már törvényszerű, hogy beindult a feszült tömeg.

Az RTVS büntetőfeljelentést tett ismeretlen tettes ellen. A Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség pedig nyomozást is indított. Remélhetően sikerül megállítani ezt az indulathullámot.

Leszóltak fentről.