Húsba vágó kérdésekkel szembesít a Ján Kuciak meggyilkolásáról szóló dokumentumfilm
Dokumentumfilm még nem szögezett a székbe annyira, mint az Egy újságíró meggyilkolása. Megrázó és nagyon mélyen elgondolkodtató alkotás, hiszen olyan kérdéseket is felvet, amelyekre a nézőknek maguk kell meglelniük a választ.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Ezek közül még csak nem is az a legnyugtalanítóbb, hogyan hunyhattunk szemet olyan sokáig a két fiatal tragédiájához vezető disznóságok felett, hanem az, hogy hol tartunk most, öt évvel a kettős gyilkosság után.
Tényfeltáró és emberközeli
Az amerikai–cseh–dán koprodukcióban készült dokumentumfilm világpremierje a torontói Hot Docs filmfesztiválon volt, Európában pedig elsőként a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be nagy sikerrel. A szlovákiai mozipremiert az egész országot megrázó és felforgató kettős gyilkosság ötödik évfordulójára időzítették.
Matt Sarnecki újságíró, producer és filmrendező alkotása nem szorítkozik csupán a Kuciak-gyilkosság és az azt követő események krónikaszerű bemutatására, igyekszik részletesen feltárni annak hátterét, előzményeit és társadalmi-politikai következményeit is. Eközben pedig lerántja a leplet a politikának, az igazságszolgáltatásnak és az oligarcháknak egy olyan bizarr és kiterjedt bűnszövetkezetéről, amely túl sokáig működhetett zavartalanul és csaknem észrevétlenül Európa közepén.
Bár Ján Kuciak, a fiatal oknyomozó újságíró sok mindent a nyilvánosság elé tárt abból, hogy mi is zajlik a mélyben, hogyan működik a Szlovákiában kiépült maffiaállam, ahhoz, hogy a társadalom végre megmozduljon, és tegyen is a változásért, sajnos az kellett, hogy ő és a menyasszonya, Martina Kušnírová az életével fizessen.
A film amellett, hogy nagyon pontosan és lényegre törően, ugyanakkor végig lebilincselően igyekszik felgöngyölíteni ezt a rendkívül bonyolult bűnügyet, az érzelmeinkre is hatni kíván. Kuciak kollégái – elsősorban legközelebbi munkatársa, Pavla Holcová -, továbbá rendőrök, ügyvédek mellett a két meggyilkolt fiatal szülei, rokonai is gyakran feltűnnek a vásznon. Általuk válik ez a tragikus történet nagyon is emberközelivé, és ha lehet, még fájdalmasabbá. Jozef Kuciak, Ján testvére megmutatja a közös gyerekszobájukat, a szülőktől pedig megtudjuk, hogy a gyilkosság előtti percekben a fiatalok éppen menyasszonyi ruhákat nézegettek a neten.
A film a jegyespárról készült utolsó ismert felvétellel indul, amelyet egy szupermarket parkolójában készített róluk valaki, akit Marian Kočner, az ország akkori legbefolyásosabb oligarchája a piszkos ügyeit nyilvánosságra hozó újságíró megfigyelésével bízott meg. A videó a nyomozás során a rendőrség archívumába került, majd egy névtelen forráson keresztül a média birtokába jutott.
A felvétel többször ismétlődik, mintha csak a hozzátartozókkal együtt néznénk vissza újra és újra ezt az egyébként végtelenül banális, mai szemmel mégis hátborzongató jelenetet. A fiatalok az autóba pakolják a bevásárlást, Martina visszatolja a bevásárlókocsit. Élik a hétköznapi életüket, és úgy tűnik, semmit sem sejtenek abból, hogy azok, akik éppen a meggyilkolásukat tervezik, minden egyes lépésüket figyelik és rögzítik.
Eddig nem látott, megrázó felvételek is helyet kaptak a filmben
Nem ez az egyetlen megrendítő videó, ami az ügyhöz tartozó, gigantikus méretű rendőrségi adathalmazból bekerült a filmbe, és amelyet most először láthat a közönség. A gyilkosság rekonstruálásáról készült felvételen a bérgyilkos, Miroslav Marček szenvtelenül, fegyverutánzattal a kezében magyarázza a nyomozóknak a nagymácsédi házban, pontosan milyen pozícióban feküdt az általa kivégzett újságíró a lépcsőn – ott, ahol egy korábbi bejátszásban a vértócsát is láthattuk.
Egy másik rendőrségi videón Kočner bizalmasát és a gyilkosság feltételezett megrendelőjét, Alena Zsuzsovát szembesítik a közvetítő szerepét betöltő Andruskó Zoltánnal, aki akkor már hosszú ideje együttműködött a rendőrséggel. Előbbi – akinek az arcát ilyen közelről és tisztán nemigen láthatta eddig a nyilvánosság – cinikusan tagad minden vádat, majd felszólítja Andruskót, mondja meg őszintén, valójában kitől kapott megbízást a Kuciak-gyilkosság levezénylésére.
Fontos és izgalmas információkat oszt meg a Kuciak-üggyel megbízott nyomozói csoport vezetője, Peter Juhás a nyomozás menetéről és arról, hogyan bukkantak az elkövetők nyomára. Az ügy felgöngyölítése a bíróság előtt folytatódott tovább, a bizonyítási eljárások útvesztőjében Daniel Lipšic, a Kuciak-család és Roman Kvasnica, Martina Kušnírová édesanyjának jogi képviselője segítenek eligazodni.
Megszólal Marek Para, Marian Kočner ügyvédje is, bár az ő szerepe nagyjából kimerül abban, hogy pókerarccal kijelenti: meggyőződése, hogy a védence ártatlan (amire a komáromi moziban egy emberként szisszent fel a nézőtér).
A megszólalók nyilatkozatait, valamint a rendőrségi archívumból kiszivárgott, exkluzív felvételeket a gyilkosságot követő időszak híradásaiból vett részletek, a pozsonyi tüntetésekről, az akkori politikai garnitúra hírhedt sajtótájékoztatóiról és a bírósági tárgyalásokról készült archív felvételek egészítik ki. A szubjektív vallomások és a kordokumentumok okosan épülnek egymásra a filmben, aminek köszönhetően komplex kép alakulhat ki az ügyről a külföldi nézők fejében is, akik nyilván jóval kevesebb előzetes tudással rendelkeznek, mint a hazai közönség.
A dokumentumfilm végén szó esik arról is, hol tart Szlovákia öt évvel a tragédia és három évvel a Smer-kormány bukása után. Kočneréket
