Összeomlóban a gyermekpszichiátriai ellátás Szlovákiában, a kezelés hiányában a fiatalok egyre gyakrabban az öngyilkosságot választják

A depresszió, az öngyilkossági hajlam és az önkárosítás járványa sújtja a tizenéveseket Szlovákiában. Segítség pedig nem érkezik: 

• Egy átlagos iskolai osztályban átlagosan két olyan tinédzser van, akik terapeuta vagy pszichiáter segítségére szorulnak.
• Az Eperjesi kerületben csak két gyermekpszichiátriai rendelő van, Nyugat-Szlovákiában pedig semmilyen lehetőség sincs a hosszú távú kezelésre. A kórházakba csak az akut életveszélyben lévő gyerekeket veszik fel.
• Az agresszív tünetekkel rendelkező autista gyerekek vagy a függőséggel küzdő gyerekek számára pedig egyáltalán nincs hely.

Anna több mint egy évig volt a gyermekpszichiátria várólistáján. Ezalatt öngyilkosságot is megkísérelt. Még azt követően, hogy különböző gyógyszereket vett be és alkoholt ivott rájuk, sem tudták megmondani az anyjának a kórházban, hogy ott maradhat-e. Ez tavaly tavasszal történt, Anna akkor 14 éves volt.

Több ilyen történetet is hallottunk a pszichiátriai segítségre szoruló gyerekek nehéz sorsáról. A szlovákiai gyermekpszichiátriai ellátás borzalmas állapotba jutott.

Azért halnak meg gyerekek, mert nem bírnak tovább várni a segítségre.

A kórházakba általában csak azok a pszichikai problémákkal küzdő gyerekek kerülnek be, akik öngyilkosságot kíséreltek meg vagy fennáll a veszélye, hogy így fognak tenni. A kórházakban és rendelőkben dolgozó orvosok is beismerik, hogy nem tudnak minden gyermeken segíteni, akinek szüksége lenne rá.

Segítség nélkül maradnak az étkezési zavarokkal, függőségekkel vagy depresszióval küzdő gyerekek, és azok számára sincs hely, akik agresszív megnyilvánulásokkal járó fejlődési rendellenességgel rendelkeznek.

Ilyen rossz helyzettel az orvosok még nem találkoztak. A lelki problémákkal küzdő gyermekek száma pedig növekszik.

Tavaly az elmúlt tíz év legtöbb páciensét látták el a gyermekpszichiátriai rendelők, a biztosítók csaknem 89 ezer orvoslátogatást térítettek meg. Tíz éve ez a szám 20 ezerrel alacsonyabb volt.

Az ambuláns orvosokból pedig akut hiány mutatkozik. Az Eperjesi, Trencséni vagy a Nagyszombati kerületben például a biztosítóknak csak két gyermekpszichiátriával és rendelővel van szerződésük – az Eperjesi kerületben pedig 185 ezer gyermek él. Kelet-Szlovákiában 13 járásban egyetlen gyermekpszichiáter sincs.

A gyermekek sokszor akár fél évet is várnak a segítségre. Amikor pszichikai problémáikkal kórházi kezelésre szorulnak, még többet várnak. 1,4 millió gyerekre körülbelül 200 hely jut a kórházakban vagy szanatóriumokban.

Több mint egy évet várt

Térjünk vissza Annához, aki depresszióval és viselkedési zavarokkal küzd.

„Amikor beütött a járvány, az ambuláns pszichiáter, akihez a lányom járt, kórházi várólistára tett minket” – mondja az anyja, Lenka. A lányának problémái voltak az online oktatással, az órákon nem kapcsolódott be.

„Az iskola nyomást gyakorolt rám, hogy a lányom kórházi kezelést kapjon, hogy beállítsák számára a kezelést, hogy haladjunk valamerre. A kórházban azt mondták nekem, hogy látják, hogy a listán vagyok, de nincs szabad helyük” – emlékszik vissza az anya.

Amikor egy éve és három hónapja volt a várólistán, a lánya öngyilkosságot kísérelt meg. A mentő a Gyermekbetegségek Nemzeti Intézetének sürgősségi osztályára vitte Pozsonyba. „Este azt mondták nekem, hogy nincs szabad helyük, és lehet, hogy haza kell vinnem. Végül találtak helyet, és ott volt egy hétig” – mondja Lenka.

Annának van egy 19 éves nővére is, Jana, aki szintén pszichiátriai segítségre szorul és Pozsonyban lakik. Az anya és a lányok neveit megváltoztattuk.

Lenka egyedül neveli a lányait. Gyerekkorukban traumán mentek keresztül, amin most szakértői segítséggel próbálnak túljutni. „Az apjuk, a volt férjem alkoholista volt. Amikor kicsik voltak, nem került sor fizikai erőszakra, de a volt férjem saját magában kárt tett” – mondja Lenka.

Anna és Jana többször is szemtanúja voltak annak, hogy az apjuk összetört valamit, amivel megvágta magát és vérzett. Sokszor el kellett menekülniük otthonról, és fél évig Lenka barátnőjénél laktak.

„A lányok máig beszélnek róla, mit éltek át vele. Amikor az utcán volt velük, kiszámíthatatlan volt. Nem volt szlovák, már nem is él itt, de a traumák megmaradtak” – avat be Lenka. A lányainak szerinte ezzel meg kell küzdeniük, hogy tovább tudjanak lépni.

A gyermekpszichiátrián ellátott gyerekek száma az elmúlt években

Nem akartam, hogy elvegyék tőlem a gyerekeket, így a központba mentek. Kimerültem

A lányok hasonló problémákkal küzdenek – nem bírják az iskolai tempót, amit elvárnak tőlük a tanárok, depresszív tüneteik vannak. Az idősebb lánynál hipochondriát állapítottak meg, sokszor panaszkodik hasi fájdalmakra vagy egyéb problémákra, amik miatt nem tud iskolába menni, sok hiányzása van, az iskola pedig azzal fenyeget minket, hogy kirúgják. „Már második féléve foglalkozunk ezzel a problémával. Nem arról van szó, hogy az iskola mellé járna, itthon marad és az ágyban fekszik.”

Végül mindkét lánya a diagnosztikai központba ment, hogy teljesítsék a tankötelezettséget. „Önként írattam be őket, mivel fennállt annak a veszélye, hogy az illetékes állami szervek a bíróságra adják az ügyet, az pedig majd valahol elhelyezi őket” – mondja Lenka.

A fiatalabbik Anna múlt év decemberében tért haza a központból négy és fél hónap után. „Újra iskolába jár, és harcolunk” – mondja az anyja. Terápiára jár, a pszichológusok kapcsolatban vannak az iskolával, és Lenka érzi, hogy támogatják.

Azon is gondolkodott, hogy szanatóriumba küldi a lányait, ebből azonban csak kettő van az országban – az egyik Körmöcbányán, a másik pedig a Tőketerebesi járásbeli Garanyban (Hraň). Lenka nem akarta, hogy a gyerekei ilyen távol legyenek tőle.

„Traumára szakosodott szakembert is ajánlottak nekem, de nem engedhettem meg. Egyedülálló anya vagyok és három éve nem kaptam gyerektartási pénzt, mert a volt férjem nem hajlandó fizetni.” A mentális problémák gyógyítása elmondása szerint manapság drága.

Az idősebb lánya pszichikai problémáival hét éve kezdett el foglalkozni, amikor Jana 12 éves volt. Kétszer volt a pszichiátriai osztályon, a kórházban gyógyszeres kezelést kapott.

A gyermekpszichiátereknek és pszichológusoknak már akkor is sok munkájuk volt, de egyszerűbb volt időpontot szerezni, mint most, emlékszik vissza az anya.

Noha az időpontot online is le lehet foglalni, résen kell lenni. Annával végül négy hónapig vártak a kivizsgálásra.

Nem teljesen reménytelen szenvedésről volt szó, a családnak több tanár vagy pszichológus is segített, és néha az iskola részéről is jó hozzáállással találkoztak. „Amikor a nagyobbik lányom kilencedikes volt, volt egy kiváló tanára, aki egyben pszichológus is volt. Ő segített neki akkor, és volt egy időszak, amikor jól érezte magát. Ezek azonban egyedi esetek. Aztán középiskolába ment, jött a Covid, és minden rosszabb lett” – mondja Lenka.

A világjárvány mindkét lány állapotára rányomta a bélyegét, elszigetelődtek, mindketten iskolaváltáson mentek keresztül, és nem volt idejük társas kapcsolatokat kialakítani. Az iskolák nem vettek vissza a tanulókkal szemben támasztott követelményekből.

Évekkel később Lenka beismeri, hogy nem bírja. „Kimerültem. Minden nap az iskolával foglalkozom. Amikor megnyitom az EduPage-et, elfog a stressz” – mondja az iskolai alkalmazásról, ahol mindennap látja a lányai eredményeit és feladatait. „Nem tudok mindent megadni nekik, amit szeretnének. A gyerekeim le vannak maradva, és nehéz megbirkózni a nyomással.”

Pszichiáter: járványszerűen terjed a szorongás és az önkárosítás

A gyerekek és a fiatalok a világjárvány két éve után is rosszul érzik magukat. Depressziós, szorongásos tüneteik vannak, néhányan nem tudnak megbirkózni a közösségbe való visszatéréssel. Ha nincsenek akut életveszélyben, és segítségre van szükségük, az gyakran bonyolult, és három–hat hónap múlva kapnak időpontot. Ennek részben az az oka, hogy nagyon kevés kórházi helyünk és ambuláns pszichiáterünk van.

Ahhoz, hogy minden segítségre szoruló gyermeknek segíteni lehessen, Szlovákiának legalább száz akut férőhelyre, ötven–száz krónikus férőhelyre és legalább két-három szanatóriumra lenne szüksége – mondja Terézia Rosenbergerová, az egészségügyi minisztérium gyermekpszichiátriai vezető szakértője.

„Amíg nem lesz egy állami kórházunk, lehetőleg minden kerületben egy, addig nem várhatunk jelentős változásokat a gyermekek egészségi állapotában. A rövid távú kórházi kezelés sokak számára nem elegendő” – mondja Rosenbergerová. A legtöbb szülő nem tud átutazni az egész országon, hogy meglátogassa a gyermekét.

Eközben a mentális problémákkal küzdő gyermekek száma egyre nő. A kezeletlen esetek krónikussá válnak, és a gyermekek állapota romlik.

„Az elmúlt két évben járványszerű mértékben jelentek meg a szorongó, önkárosító fiatalok, főként serdülő lányok, akik öngyilkossággal fenyegetőznek vagy öngyilkosságot kísérelnek meg” – mondja Ján Šuba, a pozsonyi Kramáre gyermekpszichiátriai klinikájának főorvosa.

33 éves praxisa során még soha nem látott ennyi pszichiátriai segítségre szoruló fiatalt.