A családom a válás után elfordult tőlem. A helyemet az életükben egy olyan férfi foglalta el, aki évekig bántalmazott

Blanka 19 éves korában ismerte meg Igort. Elmondása szerint nagy szerelem volt. Egyáltalán nem jelentett gondot, hogy a férfi hat évvel idősebb.

Szinte rögtön hozzáköltözött.

„Eltelt egy-két hónap, és elkezdett csúnyán beszélni velem. Eltelt egy év, és dührohamában összetörte a cuccaimat. Két vagy három év után ütött meg először” – meséli Blanka.

Az utolsó löketet, hogy elhagyja, az adta meg, hogy rájött, Igornak szeretője van. „Elköltöztem, amikor Vízkeresztkor vele volt és nem velem.”

Abban az időben még egyetemista volt, így visszaköltözött a szüleihez. Igor nem békélt meg a távozásával. „Anyámmal együtt próbáltak meggyőzni arról, hogy valójában én tehetek arról, hogy megcsalt. Hogy nem voltam elég jó barátnő” – idézi fel Blanka.

Utólag elismeri, hogy valamiben igazuk lehetett. „Fiatal voltam, éretlen és elkényeztetett.”

Így visszament Igorhoz. „Anyám adott nekünk egy nagyobb lakást, hogy legyen elég helyünk.”

Fél éven belül összeházasodtak. Másfél évvel később megszületett az első gyerekük is.

A problémák azonban ezzel nem szűntek meg, sőt, gyarapodtak.

Szégyent és fájdalmat hordozott magában

Amikor az első gyerekük féléves volt, Blanka véletlen folytán megtudta, hogy Igor megint megcsalja.

„Mit tehettem volna? Fél évvel voltam a szülés után, stresszeltem az anyaságtól, undorodtam a saját testemtől, és arra emlékeztem, hogy a legutóbbi hűtlensége is az én hibám volt. Akkor talán most is az én hibám” – idézi fel, amit akkor érzett.

Azt mondogatta magának, hogy ez tulajdonképpen érthető, a terhesség alatt meghízott, többet foglalkozott a gyerekkel, mint vele. Igor megígérte neki, hogy véget vet a viszonynak. És az élet ment tovább.

„Hatalmas szégyent és fájdalmat hordoztam magamban, de mások előtt eljátszottam, hogy egy szép, tökéletes család vagyunk egy kisbabával.”

Nem sokkal később megszületett a második gyerekük, házat vettek, aztán a harmadik gyerek is megérkezett. „Ebbe néhányszor belerondítottak a férjem agresszív kitörései, néha egy-egy enyhébb testi bántalmazás is becsúszott.”

Elmondása alapján ez nem úgy nézett ki, hogy elverte. Abban az időben, míg nem voltak gyerekeik, hátba vágta, vagy előfordult, hogy felrepedt a szája. „Egyszer a könyökével gyomron vágott, amikor egymás mellett feküdtünk az ágyon, másszor meg egy kaktuszt vágott hozzám. Nála ezek mindig dühkitörések voltak, amikor nem tudott magán uralkodni.”

Egyszer akkor sem tudta türtőztetni magát, amikor Blanka terhes volt. „Egyszer mentem le a lépcsőn, és hátba rúgott. Azzal próbált védekezni, hogy csak megtolt a lábával, mert lassan mentem.”

Saját magát azonban Blanka szerint sosem tartotta agresszornak, a viselkedését pedig mindig meg tudta magyarázni.

Ezek a te problémáid, oldd meg őket egyedül

A gyerekek születése után Igor Blanka szüleinek cégében kezdett el dolgozni. Egész napokat töltöttek el együtt, míg Blanka otthon volt a gyerekekkel.

Blanka úgy írja le, hogy a harmadik gyerek születése után mintha „valami elromlott” volna. Igor egyre agresszívabb lett. Elkezdte Blankát elszigetelni a környezettől. „Manipulálta ellenem a családomat, nap mint nap hallgattam, ahogy szid engem. A tárgyak összetörése, a csapkodás, dobálás és kiabálás mindennapossá vált nálunk” – mondja.

Ehhez még hozzájött Igor féltékenysége is. „Nem volt magánéletem. Átnézte a telefonomat, a számítógépemet, GPS-szel figyelte, hogy merre járok.”

A környezetük ebből mit sem sejtett. „Kívülről még mindig egy boldog család képét látták. Nem volt senki, akiben megbízhattam volna, és elmondhattam volna az igazat” – mondja Blanka.

Megszületett a negyedik, nem tervezett gyerek, Blanka pedig nem sokkal a szülés után  megtudta, hogy a férjének újabb szeretője van.

„Teljesen a padlón voltam. Nem tudom, hogy mit adott be a családomnak, mert egyre kevesebbet kommunikáltak velem, mindig csak vele beszéltek” – mondja Blanka. „Sehova sem mehettem egyedül, senkivel sem beszélgethettem nyugodtan. Amikor egyszer, egyetlenegyszer átjött hozzánk a barátnőm, egész idő alatt az ajtó mögött állt és hallgatózott.”

Nem sokkal Igor egyik dühkitörése után felhívta az anyja. „Hallhatta a hangomon, hogy valami nincs rendben. Vettem egy mély levegőt, hogy lehet végre összeszedem a bátorságomat, hogy beszéljek a szégyenemről, azonban rögtön leállított: Engem a te problémáid nem érdekelnek, oldd meg őket egyedül.”

Végre nem kellett semmit sem tettetnie

A helyzet rosszabbodott, a testi és lelki bántalmazás már Blanka egészségi állapotán is kezdett megmutatkozni. „Nagyon lefogytam, kórosan sovány voltam, nem aludtam, remegtem a stressztől, amikor otthon volt. Még ma is remegek, ha visszagondolok erre.”

Blanka rájött, hogy már nemcsak ő szenved, hanem a gyerekeik is. Az elején az elmondása szerint Igor nagyon jó apa volt, foglalkozott a gyerekekkel, miután hazajött a munkából, törődött velük. A viselkedése később rosszabb lett. „Nagyon csúnyán és vulgárisan szidta őket, agresszívan üvöltözött velük” – emlékszik vissza Blanka.

Egy eset élesen bevésődött az emlékezetébe. Szombat reggel volt és bevásárolni indult. Amikor hazaért, hallotta, hogy az idősebb gyerekek kiabálnak. „Gyorsan felszaladtam az emeletre. A férjem az ágyban aludt, mellette a legkisebb gyerek sírt a kiságyban, az idősebbek pedig a saját szobájukban sírtak, mert a dühkitörésében összetörte és kidobálta a játékaikat az erkélyen. Még ma is rosszul vagyok, ha visszagondolok, hogy akkor nem tudtam megvédeni őket.”

Előfordult, hogy amikor a férjének dühkitörése volt, bezárta magát a gyerekekkel a szobába, leültek a földre, megfogták egymás kezét és énekeltek – hogy ne kelljen arra gondolniuk, mi történik a házban.

A rendőröket akkor hívta ki először, amikor a férje azzal fenyegette, hogy megöli.