Napunk newsfilter: Három évet érne egy emberélet Szlovákiában?
1. A jobbközép bénázás Pellegrini megerősödéséhez vezethet 2. Három év egy emberéletért? 3. Magyarország előre megy, nem hátra – továbbra is keleti irányban.
Támogasd a Napunk és a Denník N új, kétnyelvű ismeretterjesztő magazinját, amelyben olyan történelmi személyiségeket mutatunk be, akiket a magyarok és a szlovákok is magukénak vallanak. Segítsd az előítéletmentes kapcsolatokat, és járulj hozzá, hogy minél több szlovák és magyar iskolába eljuttathassuk kiadványunkat! Köszönjük!
A híreket válogatta és kommentálta Hegedűs Norbert
1. A jobbközép bénázás Pellegrini megerősödéséhez vezethet
A Dobrá voľba ma bejelentette, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek Peter Pellegrini pártjával, a Hlasszal a választások előtti együttműködésről. A hír többek között azért is meglepő, mert a párt korábban arról nyilatkozott, hogy Dzurinda Modrá koalíciájával akarnak tárgyalni, és úgy általában inkább a jobbközép felé orientálódott korábban. Jelenleg úgy tűnik, épp az ott tapasztalható bénázásból lett elegük.
Egy kis történelem. A Dobrá voľbát eredetileg Tomáš Drucker alapította, aki a smeres kormányok idején krízismenedzserként az egészségügyi és rövid ideig a belügyi tárca élén is kipróbálta magát. Ha ő lenne jelenleg is a párt vezetője, talán semmi meglepőt nem találnánk abban, hogy Pellegrinivel akar tárgyalni, akivel már akkoriban is együtt tudott dolgozni.
Csakhogy Drucker két hónapja bejelentette, hogy kiválasztották a London Business School menedzseri tanulmányi programjára, ezért inkább távozna a párt a éléről. Az utódja pedig Rado Baťo lett, Iveta Radičová kormányfő és Andrej Kiska államfő volt tanácsadója. A bennfentesek ekkoriban valami olyasmire is célozgattak, hogy ez a vezércsere arra is jó lehet, hogy a Dobrá voľba könnyebben szót értsen az alakuló jobbközép koalíció pártjaival, akikhez Baťo nyilván közelebb áll, mint Drucker.
Jobboldali bénázás. Ez a gyönyörű elmélet kapott léket a mai napon. Rado Baťo ugyan sietett leszögezni, hogy a párt elnöksége még nem döntött semmilyen egyesülésről más szubjektumokkal, de közölte azt is, hogy nagyon elégedetlenek azzal, hogy egyesek csak a PR-ra koncentrálnak, és hogy a közegben felmerülek OĽaNO-s politikusok nevei is, ami számukra elfogadhatatlan.
Kár lenne tagadni, hogy Baťo szavaiban rejlik némi igazság. Peter Pellegriniről és a kiugrott smeres barátairól nyilván mindenkinek meglehet a maga saját véleménye, amiért nehéz lehet lenyelni, ha egy magát demokratikusnak mondó párt tárgyalásokat kezdeményez velük. De Baťónak igaza van abban, hogy a jelenlegi preferenciák szerint a Hlas a választások után megkerülhetetlen lesz. És hát az sem teljesen normális, ami a jobbközép szektorban zajlik nemzetegyesítés címszó alatt.
Dzurinda nagy dérrel-durral beharangozott projektjét a Focus legutóbb mindössze két százalékra mérte, Nicholsonová Jablkójáról gyakorlatilag még most sem tudunk semmit az égvilágon, az állítólag érkező OĽaNO-s „nagymenők” pedig (Heger, Naď, Budaj?) szintén titkolóznak egyelőre.
Úgy tűnik, mindenki az egyesítésről beszél, de mintha mindenki csak a saját pártjában lenne erre hajlandó. Ez pedig recept a katasztrófához, főleg, hogy a felsorolt nevek mindegyike hordoz magával bizonyos politikai „batyut” vagy „szennyest”, ami miatt az egyszeri választó szemében a hitelességük minimum megkérdőjelezhető.
Vagyis – anélkül, hogy itt bármilyen szinten megpróbálnánk a Hlast rehabilitálni –, érthető, ha valaki ódzkodni kezd ettől a közegtől.
Borul a bili. A Hlasszal való tárgyalások hírére Alojz Hlina úgy döntött, hogy az Umiernení nevű platformjával együtt távozik a Dobrá voľba pártjából, melynek 2021 óta képezi részét.
Vagyis még nem történt tulajdonképpen semmi, de a jobbközép blokk tovább erodálódott.
Ahogy Borat mondaná: Nagy siker!
2. Három év egy emberéletért?
2018-ben egész Szlovákia elszörnyedve figyelte a videofelvételeket arról, ahogy egy kigyúrt fiatalember halálra ver egy másik, szemmel láthatóan gyengébb fizikumú férfit Pozsony belvárosában, majd miután az áldozat padlóra került, még többször bele is rúgott a fejébe.
Az áldozat, a Fülöp-szigeteki Henry Acorda akkor már néhány éve Pozsonyban élt, és a szemtanúk szerint a kolléganői védelmében lépett fel, akiket az akkor 28 éves támadó, Juraj Hossu molesztált.
A támadás után Henry Acorda a kórházban belehalt a sebeibe, Juraj Hossút pedig kilenc év börtönre ítélték. Csakhogy most, alig három év letöltése után máris szabadulhat.
