Napunk

Balogh Csaba magyar nagykövet: Nekem is kint volt az irodám falán a történelmi Magyarország térképe, és senki nem tett rá megjegyzést

Balogh Csaba pozsonyi magyar nagykövet. Fotó - Vladimír Šimíček
Balogh Csaba pozsonyi magyar nagykövet. Fotó – Vladimír Šimíček

Bárcsak Szijjártó Péter példáját tömegével követnék az EU-s és az észak-atlanti térség más külügyminiszterei is az Oroszországgal való kommunikáció terén, véli Balogh Csaba magyar nagykövet.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Rastislav Káčer „politikusi minőségében” nyilatkozta azt, hogy Magyarországnak területi követelései lehettek volna Szlovákiával szemben, ha Putyin sikeres Ukrajnában, véli Balogh Csaba magyar nagykövet. Az Orbán Viktor nagy-magyarországos sáljával kapcsolatos ügyet pedig mesterséges hangulatkeltésnek tartja – korábban neki is volt a nagyköveti irodája falán egy térkép az 1910-es Magyarországról.

Másodszor lett magyar nagykövet Szlovákiában Balogh Csaba, aki január 25-én adta át megbízólevelét Zuzana Čaputová köztársasági elnöknek. A régi-új nagykövetet arról is kérdeztük,

  • szerinte miért beszél több szlovák csúcspolitikus is arról, hogy Magyarország Szlovákia területi egységét fenyegeti,
  • azzal lenne-e elégedett a magyar kormány, ha a Smer nyerné az előrehozott választást,
  • tisztelettel tartoznak-e a magyarok Robert Ficónak,
  • fogja-e támogatni a kampányban a Szövetséget.

Rastislav Káčer külügyminiszter úr nemrég azt mondta, ha Putyin sikeres lett volna Ukrajnában, Magyarország területi követeléseket támasztott volna Szlovákiával szemben, és szerinte ez ma is aktuális téma. Vannak Magyarországnak területi követelései Szlovákiával szemben, illetve lennének-e, ha Oroszország sikeres lenne Ukrajnában?

Magyarországnak természetesen nincsenek területi követelései Szlovákiával szemben, nem is voltak, és nem is lesznek. Egy Szlovákiába akkreditált magyar nagykövet azért jön ebbe az országba, hogy építse Szlovákia és Magyarország kétoldalú kapcsolatait. Nekem egyáltalán nem feladatom, hogy reagáljak vagy minősítsem a külügyminiszter úr ilyen jellegű kijelentéseit, ezt a magyar külügyminisztérium megtette a Budapestre akkreditált szlovák kollégámnak. A magam részéről ezt nem kívánom kommentálni.

Káčer úr részéről az is elhangzott, hogy van a széfjében egy vaskos titkosszolgálati akta erről a témáról. Ön szerint mi lehet ebben az aktában?

Fogalmam sincs, ezt Káčer külügyminiszter úrtól kellene megkérdezni.

Ön másodszor van itt Szlovákiában magyar nagykövetként. Káčer külügyminiszter úrral mindketten tapasztalt diplomaták, van személyes kapcsolatuk?

Hogyne, nagyon jól ismerjük egymást még abból az időből, amikor itt voltam. Ő akkor a Globsec csapatának volt a tagja, és nagyon jó személyes kapcsolatban voltunk.

Amióta megkapta a második kinevezését, volt már alkalmuk egyeztetni?

Még nem. Kértem lehetőséget, hogy találkozzunk, de egyelőre még nem kaptam időpontot a külügyminiszter úrtól.

Meg fogja próbálni meggyőzni őt, hogy nem látja helyesen a szlovák–magyar kapcsolatokat?

Nem gondolom, hogy Káčer miniszter úr eltérő véleménnyel lenne a szlovák–magyar kapcsolatok minőségét illetően, mint más diplomaták. Ezeket a nyilatkozatait, úgy értékelem, hogy politikusi minőségében tette.

Tehát a szlovák belpolitika felé is üzent ön szerint?

Ezt nem szeretném minősíteni, egy magyar diplomatának nem az a feladata, hogy a szomszédos országok politikusainak nyilatkozatait kommentálja. Érdeklődéssel figyeljük az ennek kapcsán kibontakozó belpolitikai vitát.

Nem ez volt az egyetlen hasonló nyilatkozat szlovák csúcspolitikusok részéről. Tavaly Boris Kollár házelnök azt mondta, Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal hamarosan felparcellázzák Szlovákiát. Miért válhatott ez egy ilyen gyakran emlegetett témává a szlovákiai politikusoknál?

Úgy gondolom, hogy a jelenség oka a magyar kormány következetes politikája jó néhány olyan témában, amely nem találkozik az európai mainstream jóváhagyásával és egyetértésével. A történet 2015-ben a migráció témájával kezdődött, majd más, ideológiai töltetű ügyek is előkerültek.

Most az orosz–ukrán háború kapcsán képvisel a magyar kormány lényegében egyedüliként Európában egy olyan békepárti álláspontot, amely szerint a fegyverek további öntése a harctérre nem biztos, hogy a konfliktus megállításához vezető legjobb út. Ebben a helyzetben elég sok kritikát kapunk a partnereinktől, így nyilvánvalóan olyan szlovák politikai szereplőktől is, akik ezzel alapvetően nem értenek egyet. Vannak tehát olyan politikai szereplők, akik nem szeretik, nem értenek egyet, vagy tartanak a magyar kormány politikájától.

Magyarország sajátos álláspontot képvisel abban is, hogy az uniós országok közül a legszorosabb viszonyt tartja fenn a háború kitörése óta azzal az Oroszországgal, amely megkérdőjelezi Ukrajna szuverenitását. Nem ez az oka, hogy a bizalmatlanság légköre alakult ki Magyarország körül?

Mit értünk a szoros viszony fenntartásán?

Például az energiapolitikában Magyarország sokkal kevésbé építette le az Oroszországnak való kitettségét, mint az uniós országok többsége.

Az uniós országok nagy része azt mondja, hogy leépítette az Oroszországnak való kitettségét – mindenki elindult ezen az úton, Magyarország is, csak míg Magyarország egyenesen megmondta, hogy az elkövetkezendő néhány évben a vezetékes kőolaj- és földgázszállításoktól nem tud megszabadulni, más országok LNG-terminálokon keresztül vásárolnak többek között orosz eredetű földgázt, amit Indiában és Kínában cseppfolyósítanak és tankhajókba raknak, és többszörös környezeti károk mellett, költségesen szerzik be.

Nem gondolom, hogy Európa mára képes volt magát függetleníteni az orosz energiahordozóktól. Ha úgy értjük, hogy Magyarország azért tart fenn szorosabb kapcsolatot Oroszországgal, mert nem voltunk hajlandóak fejjel a falnak menni, igen, ez így van.

Van ennek egy szimbolikus dimenziója is. Szijjártó külügyminiszter úr az egyetlen uniós külügyminiszter, aki többször is Moszkvába látogatott a háború kitörése óta.

Nem állunk háborúban Oroszországgal, ugye? Szlovákia háborúban áll? Működik a nagykövetsége Moszkvában, nem hívta haza a nagykövetét, a diplomáciai kapcsolatokat fenntartja, az orosz nagykövet itt van Pozsonyban. Nem tudok róla, hogy bármelyik NATO- vagy EU-tagállam megszakította volna a diplomáciai kapcsolatait Oroszországgal.

Márpedig ha nem tettük ezt, és nincs közöttünk háborús állapot, a diplomáciának az a dolga, hogy a kommunikációs csatornákat nyitva tartsa. Bárcsak Szijjártó külügyminiszter úr példáját tömegével követnék az Európai Unió-s és az észak-atlanti térség más külügyminiszterei is. Talán gyorsabban jutnánk közel a megoldáshoz.

Fotó – Vladimír Šimíček

Volt egy másik ügy is, amely nemrégiben borzolta a kedélyeket a szlovák–magyar kapcsolatok terén, de a többi szomszédos országban is. Ez pedig Orbán Viktor nagy-magyarországos sáljának esete. Az ilyen esetek nem okozhatnak olyan bizalmatlanságot, amely aztán a Káčer miniszter úréhoz hasonló kijelentésekhez vezet?

Én azt gondolom, hogy ez mesterséges hangulatkeltés. Aki valamennyire is ismeri Magyarországot, a magyar politikát, a társadalmi hangulatot és a közéletet, az pontosan tudja, hogy a társadalom és a közélet jelentős része érthető módon nosztalgiával tekint vissza a történelem korábbi időszakaira. Magyarországon az ezt az időszakot és a még korábbiakat képviselő történelmi térképek, szimbólumok rendkívül népszerűek. Ha végigmegy bármelyik magyarországi utcán, lépten-nyomon fog látni ilyeneket, Trianon-emlékműveket és egyebeket.

Ez egy kontextusából kiragadott, felfújt dolog volt, és semmi köze nincs ahhoz, hogy a magyar politikának milyen szándékai vannak a szomszédos országokkal kapcsolatban. A miniszterelnök maga fogalmazott nagyon világosan az ügyben: ne lássunk bele olyat, ami nincs. A magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek!

Talán mégis más, amikor közemberek használnak hasonló szimbólumokat, és amikor egy országvezető teszi ezt, nem?

A miniszterelnök úr kivett a szekrényből egy szurkolói sálat, amiből van neki tizenegynéhány, és a nyakába tette. Ráadásul nem is volt az eseménynek semmilyen szimbolikája, nem Szlovákia vagy Románia ellen játszott a magyar válogatott.

Öntől esetleg számíthatunk arra, hogy valamikor egy nagy-magyarországos jelképpel jelenik meg a nyilvánosság előtt?

Én vízilabda-szurkoló vagyok, és ott mások a szurkolás kellékei. De egy nagyon kedves barátomtól kaptam egy régi kárpitot, amely a történelmi Magyarország vízrajzi és domborzati térképét ábrázolja 1910-ből. Amikor korábban nagykövet voltam, végig ott volt az irodám falán, soha senki nem tett rá megjegyzést. Mivel ebben az irodában nincs megfelelő falfelület, ahol elhelyeztem volna, ezért most a rezidencián van.

Mivel ön már másodszor van Szlovákiában nagykövetként, komoly terepismerettel érkezett ismét ide. Szlovákiára egy forró időszak vár, előrehozott választásokkal. Ez a bonyolult belpolitikai helyzet is közrejátszott abban, hogy ön kapta ezt a megbízást?

Ezt a miniszter úrtól kellene megkérdezni. Azért fogadtam el örömmel a felkérést, mert legutóbb idő előtt tértem vissza Budapestre, ott kaptam más feladatot. Volt bennem egy olyan érzés, hogy néhány dolgot, amit elkezdtem, szeretnék befejezni. Elsősorban a regionális és határ menti együttműködési projektek tekintetében szeretnék néhány feladatot végigvinni, amit már el is kezdtem.

Balogh Csaba (1968)

Magyar diplomata, elsősorban Kelet-Európában tevékenykedett. 2011-től 2014-ig pozsonyi nagykövet, 2014–2015-ben a keleti nyitásért felelős helyettes államtitkár. 2015-től 2023-ig a külügyminisztérium közigazgatási államtitkára. 2023 januárjától ismét pozsonyi magyar nagykövet, Pető Tibort váltva a poszton.

2014-ben távozott legutóbb. Milyen fontos változásokat hozott a szlovák–magyar kapcsolatokban az azóta eltelt kilenc év?

A társadalmi hangulat jelentősen változott. Különösen a 2012 előtti időszakban, néhány rövid év kivételével, elég durva volt a kommunikáció a mindenkori kormányok között. Ezt úgy jellemeztük, hogy a kerítésen át kiabáltunk egymásnak. Emlékszünk az ügyekre: a kettős állampolgárság, Malina Hedvig, a köztársasági elnök visszafordítása a komáromi hídon stb. Miután a két ország között megerősödött az együttműködés, főleg az unión és a visegrádi csoporton belül, az növelte a bizalmat, javította a nyilvános kommunikációt, ami jó hatással lett az emberek hangulatára.

Sokkal több az interakció magyarok és szlovákok között a határ mindkét oldalán, jóval többen utaznak, és ez azt is jelenti, hogy az olcsó soviniszta propaganda hatása az emberekre már sokkal kisebb. Amikor egy szlováknak beszélek a magyarokról, az esetek többségében már vannak személyes tapasztalatai. Ez látszik a választási eredményeken és a hangulaton is. 20–25 éve még előfordult, hogy valakire rászóltak, ha hangosan beszélt magyarul a Tátrában vagy Kassa főutcáján, ma már ilyet nem igen lehet elképzelni, és ez nagyon jó dolog.

Az önkormányzatok közötti kapcsolatok is javultak, és a gazdasági kapcsolatok is. 2011-ben 4 milliárd euró körül volt a kereskedelmi forgalom, most 14 milliárd. Kezd egyre jobban összekapcsolódni a két ország, ami az európai integráció egyik legfontosabb célkitűzése. Nekünk nem Portugáliával vagy Franciaországgal kell integrálódnunk, hanem egymással. Jó úton járunk, és ezen az úton tovább lehet haladni.

Balogh Csaba magyar nagykövet átadja megbízólevelét Zuzana Čaputová köztársasági elnöknek január 25-én Pozsonyban. Fotó – TASR

A V4-ek kapcsán az elmúlt hónapokban sokszor elhangzott, hogy ez az együttműködés akár már halottnak is tekinthető. Erről mi a véleménye?

Most épp nem vagyunk jó állapotban. Erre ráerősít az is, hogy a nyugat-európai partnereink jelentős része nem szereti, ha a közép-európai országok együttműködnek. Ezért aztán ideológiai és pártbéli szövetségeseiken keresztül mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a regionális együttműködést rombolják.

A visegrádi együttműködést azonban sokszor sokan próbálták eltemetni, mégsem sikerült. Erre jó példa, hogy annak idején, amikor a szlovák kormánnyal úgy döntöttünk, hogy sokkal több energiát teszünk ebbe az együttműködésbe, úgy indultunk neki, hogy ellenőriztük, hogy az unión belüli szakmai kérdésekben mi a két ország álláspontja. Amikor konstatáltuk, hogy ezek 95 százalékban azonosak, rájöttünk, hogy érdemes ezen a téren koordinálni.

Ez az alapvetés most sem változott. A két ország vagy a szélesebb régió érdekei szakpolitikai, gazdasági és egyéb kérdésekben egybeesnek. Mindent elfed most az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos vita és az a félelem, hogy mi lesz a háború végkimenetele. De valamikor véget ér, és ugyanazok a problémák lesznek Közép-Európa előtt, mint öt vagy hat évvel ezelőtt, a V4-ek pedig továbbra is ott lesznek egymásnak.

Említette, hogy a nyugat-európai politikusok akadályozni próbálják ezeknek az országoknak az együttműködését, ezt hogyan kell elképzelnünk a gyakorlatban?

Több olyan nyugat-európai politikus és politikai erő van, amelyek nem nagyon szeretik, ha közép-európai országok egyeztetnek. Franciaország és Németország határozza meg most az EU politikai irányvonalát. Amikor a V4-ek minden Európai Tanács-ülés előtt egyeztettek és közös állásponttal tudtak fellépni, az egy jóval erőteljesebb érdekérvényesítési képességet biztosított az országcsoportnak, ami a nagyoknak nem mindig tetszett.

Ön nemrég a Ma7-nek adott egy interjút, amelyben azt mondta, a szlovák pártok közül a Smer érti a legjobban a magyar nemzeti érdeket. Robert Ficóval a magyar köztelevízió is közölt nemrég egy exkluzív interjút. Kimondhatjuk, hogy a magyar kormánynak az felelne meg a legjobban, ha a Smer nyerné a parlamenti választást Szlovákiában?

A magyar kormánynak az felelne meg a legjobban, ha Szlovákiának 2023. szeptember 30. után stabil, cselekvőkész, határozott politikai elképzeléssel rendelkező kormánya lenne. Ezt kívánjuk. Magyarországnak az az érdeke, hogy mindegyik szomszédja sikeres legyen gazdasági, társadalmi és politikai értelemben is. Egy sikeres szomszéd minket is húz felfelé. Ha a szomszédban problémák vannak, az nekünk is gondot jelent. Minden, ami Szlovákiában történik, az ránk is hatással van. Minél tovább tart a belpolitikai bizonytalanság, annál rosszabb számunkra.

Az mégis meglepő volt, hogy Robert Fico egyedüli szlovák pártvezetőként szerepelhetett a magyar köztelevízióban. Sokan emögött azt látták, hogy a magyar kormány számára ő most egy potenciális szövetséges.

Az kétségtelen, hogy az orosz–ukrán háború és néhány európai téma kapcsán Robert Ficónak hasonló

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Magyarország

Nagykövetség

Orbán Viktor

Orosz–ukrán háború

Rastislav Káčer

Robert Fico

Szlovák–magyar kapcsolatok

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak