Napunk

Hogyan változtatta meg a Kuciak-gyilkosság a szlovákiai magyar közéletet, és mit tanuljunk belőle

Pozsony, 2018. március 16. Fotó - Tomáš Benedikovič
Pozsony, 2018. március 16. Fotó – Tomáš Benedikovič

Öt évvel ezelőtt ölték meg Ján Kuciakot és Martina Kušnírovát, ami nagy próbatétel elé állította a szlovákiai magyarokat is. Jól bele is buktunk. Vélemény.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

2018. február 26-ának reggelén Ján Kuciak és Martina Kušnírová már halott volt. Ezen a hétfő reggelen jelentek meg az első hírek arról, hogy Nagymácsédon öt nappal korábban, február 21-én olyan kivégzésszerű gyilkosság történt, amilyenre addig nem volt példa az önálló Szlovákia történetében.

Az a reggel, amikor tudomást szereztünk a bűntényről, átlagosan indult. Ma sokat beszélnek a stabil kormányzásról: 2018 februárjában ez a bizonyos stabilitás határozta meg a hétköznapjainkat. Robert Fico kirobbanthatatlannak tűnt a miniszterelnöki székből, Robert Kaliňák örökös belügyminiszterként tetszelgett, és a rendszer annyira megingathatatlannak tűnt, mint amilyennek sokan a csehszlovák szocializmust látták még pár nappal a november 17-én kezdődött tüntetéssorozat előtt is.

A Kuciak-gyilkosság lett az a bizonyos „fekete hattyú”, amelyre sem a ficói rezsim kedvezményezettjei, sem legkeményebb kritikusai nem számítottak. Megváltoztatta nemcsak a politikai térképet, hanem a civil ellenállás és az újságírás helyzetét is az országban.

Az első sokk pillanatai

Az első hazai újságíró-gyilkosságot és következményeit szlovákiai magyar újságíróként is megrendítő volt megélni. Az Új Szó hétfő reggel kilenc után közölte az első hírt a Nagymácsédon történtekről, a másnapi nyomtatott számban pedig az első három oldalt teljes egészében a gyilkosságnak szenteltük. A szlovák lapok főszerkesztőivel közös nyilatkozatban ítéltül el a bűntényt.

„A nyilvánosságnak és az államnak el kell érnie, hogy ilyen soha többé ne történhessen meg” – írtuk szerkesztőségi jegyzetünkben.

Már az első nap kiderült, hogy a rendőrség tudott róla, hogy Ján Kuciakot megfenyegette Marián Kočner, de az ügyet szőnyeg alá söpörték.

„Azt gondolom, Tibor Gašpar még nem értette meg teljesen, milyen szörnyű bűncselekmény történt, de bízom benne, hogy a nyilvánosság nyomásának a hatására sikerül minél előbb felderíteni” – mondta aznap az Új Szónak Monika Tódová újságíró.

A következő napokban beindult a politikai nagyüzem, kiderült, hogy a Kuciak által kutatott olasz maffia szálai a miniszterelnök közvetlen környezetéhez vezetnek, és hogy az állam biztonsági rendszere nagyon rossz kezekbe került.

A temetéstől a harmadik mondatig

Március 3-án Somogyi Tibor kollégával robogtunk az eldugott észak-szlovákiai Štiavnik nevű falucskába, ahol Ján Kuciakot eltemették. Több száz fős tömeg lepte el az alig négyezres települést. A gyászmenet élén Kuciakék mellett ott sétált Peter Bárdy, az Aktuality.sk főszerkesztője, a szertartást Stanislav Zvolenský érsek vezette, a temetőben nyüzsögtek a külföldi tévéstábok.

Előző este az első nagy pozsonyi megmozduláson 20–25 ezer ember gyászolta a meggyilkolt fiatalokat, és felhangzottak az első kormányellenes rigmusok is.

A hazai újságírók páratlan módon összefogtak azokban a napokban, és a pezsgésből nem maradt ki a magyar sajtó sem. Az első márciusi hétvégén az Új Szóban rendkívüli kiadást állítottunk össze, amire azelőtt ötven évvel, az 1968-as orosz invázió idején volt utoljára példa. A rendkívüli kiadás egyszerre jelent meg a hétfői lapszámmal, és nyolc oldalon foglalkozott kizárólag a Kuciak-gyilkossággal és következményeivel.

„A felelősség tehát a közösségünké is, s a Híd vezetőinek ezt is szem előtt kell tartaniuk” – írtuk a rendkívüli kiadás szerkesztőségi jegyzetében.

A következő napokban ott voltunk az ország különböző pontjain az egymást követő és egyre népesebb tüntetéseken.

A két hete tartó politikai nyomás következtében március 12-én lemondott Robert Kaliňák belügyminiszter.

Március 15-én, csütörtök kora este még azzal a szalagcímmel küldtük nyomdába a másnapi Új Szót, hogy július 7-én tarthatják az előrehozott választást. A szerkesztőség tíz percnyi sétára volt akkori lakásomtól; amire hazasétáltam, már minden másképp volt: Fico sajtótájékoztatón jelentette be lemondását. Bugárék megtalálták a harmadik mondatot.

Szlovákiai magyar válaszút

A szlovákiai magyar sajtó is válaszúthoz érkezett azokban a hónapokban, amikor a sajtószabadság a figyelem középpontjába került az országban. Néhány hónappal korábban vásárolta meg az Új Szót és a Vasárnapot a hírhedt Penta, amelynek egyik tulaja, Jaroslav Haščák több szálon kötődött a már az első naptól a gyilkosság potenciális megrendelőjeként emlegetett Marian Kočnerhez. Mindenki azt találgatta, mi a célja a Pentának a magyar lapokkal:

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Bugár Béla

Ján Kuciak

Kuciak-ügy

Robert Fico

Szlovákiai magyar

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak