Nemzetek harca, avagy Érsekújvárban a szobrok is mozognak
A köztér a politika helyszíne, és nem csak választások idején. Fontos, milyen épületek, szobrok, intézmények kapnak helyet egy-egy városban. Ezért a köztér uralásáért harc folyik még békeidőben is. Ugyanakkor a megbékélés, az egymás mellett élés tere is lehet(ne). Az érsekújvári fő köztéren sétáltunk időn és téren át.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A köztérért folytatott harc a szlovák–magyar vegyes környezetben fekvő Érsekújvár esetében is jelen volt és van. Egy-egy szobor alkalmas a terület megjelölésére is, gondoljunk csak a különböző nemzeti jelképek kiállításának divatban lévő szokására szlovák és magyar térfélen egyaránt. De gondolhatunk a közelmúlt ideológiai harcaira is.
Érsekújvár esetében ez a területkijelölés izgalmas szobortörténetekben mutatkozik meg, de a város arra is példát nyújt, hogy milyen irányban vezet kiút a kötelezőnek hitt közlekedési irányból.
Ahogy a Duna menti síkság mezővárosainak nagy részéről, Érsekújvárról is elmondható, hogy a városképét nagyban meghatározta a szocialista modernizáció városfilozófiája. A város nem most éli fénykorát, a befektetők gyakrabban telepednek meg a környező városokban, mint itt, és a szocializmus évei alatti fejlett ipar ma már nem képes felszívni az itt élő munkaerőt, mely kénytelen utazni a munka után.
A városi történetekkel és emlékekkel azonban sem az említett gondolkodásmód, sem a mostani helyzet nem tud mit kezdeni. Fennmaradnak, és talán érdemes odafigyelni rájuk.
A porrá lett Kossuth-szobor
Kossuthnak szobrot állítani mindig összekapcsolódik a nemzeti érzés kifejezésével, hasonlóan, mint Anton Bernolák esetében – de erről később. Az újvári Kossuth-szobor esetében ez sokszorosan összejött.
A szobrot már a millenniumi ünnepségek alkalmából szerették volna felavatni, de nem készült el addigra, ahogy a szintén újvári kötődésű Czuczor Gergely szobra sem. A következő időpont a Rákóczi-szabadságharc kétszázadik évfordulója lehetett volna 1904-ben, hiszen a város sok szállal kötődik ehhez az eseményhez: Bottyán János 1704 novemberében foglalta el a várost, de például az áruló Ocskay Lászlót is itt végezték ki, és a sírja is itt található.
1904-ben azonban már belátható időn belülre került Rákóczi hamvainak hazahozatala, ezért inkább egy szuper átadót terveztek: egyszerre avatták fel Rákóczi, Bercsényi és Bottyán emléktábláját és a két említett szobrot 1906. június 17-én.
„Ennyi hazafias emléket egyszerre ünnepelni ritka dolog s az ünnep napja bizonyára emlékezetes marad a város derék lakossága szívében. Országos jelentőségű volt az ünnep már tárgyainál fogva is, s ez országos jelentőségét fejezte ki az ünnepi vendégek nagy sokasága s előkelősége” – írta az eseményről a Vasárnapi Újság, ahol Kossuth fia, Ferenc mellett megjelent Thaly Kálmán, a kuruc kori költészet ismert hamisítója is.
A Székely Weisz Ernő által bronzból öntött, kétméteres, egész alakos, Kossuth-szobrot az azonos nevű téren avatták fel – s ezzel Érsekújvár megelőzte Budapestet is, ahol akkor még nem állítottak szobrot a szabadságharc hősének. A szobor nemzeti jelentőségét az is növelte, hogy Érsekújvár a nyelvhatáron feküdt.
A büszkeség nem tartott sokáig, a hatalomváltás melléktermékeként 1919. május 22-én cseh katonák, illetve vasutasok csoportja hurkot vetve Kossuth nyakába ledöntötte a szobrot a két méter magas talapzatáról, zsákmányukat a vasútállomáshoz vonszolták és porrá zúzták, ahogy egy más irányú nemzeti érzés diktálta.
A talapzat ott maradt a helyén. De később újrahasznosult. Megint egy más országban, vagyis újra a Magyar Királyságban, hiszen az első bécsi döntés értelmében a várost ide csatolták. Kicsit arrébb vitték a talapzatot, és 1940. szeptember 22-én leleplezték újra, de most Kossuth helyett mellszobrok álltak rajta. A zászlórudat fogták közre egy újvári szobrász, Csicsátka Ottó alkotásán, felettük pedig az országzászló lobogott.
A Kossuth-szobor maradványa, a talapzat még egy országváltást megélt, ismét Csehszlovákiába került. És most megint rosszra fordult a sorsa: a háború után görgőkön átszállították a Szent József-temetőbe, ahol egészen 1968. május 31-ig a földön hevert. Innen a kommunális gyűjtő kertjébe került, végül pedig szétzúzták.
Revans
1922-ben az érsekújvári Sokol épülete előtt leplezték le a cseh legionáriusok emlékművét, melyet a városért folytatott 1919-es harcok során elesett cseh katonák emlékére állítottak. A Magyar Királysághoz csatolt Érsekújvárba bevonuló csapatok azonban 1938-ban ledöntötték és megsemmisítették az emlékművet.
A nagy utazó – Anton Bernolák
Anton Bernolák élete utolsó tizenhat évét Érsekújváron töltötte, ott is halt meg ötvenéves korában 1813. január 15-én. A katolikus papnak sokat köszönhet a szlovák nyelv és irodalom. Ő volt az, aki az addig elterjedt cseh nyelvet szlovákkal váltotta fel az irodalomban. Ennek alapjául a nagyszombati nyelvjárást választotta, ami azonban csak átmenetinek bizonyult. Később Štúrék a turócit választották, és végül az vált tartóssá. Érdeme azonban tagadhatatlan abban, hogy kialakult a szlovák irodalmi nyelv.
Az újvári Bernolák-szobor története is összetett.
