Orbán: Oroszország nem fenyeget minket, fenntartjuk velük a gazdasági kapcsolatokat
Orbán Viktor szerint Magyarország kimaradása a háborúból azért jogos, mert nem életszerű, hogy Oroszország Európát fenyegetné. Az infláció olyan mint egy tigris, de a magyar kormány pontos lesz az egyetlen töltényével. Lesz vármegyebérlet, feldolgozó mezőgazdaság, és szigorú gyermekvédelmi rendszer is. Évértékelőt tartott a magyar miniszterelnök.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Orbán Viktor 1999 óta tartott évértékelői általában hasonló kaliberű iránymutatások, mint a tusványosi beszédei, vagy épp a kötcsei pikniken tartott eligazításai. A magyar miniszterelnök ilyenkor saját holdudvarának beszél, és vázol fel stratégiákat. Most azonban a nagy, stratégiai bejelentések jóval kisebb szerepet kaptak, inkább a jelenlegi helyzet és elszigetelt állapot magyarázatán volt a hangsúly – s kiutat nem igazán vázolt fel a kormányfő, külpolitikai szempontból különösen nem.
Megbokrosodott világ
Orbán azzal kezdte, hogy a világ megbokrosodott, a magyarok pedig nem akarnak ilyen világban élni. Szerinte 2010 óta a kormány rengeteg célját teljesítette, és rengeteg akadályt leküzdött, „Brüsszelt megvető bátorsággal” szervezte újra a magyar államot – s úgy tűnt, „a magyar név megint szép lesz”, és „lesz szőlő és lágy kenyér mindenkinek”. A magyar gazdaság szerinte a háromszorosára növekedett, és jelenleg a minimálbér is annyi Magyarországon, mint a szocialista kormányok alatt az átlagbér – ez az összehasonlítás 2009–2022-es viszonylatban egyébként több európai országra, például Szlovákiára és Romániára is érvényes, és fő oka az évtizedes gazdasági konjunktúra.
A miniszterelnök azzal folytatta, hogy 2020-ban beütött a világjárvány, majd mire sikerült kikeveredni a pandémiából, a világ nem a helyes útra tért vissza, és elindult a háború – s utóbbi ismét évekig tartó nyomás alá helyezi Magyarországot. Orbánéknak pedig mindent újra kellett gondolniuk a gazdaságpolitikától kezdve a honvédelmi politikán át a külpolitikáig, és felül kellett vizsgálni minden 2010-ben kitűzött célt.
Ez az átgondolási kényszer ugyanakkor szerinte nem az orosz agresszió miatt lépett fel, hanem azért, mert a Nyugat a szankciókkal belépett a háborúba. S ez a gondolat volt Orbán beszédének gerince: Oroszország ukrajnai invázióját elszigetelt szláv konfliktusként kezeli, melybe szerinte nem szabadott volna beleavatkozni. Ez a megfogalmazás tulajdonképpen a magyar kormány hozzáállásának legújabb definíciója, és ellene mond annak, amit a nyugati stratégák és elemzők mondanak ezzel kapcsolatban, hogy a terjeszkedő, imperialista gondolkodású Oroszország stratégiai veszélyt jelent az európai országokra.
A magyar miniszterelnök ugyanakkor azt mondta: Magyarország nem fogja feladni a céljait, és nem is mond le róluk – a külpolitikában barátokat akarnak szerezni, nem ellenségeket, és azt akarják, hogy mindenki érdekelt legyen Magyarország sikerében. A „nemzetegyesítés” is napirenden marad, hiszen „egy vérből valók vagyunk” – ennek mikéntjeiről a miniszterelnök nem ejtett szót. A belpolitikai célok között azonban említette a családpolitikai intézkedéseket, valamint a „rezsivédelmet” is.
Különösebb kifejtés nélkül felvetett még néhány stratégiai célt a miniszterelnök: folytatni akarja az egyetemek és a gazdaság összekapcsolását, és szót ejtett arról, mennyi mindent akar még magyar kézben tartani az eddigi stratégiai akvizíciókon kívül. Meghirdette a mezőgazdaság átalakítását feldolgozó mezőgazdasággá, fellendített élelmiszeripart szeretne világpiaci szereplőkkel és „nemzeti bajnokokkal” is – mert mégsem járja, hogy a magyaroknak „külföldről ránk zúdított élelmiszert” kelljen vásárolnia.
A keleti országrészt is fel akarja zárkóztatni, mert ideje gazdaságilag és az életszínvonal tekintetében is „egyesíteni Hunniát és Pannóniát”. Emellett erőműveket és vezetékrendszereket is építeni akarnak – és ha Brüsszel nem segít, „akkor segít más”.
Ellenségünk, a háború
Orbán nem hirdetett új ellenségképet a beszédében, a narratíva teljesen azonos volt az elmúlt hónapok narratíváival: Magyarország a háborúval, az inflációval, Brüsszellel és a genderideológiával harcol. Ezekből az ellenségképekből kettőt fejtett ki részletesebben, az inflációt és a háborút, a genderideológiát pedig slusszpoénként dobta be – Brüsszel ugyanakkor minden kategóriában szerepelt, mint a dolgok elrontója.
Magyarország nincs olyan súlycsoportban, hogy véget vessen a háborúnak – jelentette ki a miniszterelnök, és leszögezte: Magyarország előtt egy út van, ki kell maradnia belőle. Bár kijelentette, hogy Magyarország a nyugati világ része, és a NATO, valamint az EU tagja, szuverenitásánál fogva megteheti, hogy másként gondolkodjon, mint a szövetségesei – akik szerinte háborúpártiak. A háborúpártiság szerinte a szankciókban és a fegyverszállításokban nyilvánul meg, és szerinte Európa és a NATO közvetetten háborúban áll Oroszországgal, hiába próbál úgy tenni, mintha nem így lenne.
A kimaradás szerinte az erkölcsileg helyes út. Magyarország segíti az ukrán menekükteket, és eleget tesz humanitárius kötelezettségeinek, de nem fogja Ukrajna érdekeit Magyarország érdekei elé helyezni. A magyar kormány szerinte egyedül áll „a béke pártján”. Az orosz agresszió Ukrajnában Orbán szerint ugyanis két szláv ország időben és térben is korlátozott háborúja, és szerinte a magyar felfogás csak Európában kivétel, a világban egyáltalán nem az.
Úgy gondolja, hogy Oroszország nem fenyegeti Magyarország biztonságát – ezzel a gondolattal gyakorlatilag ellentmond az ismert orosz politikai és katonai doktrínának, valamint az orosz belpolitikai propagandának, mely a NATO ellen vívott háborúként fogja fel az ukrajnai inváziót. Orbán mégis úgy gondolja, hogy az csak ukrán riogatás, hogy Oroszország nem állna meg az óceánig, ha győzne Ukrajnában.
A magyar miniszterelnök szerint ugyanis az ukrajnai háború azt mutatta meg, hogy Oroszországnak nincs esélye a NATO ellen. S úgy gondolja, hogy a stratégiai célja a magyar kormánynak is ugyanaz, mint a többieknek – egy szuverén Ukrajna Oroszország és az EU között. Szerinte azonban ezt a „háborúpártiak” Oroszország legyőzésével akarják elérni, a magyar kormány szerint pedig csak tűzszünettel és tárgyalásokkal lehet megoldani. Azt nem magyarázta el, hogy pontosan mi vinné rá Oroszországot a tűzszünetre és a tárgyalásra – hiszen eddig csak eszkalálta a konfliktust.
Magyarország Orbán szerint folytatni fogja a különutas politikáját. Nem fogja támogatni a gáz-, olaj- és atomipari szankciókat, és fenntartja gazdasági kapcsolatait Oroszországgal – és ezt szövetségeseinek is tanácsolja. Kitért arra a momentumra is, amely nagy kritikát váltott ki tavaly az EU-n belül – mikor Magyarország levetette Putyin egyik fő propagandistáját, a korábban KGB-ügynök Kirill pátriárkát a szankciós listáról.
Orbán ugyanakkor fontosnak nevezte a NATO-tagságot – mondván, Magyaországnak nincs meg az a luxusa,
