Orbán: Oroszország nem fenyeget minket, fenntartjuk velük a gazdasági kapcsolatokat
Orbán Viktor szerint Magyarország kimaradása a háborúból azért jogos, mert nem életszerű, hogy Oroszország Európát fenyegetné. Az infláció olyan mint egy tigris, de a magyar kormány pontos lesz az egyetlen töltényével. Lesz vármegyebérlet, feldolgozó mezőgazdaság, és szigorú gyermekvédelmi rendszer is. Évértékelőt tartott a magyar miniszterelnök.
Támogasd a Napunk és a Denník N új, kétnyelvű ismeretterjesztő magazinját, amelyben olyan történelmi személyiségeket mutatunk be, akiket a magyarok és a szlovákok is magukénak vallanak. Segítsd az előítéletmentes kapcsolatokat, és járulj hozzá, hogy minél több szlovák és magyar iskolába eljuttathassuk kiadványunkat! Köszönjük!
Orbán Viktor 1999 óta tartott évértékelői általában hasonló kaliberű iránymutatások, mint a tusványosi beszédei, vagy épp a kötcsei pikniken tartott eligazításai. A magyar miniszterelnök ilyenkor saját holdudvarának beszél, és vázol fel stratégiákat. Most azonban a nagy, stratégiai bejelentések jóval kisebb szerepet kaptak, inkább a jelenlegi helyzet és elszigetelt állapot magyarázatán volt a hangsúly – s kiutat nem igazán vázolt fel a kormányfő, külpolitikai szempontból különösen nem.
Megbokrosodott világ
Orbán azzal kezdte, hogy a világ megbokrosodott, a magyarok pedig nem akarnak ilyen világban élni. Szerinte 2010 óta a kormány rengeteg célját teljesítette, és rengeteg akadályt leküzdött, „Brüsszelt megvető bátorsággal” szervezte újra a magyar államot – s úgy tűnt, „a magyar név megint szép lesz”, és „lesz szőlő és lágy kenyér mindenkinek”. A magyar gazdaság szerinte a háromszorosára növekedett, és jelenleg a minimálbér is annyi Magyarországon, mint a szocialista kormányok alatt az átlagbér – ez az összehasonlítás 2009–2022-es viszonylatban egyébként több európai országra, például Szlovákiára és Romániára is érvényes, és fő oka az évtizedes gazdasági konjunktúra.
A miniszterelnök azzal folytatta, hogy 2020-ban beütött a világjárvány, majd mire sikerült kikeveredni a pandémiából, a világ nem a helyes útra tért vissza, és elindult a háború – s utóbbi ismét évekig tartó nyomás alá helyezi Magyarországot. Orbánéknak pedig mindent újra kellett gondolniuk a gazdaságpolitikától kezdve a honvédelmi politikán át a külpolitikáig, és felül kellett vizsgálni minden 2010-ben kitűzött célt.
Ez az átgondolási kényszer ugyanakkor szerinte nem az orosz agresszió miatt lépett fel, hanem azért, mert a Nyugat a szankciókkal belépett a háborúba. S ez a gondolat volt Orbán beszédének gerince: Oroszország ukrajnai invázióját elszigetelt szláv konfliktusként kezeli, melybe szerinte nem szabadott volna beleavatkozni. Ez a megfogalmazás tulajdonképpen a magyar kormány hozzáállásának legújabb definíciója, és ellene mond annak, amit a nyugati stratégák és elemzők mondanak ezzel kapcsolatban, hogy a terjeszkedő, imperialista gondolkodású Oroszország stratégiai veszélyt jelent az európai országokra.
A magyar miniszterelnök ugyanakkor azt mondta: Magyarország nem fogja feladni a céljait, és nem is mond le róluk – a külpolitikában barátokat akarnak szerezni, nem ellenségeket, és azt akarják, hogy mindenki érdekelt legyen Magyarország sikerében. A „nemzetegyesítés” is napirenden marad, hiszen „egy vérből valók vagyunk” – ennek mikéntjeiről a miniszterelnök nem ejtett szót. A belpolitikai célok között azonban említette a családpolitikai intézkedéseket, valamint a „rezsivédelmet” is.
Különösebb kifejtés nélkül felvetett még néhány stratégiai célt a miniszterelnök: folytatni akarja az egyetemek és a gazdaság összekapcsolását, és szót ejtett arról, mennyi mindent akar még magyar kézben tartani az eddigi stratégiai akvizíciókon kívül. Meghirdette a mezőgazdaság átalakítását feldolgozó mezőgazdasággá, fellendített élelmiszeripart szeretne világpiaci szereplőkkel és „nemzeti bajnokokkal” is – mert mégsem járja, hogy a magyaroknak „külföldről ránk zúdított élelmiszert” kelljen vásárolnia.
A keleti országrészt is fel akarja zárkóztatni, mert ideje gazdaságilag és az életszínvonal tekintetében is „egyesíteni Hunniát és Pannóniát”. Emellett erőműveket és vezetékrendszereket is építeni akarnak – és ha Brüsszel nem segít, „akkor segít más”.
Ellenségünk, a háború
Orbán nem hirdetett új ellenségképet a beszédében, a narratíva teljesen azonos volt az elmúlt hónapok narratíváival: Magyarország a háborúval, az inflációval, Brüsszellel és a genderideológiával harcol. Ezekből az ellenségképekből kettőt fejtett ki részletesebben, az inflációt és a háborút, a genderideológiát pedig slusszpoénként dobta be – Brüsszel ugyanakkor minden kategóriában szerepelt, mint a dolgok elrontója.
Magyarország nincs olyan súlycsoportban, hogy véget vessen a háborúnak – jelentette ki a miniszterelnök, és leszögezte: Magyarország előtt egy út van, ki kell maradnia belőle. Bár kijelentette, hogy Magyarország a nyugati világ része, és a NATO, valamint az EU tagja, szuverenitásánál fogva megteheti, hogy másként gondolkodjon, mint a szövetségesei – akik szerinte háborúpártiak. A háborúpártiság szerinte a szankciókban és a fegyverszállításokban nyilvánul meg, és szerinte Európa és a NATO közvetetten háborúban áll Oroszországgal, hiába próbál úgy tenni, mintha nem így lenne.
A kimaradás szerinte az erkölcsileg helyes út. Magyarország segíti az ukrán menekükteket, és eleget tesz humanitárius kötelezettségeinek, de nem fogja Ukrajna érdekeit Magyarország érdekei elé helyezni. A magyar kormány szerinte egyedül áll „a béke pártján”. Az orosz agresszió Ukrajnában Orbán szerint ugyanis két szláv ország időben és térben is korlátozott háborúja, és szerinte a magyar felfogás csak Európában kivétel, a világban egyáltalán nem az.
Úgy gondolja, hogy Oroszország nem fenyegeti Magyarország biztonságát – ezzel a gondolattal gyakorlatilag ellentmond az ismert orosz politikai és katonai doktrínának, valamint az orosz belpolitikai propagandának, mely a NATO ellen vívott háborúként fogja fel az ukrajnai inváziót. Orbán mégis úgy gondolja, hogy az csak ukrán riogatás, hogy Oroszország nem állna meg az óceánig, ha győzne Ukrajnában.
A magyar miniszterelnök szerint ugyanis az ukrajnai háború azt mutatta meg, hogy Oroszországnak nincs esélye a NATO ellen. S úgy gondolja, hogy a stratégiai célja a magyar kormánynak is ugyanaz, mint a többieknek – egy szuverén Ukrajna Oroszország és az EU között. Szerinte azonban ezt a „háborúpártiak” Oroszország legyőzésével akarják elérni, a magyar kormány szerint pedig csak tűzszünettel és tárgyalásokkal lehet megoldani. Azt nem magyarázta el, hogy pontosan mi vinné rá Oroszországot a tűzszünetre és a tárgyalásra – hiszen eddig csak eszkalálta a konfliktust.
Magyarország Orbán szerint folytatni fogja a különutas politikáját. Nem fogja támogatni a gáz-, olaj- és atomipari szankciókat, és fenntartja gazdasági kapcsolatait Oroszországgal – és ezt szövetségeseinek is tanácsolja. Kitért arra a momentumra is, amely nagy kritikát váltott ki tavaly az EU-n belül – mikor Magyarország levetette Putyin egyik fő propagandistáját, a korábban KGB-ügynök Kirill pátriárkát a szankciós listáról.
Orbán ugyanakkor fontosnak nevezte a NATO-tagságot – mondván, Magyaországnak nincs meg az a luxusa,
