Napunk newsfilter: Reméljük, Gyimesi György megfogadja a saját tanácsát
1. Egy jó ötlet Gyimesitől. 2. Čaputová eldönhetné végre, mit akar. 3. A felmérések nem ígérnek sok jót a Szövetségnek.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A híreket válogatta és kommentálta Hegedűs Norbert
1. Segítsen rajtad a Gyimesi
Egyre nehezebb szavakkal visszaadni a szlovák politikában zajló kaotikus eseményeket, és a legdurvább az egészben, hogy amikor azt hisszük, már nem jöhet új meglepetés, mindig akad egy új fordulat. Mint ma, az OĽaNO néhány képviselőjének sajtótájékoztatóján.
Tipikus OĽaNO: egy jó ötlet, amit tönkretesz a körítés. A mai sajtótájékoztatón az OĽaNO néhány képviselője, köztük Gyimesi György és Grendel Gábor, azzal az ötlettel állt elő, hogy emléknapot vezetnének be a második világháború során és után elhurcolt szlovákiai állampolgárok emlékére. Ez április 12. lenne, amikor az elhurcolt zsidó, roma, német, magyar és más állampolgárokra emlékeznénk.
A félreértések elkerülése végett szögezzük le: ez egy nagyon jó kezdeményezés. Bőven itt az ideje annak, hogy a szlovákiai társadalom konfrontálódjon a kitelepítésekkel és a kényszermunkára elhurcolt tömegek emlékével. Az áldozatoknak és az ő leszármazottaiknak pedig réges rég kijárna minimum egy bocsánatkérés az országtól (vagy annak az országnak a jogutódjátóll), mely ezeket a borzalmakat elkövette. Ez a minimum, és egy emléknap bevezetése tényleg gesztusértékű lenne.
Még egyszer: maga az ötlet üdvözlendő.
Miért éppen most. A problémák az emléknap kapcsán akkor kezdődnek, ha elkezdjük vizsgálni a kontextust és a körülményeket. Az első kifogás rögtön a bejelentés időpontját illeti, hiszen legyen bármennyire is jogos az emléknap kezdeményezése, egy cinikusabb szemlélő mondhatná azt is, hogy sima kampányfogásról van szó.
A szlovák parlament jelenleg egy cirkusz, ahol bárki bekiabálhat bármilyen ötletet, és ezzel a lehetőséggel sokan élnek is, hiszen hamarosan jön az előrehozott választás. Ebben a hangzavarban elveszhet az emléknap ötlete, de annak a veszélye is fennáll, hogy valaki esetleg magyarellenes hangulatok szítására használja fel.
El kell ismerni azonban azt is, hogy ez utóbbi lehetőség mindig is fenn fog állni. Szlovákia rövid története során egy dolgot megtanulhattunk: bárki előállhat bármilyen gesztusértékű cselekedettel a magyarok javára, biztosan akad olyan képviselő, akinek problémája lesz a legkisebb engedménnyel is.
Az OĽaNO frakciója és Gyimesi is magába nézhetne. A benyújtott javaslatot az emléknapról azért is nehéz komolyan venni, mert olyanok álltak elő vele, akik ilyen szempontból már eléggé lejáratták magukat.
Kezdjük ott, hogy az egész OĽaNO-t egy olyan ember vezeti, aki napi szinten szítja a gyűlölködést, aki a Tepláreň előtti terrortámadást követően fontosnak tartotta közölni az országgal, hogy ő hetero. Az sem mindegy, hogy a beterjesztők között ott egy olyan képviselő is, akinek egyik legfontosabb problémája az, hogy eltüntesse a szivárványos zászlókat, melyeket évente egyszer néhol felvonnának a középületekre.
Erre jöhet a kifogás, hogy ne keverjük össze a szexuális kisebbségek ügyét a nemzeti kisebbségek ügyével, mert azok különböznek. Ez igaz, minden kisebbségi közösség egyedi, ami közös, az az ellenük szított gyűlölet.
Gyimesi képviselő szerint azért van szükség az elhurcolt áldozatok emléknapjára, hogy hasonló eseményekre soha többé nem kerülhessen sor. Ezzel tökéletesen egyetérthetünk, és reméljük, hogy a képviselő megfogadja a saját tanácsát. A történelem elmélyült tanulmányozása során ugyanis remélhetőleg felfedezte, hogy a kitelepítés egy hosszú folyamat végeredménye volt, ami gyűlöletkeltéssel és árulózással kezdődött. Nem ismerős ez valahonnan, Gyimesi képviselő úr?
2. Čaputová eldönthetné végre, hogy mit akar
Zuzana Čaputová államfőről írtunk már szép dolgokat ezeken a hasábokon, de ahogy a kormány bukását és az előrehozott választások kérdését kezeli, abban sajnos nincs túl sok dicsérnivaló.
A helyzete persze nem túl irigylésre méltó, hiszen a demokratikus értékek és intézmények védelmét tűzte ki céljául egy olyan parlamenttel szemben, melynek a vezetői Matovič, Kollár, Sulík és Fico. Külső szemlélőként nehéz lehet beleképzelni magunkat a helyzetébe, de ez valami olyasmi lehet, mint amikor egy ovónéni egy csapat megvadult gyereknek próbálja elmagyarázni, hogy ne öntsék magukba a kólát és az édességet, hanem egyenek inkább zöldségeket.
