Napunk

A kisebbségen belüli kisebbségeket senki nem képviseli, és uszítanak ellenük, mondják az újvári Kompromisszum tagjai

Pataki Tóth Emese és Pataki Tamás. Fotó - Napunk
Pataki Tóth Emese és Pataki Tamás. Fotó – Napunk

Meg akarják mutatni, hogy létezhet független civil szféra kisebbségi közegben is. Az érsekújvári Kompromisszum tagjaival beszélgettünk.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Az érsekújvári székhelyű Kompromisszum egyesületre legutóbb akkor figyelhetett fel a közvélemény, amikor tavaly októberben a pozsonyi Tepláreň előtti lövöldözés után nyílt levelet intéztek Gyimesi György képviselőhöz Elég a megosztó uszításból címmel. A Kompromisszum fiatal aktivistái évek óta próbálnak rámutatni, hogy fontos a kisebbségen belüli kisebbségek melletti kiállás, ami szerintük összeegyeztethető a szlovákiai magyarok érdekképviseletével.

Pataki Tamással és Pataki Tóth Emesével, a Kompromisszum érsekújvári tagjaival beszélgettünk egyebek mellett arról,

  • létezhet-e politikától független civil szféra kisebbségi közegben,
  • milyen lehetőségei vannak a közélet iránt érdeklődő szlovákiai magyar fiataloknak Újvárban és országosan,
  • mit várnak a választásoktól.

Miért alapítottátok a Kompromisszumot, és mi volt a fő célotok vele?

Pataki Tamás: Két éve, a pandémia alatt Pollák Philip írt egy Facebook-posztot arról, hogy a felvidéki magyar médiatérben a kisebbségekkel kapcsolatos témák alulreprezentáltak. Nem a saját kisebbségünkre gondolt, hanem a kisebbségeken belüli kisebbségekre. Gyakran találkozunk homofób, szexista, xenofób vagy rasszista megnyilvánulásokkal, és ez többünkben belső feszültséget okozott.

Többen reagáltunk Philipnek erre a kezdeményezésére. Az ihletet egyébként egy, az Arc kiállításon kiállított kép adta: egy szivárványmintás Nagy-Magyarország-térkép. Ez nem azt jelenti, hogy mi egyfajta revizionizmusban gondolkodnánk, de kifejezi azt, hogy mi a kisebbségi létben átéltünk egyfajta elnyomást, és ebből kifolyólag szolidárisak vagyunk más kisebbségekkel is. Engem a 90-es években meg is vertek szlovák gyerekek, amiért nem tudtam szlovákul.

Ez itt, Újvárban történt?

PT: Igen. Később volt, hogy le is köptek vagy elküldtek „a Duna mögé”. Feltételezné az ember, hogy egy kisebbség empatikusabb lesz egy másik kisebbséggel szemben. Ehhez képest pont az ellenkezőjét tapasztaljuk a közbeszédben. Philip volt, aki a civil újságírást is felvetette, ez akkor nekem még teljesen új volt, de szimpatikus volt, hogy nem kell profi újságírónak lenni, hogy az ember jobban beleássa magát az őt foglalkoztató témákba. Akár úgy is, hogy felhívja a figyelmet rájuk a saját közösségén belül vagy a profi médiák körében.

Voltak-e bármilyen tapasztalataitok hasonló civil tevékenységekkel korábban?

PT: A Selye Egyetem történelem tanszékén Bencze Dávid alapította a SJE Történelemműhelyét, ahol nekem is volt szerencsém előadni. A diplomamunkámmal kapcsolatban tartottam előadást, a csehszlovák–szír kapcsolatok és a média, valamint a propaganda viszonyáról, az arab nacionalizmus eszmetörténeti vonatkozásairól. Benczéék jelenleg a TéKában civilkednek, amely hasonló történelmi tematikájú programokat szervez.

Pataki Tóth Emese: Philip felhívásában az is benne volt, hogy a legtöbb szlovákiai magyar szervezet a Fideszhez köthető, és kellene indítani egy olyat, amely nem közvetlenül kötődik ide. Újvárban korábban volt egy KLIK nevű társaság is, a Kassák Lajos Ifjúsági Klub, akik kulturális rendezvényeket és bulikat szerveztek. Pár éve még több programjuk volt, de a pandémia óta kevesebbet hallani róluk.

A Kompromisszum egy baráti társaságból alakult tulajdonképpen?

PTE: Ismertük egymást, azok szálltak be, akik Philip felhívására reagáltak.

PT: A gimiből ismertük egymást főleg, de különböző korcsoportokból vagyunk, én vagyok a legidősebb.

Mennyiben kötődik Érsekújvárhoz a Kompromisszum?

PTE: Voltak magyarországi és más távolabbi tagjaink is, de mostanra főleg mi, újváriak maradtunk, és van egy dunaszerdahelyi tagunk. De szívesen látunk új tagokat, vendégszerzőket, ahogy eddig is.

Mi a fő tevékenységetek?

PT: Egyrészt a civil újságírást és a rendezvények szervezése. Amire külön büszke vagyok, hogy amikor a magyar kormány megszavazta a gyermekvédelminek hazudott homofób törvényt, amire számos felvidéki magyar politikus is helyeslően tekintett, szerveztünk egy LMBT+-panelbeszélgetést a Gombaszögi Nyári Táborban. Megható pozitív visszajelzéseket kaptunk, egy leszbikus komáromi pár is odajött hozzánk, akik a saját közösségükön belül elhagyatottnak érezték magukat. Őket tényleg senki nem képviseli, és uszítanak is ellenük. Az Amnesty Internationalból volt jelen egy vendég, és az én egyik meleg barátom, aki szintén újvári származású, jött el a párjával, ők beszéltek a tapasztalataikról.

Részt vettünk az NFGreen fesztiválon is, és kifejezetten örültünk neki, hogy csatlakoztak az „Aj my sme Tepláreň!” akcióhoz. Sőt voltunk a helyi Csemadokban is a HírTörés eseménysorozatunkkal.

A közeljövőben készülünk egy workshopot tartani a diákoknak a gimnáziumban, amely játékos formában hivatott segíteni a tudatos médiafogyasztást és kritikus gondolkodást – hasonlót már szerveztünk Gombaszögön is, ahol a Feledy Botonddal dolgoztunk együtt. Készülőben van három cikkünk is, amely hiánypótló lehet a szlovákiai magyar közéletben.

A Gombaszögi Nyári Táborban Feledy Botonddal. Forrás – Kompromisszum

A civil újságírás olyan, mint a bloggerség?

PT: Igen, ez egy hibrid dolog, habár arra igyekszünk figyelni, hogy minél profibbak legyünk. Philip jó szerkesztői munkát végez, és a mítingeken átbeszéljük, ki min dolgozik. Több hiánypótló témát is érintettünk már, amik majdhogynem tabunak számítanak. Például egyik volt évfolyamtársamról, Huďár Zoliról készítettem egy riportot. Ő az egyetem után az MKP-hoz csatlakozott, és helyi képviselő lett, a FeMaRo-nak, a felvidéki magyar romák szervezetének az alelnöke is volt.

A romák szegregációja szerintem nincs túl jól feldolgozva, miközben tudjuk, hogy számos magyar szülő inkább szlovák iskolába adja a gyerekét, hogy ne kelljen egy iskolába járniuk a roma gyerekekkel. Írtunk például a Minority SafePack bukásáról, ami fájdalmas téma volt. Egyetértek Fiala-Butora Jánossal abban, hogy az őshonos nemzeti kisebbségeket nem kezelik mindig olyan érzékenyen, mint más kisebbségeket. Ezt is tematizálni kell, hogy a másik oldalt érzékenyíteni lehessen.

Mennyire élő város ma a közélet iránt érdeklődő fiatalok számára Érsekújvár?

PTE: Nagyon sok fiatal külföldre távozik a városból, és kevesen maradnak, akik vannak, azok inkább egyetemisták vagy családosok.

PT: Itt vannak például a Critical Mass helyi követői, akik biciklis felvonulásokat szerveznek, ennek nyomán kiépült egy kerékpárút a városban. A Za troma mostami polgári társulás tevékenysége nyomán emlékmű épült a bombázásokról. Van olyan civil szervezet, amelyből képviselők is kikerültek. Olyan is van, amelyben republikások ülnek, ami már kevésbé szimpatikus, ők sporttevékenységgel foglalkoznak. Vannak környezetvédelmi aktivitások is a városban.

Benneteket mi tart Újvárban?

PT: Lokálpatrióták vagyunk, és mindkettőnknek a szívügye Újvár.

PTE: Én Pestre jártam egyetemre, de már akkor tudtam, hogy mindenképp vissza szeretnék jönni. Erős az érzelmi kötődésem a városhoz.

A szlovákiai magyar térben milyen lehetőségei vannak ma a közélet iránt érdeklődő fiataloknak?

PT: Azon dolgozunk, hogy a Kompromisszummal megmutassuk, lehet ezt függetlenül csinálni. Van egy olyan benyomásom, hogy sokakat, akik elkezdenek „civilkedni”, beszippant a politika. Nem magáért az ügyért csinálják, hanem egyfajta karrierépítésként. Persze lehet, hogy sokan belátják, hogy a politikán keresztül tudják megvalósítani a céljaikat. Érzek egyfajta belterjességet a helyi magyar közösségben.

PTE: Fontos még, hogy van szlovákiai magyar cserkészet, ami a legnagyobb ifjúsági szervezet, és összetartja a szlovákiai magyarokat. Habár velük se szimpatizál mindenki. Újvárban is van cserkészcsapat, a környező falvakban is, és ezek jól működnek.

Gombaszög milyen helyet foglal el szerintetek a szlovákiai magyar fiatalok civil életében?

PT: Fontosat. Az nekem nem tetszik, hogy a Pátria már pár éve nincs ott, de amikor mi létrejöttünk és jelentkeztünk náluk, gond nélkül meghívtak. Sokszínűnek mondanám Gombaszöget, és a két háború közötti kialakult eredeti funkcióját szerintem betölti. Lehet, hogy lehetne függetlenebbül csinálni, de jó hogy van.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Civilek

Érsekújvár

Gombaszög

Kisebbségek

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak