Pakora masala – egy indiai ízbomba mindenkinek
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Az indiai konyha a kedvencem. Bár kezdetben nagyon gyatra ismereteim voltak az indiai konyháról, hiszen ki ismerte a nyolcvanas évek közepén ezt a konyhát, India ugyanis nem tartozott a szocialista barátok közé. Sőt, bizonyos értelemben tiltott is volt az indiai filozófia és életstílus. Emlékszem, egy trencséni barátom, akivel a húsmentes konyháról álmodoztunk, a magyarul megjelent Kagylókürt című újságot hozta hozzám, hogy fordítsam le a benne lévő cikkeket a lélekvándorlásról és a vegetariánusságról.
A Kagylókürt folyóiratot Abhay Narayan alapította 1985-ben. Egy különleges keleti hangszerről kapta a nevét, amely a szellem győzelmét szimbolizálja az anyag felett. Azzal a céllal jött létre, hogy megismertesse a magyar olvasókat az ökológiai szemlélettel, az erőszakmentesség (ahimszá) gyakorlatával és azzal a ténnyel, hogy nincs következmények nélküli élet (vagyis a lélekvándorlás tanával és a karma fogalmával).
Az ilyen filozófia tiltott volt az akkori Csehszlovákiában, sokszor éreztük magunkat húsz évesen a rendszer ellen lázadó rebelliseknek. Persze nem volt elég csak olvasni, hanem munkálkodni is kellett. Akkoriban a kollégiumban már nem jártunk a menzára, inkább a folyosóbeli konyhában próbálkoztunk számunkra akkor még ismeretlen, újszerű ételeket kitalálni. Emlékszem, hogy anno 1985-ben két „húsmentes” étel volt az étlapokon, az egyik a rántott sajt sonkával!, a másik: a vajas angolzöldség tükörtojással.
Az indiai fűszerek közül csak a sárga kari keveréket ismertük, de azt is ritkán lehetett kapni. Persze, gyakran utaztam Budapestre, ahol azért már más szelek fújtak a gasztrónómia területén, és egyes szakboltokban már be lehetett szerezni egzotikus fűszereket is. A kilencvenes évek elején már lassan, de biztosan ide is begyűrűzött az indiai konyha. Bár még nem nyíltak hagyományos indiai konyhát kínáló éttermek, de sok helyütt megjelent pár egzotikusnak tartott fogás. Ilyen volt a tandoori csirke vagy a naan kenyér. Később gombamódra nyíltak meg az indai, vegetariánus éttermek, sőt, megjelent a bangladesi konyha is, mely nem csak vegetariánus, hanem muszlim is. Volt szerencsém egy évet dolgozni ebben a konyhában, ahol egész életre megkedveltem az indiai ételeket.
Azóta napirenden van nálunk az indiai konyha, mert annak ízvilága annyira sokrétű és izgalmas, hogy millió ételvariációt lehet vele varázsolni. A lényege a fűszerek sokaságában, azok mondhatni nem hagyományos keveredésében van.
Az indiai konyhát sokan épp ezért nem szeretik, nem mindenkinek tetszik a markáns fűszerezés, a természetesen erős, illetve csípős íz. Ez logikus, hiszen az indiai konyhában használt fűszerek zöme hűsítő, illetve melegítő hatású, mint pl. a chili, de elsősorban fertőtlenítő hatású. Segítik az emésztést és sokszor gyógyszerként hatnak, ahogy azt az ajúrvéda is hangsúlyozza.
Az én kedvenc ételem a pakora masala. Márcsak azért is, mert bármit fel lehet hozzá használni, gluténmentes, laktózmentes, sőt egyes változata húsmentes. Nemcsak vegetariánus változata van, hanem vegán is. Indiában, ha van rá lehetőségük, akkor a háziak pakorát készítenek vendégeiknek, amely annyira hagyományos, annyira egyszerű és finom, hogy senki sem hagyhatja el Indiát úgy, hogy ne kóstolta volna meg.
De nézzük csak mi is a pakora masala és hogyan készül.
