Mi köze van Érsekújvárnak a Tisza cipőhöz és a menő retro lámpákhoz?
Áttételesen és közvetlenül is több ikonikus termék fűződik Újvár egykori iparához.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A Tisza cipő Magyarország Kofolája: a szocialista korszak olyan ikonikus terméke, amit a mai napig gyártanak, és nagy népszerűségnek örvend. A Tisza cipő története ha szigorúan véve nem is Újvárból indult, a város fontos szerepet játszott ennek az ikonikus terméknek a létrejöttében. De az érsekújvári ipar a saját jogán is készített ikonikus termékeket, ezek azonban más jellegűek voltak: asztali lámpák.
A cipőkkel kezdődött
A világítótesteket és hűtőszekrényeket gyártó Elektrosvit volt a rendszerváltás előtt Érsekújvár egyik legfontosabb gyára. Az egykori gyár helyén az újvári ipari negyedben ma már csak egy hatalmas, elhagyott épületcsoport áll, amit évek óta nem tudnak belakni új cégek.
Pedig az Elektrosvit Újvár iparosodásának fontos fejezete volt: a gyár elődjét még a Monarchia idejében alapította meg egy budapesti cég, a Bánhegyi J. C. Cipő- és Cipőfelsőrészgyár Rt.
Ezt a gyárat vette át és modernizálta 1931-ben Csehszlovákia és akkoriban a világ egyik legmodernebb cége, a Baťa. A Baťa már ekkor a mai értelemben vett multinacionális cég volt, ami nemcsak kereskedett és gyártott világszerte, hanem komplex ipari és urbanisztikai fejlesztéseket vitt végbe: a gyárak köré kertvárosokat épített szociális intézményekkel és iskolával.
Érsekújvárban a Baťa először egy modern üzletházat épített, a ma Zámčan néven ismert épület átalakított formában a mai napig áll. Ezt követően vette meg a világgazdasági válságban megroppant cipőgyárat. A cég repülőteret is épített Újvárban, a Baťa-modellnek megfelelő gyárváros azonban nem épült. Az újvári Baťa-gyár eredetileg csak félkész termékeket gyártott, de fokozatosan átállt a cipőgyártásra is.
Baťából CIKTA
1938-ban az I. bécsi döntés után Érsekújvár is Magyarországhoz került. A Baťa üzletmenetében ez nem okozott fennakadást, ellenkezőleg: a cég Magyarországon is terjeszkedni kezdett.
A Baťát már 1931-ben bejegyezték Budapesten, de évekig nem végzett üzleti tevékenységet. Az I. bécsi döntés után azonban az újvári céget átnevezték Cipőgyártási és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaságra, azaz röviden CIKTA-ra, ami azonban továbbra is a Baťa leányvállalata volt. Hamarosan döntés született a magyarországi terjeszkedésről: az újvári CIKTA teljes 1940-es nyereségét a Tiszaföldvár melletti Martfűre tervezett gyár építésére fordították.
A Tisza partján fekvő Martfű ekkoriban még csak puszta volt, ahová a cég az ekkor már világszerte bevált Baťa-modell szerint nemcsak gyárat, hanem lakótelepet is tervezett építeni szociális intézményekkel, illetve Tiszaföldváron egy ipari iskolát is alapított. Az építkezés 1941-ben kezdődött el – a cég közben részvénytársasággá alakult –, 1942-ben pedig meg is kezdődött a termelés.
A cipőgyártás 1943-ban teljes egészében átkerült Érsekújvárról Martfűre, ahogy a cég központja is, Újvárban újra csak félkész gumitermékeket gyártottak. Azonban a martfűi tervek végül nem valósultak meg maradéktalanul.
CIKTA-ból Tisza
Martfűre a cég hajókikötőt és repülőteret is tervezett építeni, a gyárvárost pedig villamos kötötte volna össze Tiszaföldvárral. A terveket azonban keresztülhúzta a második világháború alakulása. A háború végén, ahogy közeledett a front, a martfűi gyárat leszerelték és dolgozóinak egy részével együtt Érsekújvárra menekítették. A martfűi gyár súlyos károkat szenvedett, azonban a háború után gyorsan újraindult a termelés.
A háború utáni visszarendeződés tisztázatlan jogállást eredményezett: Csehszlovákiában már 1945-ben államosították a Baťát, a martfűi gyár azonban részben továbbra is csehszlovák tulajdonban volt, ezt a helyzetet csak 1949-ben rendezték egy államközi szerződéssel. A teljesen magyar tulajdonba került CIKTA-t még ugyanebben az évben államosították, az új neve Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat lett.
Ez a cég gyártotta – és a jogutódja a mai napig gyártja – a legendás Tisza cipőket.
Martfű pedig nemcsak a magyarországi cipőgyártás, hanem a kriminalisztika történetébe is beírta magát: a cipőgyárhoz kapcsolódik Magyarország legismertebb sorozatgyilkossága, az elkövetőt azóta is a martfűi rémként emlegetik.
Az újvári cipőgyártás vége
A háború az újvári üzemet sem kímélte: a mai Szlovákia területén Érsekújvár szenvedte el a legpusztítóbb bombázásokat, amik során az itteni cipő- és gumigyár is súlyosan megsérült. Azonban az immár Csehszlovákia által államosított újvári üzemben is gyorsan újraindult először a gumi-, később pedig a cipőgyártás is. Egyre szorosabbá vált az együttműködés a partizánskéi cipőgyárral, 1948-ban pedig eldőlt, hogy a cipőgyártás átkerül oda, az újvári üzem pedig átáll a világítótestek gyártására.
Retro tárgyakat árusító különféle aukciós oldalakon fellelhetők olyan lámpák, amik az Elektrosvit Nové Zámky n. p. márkajelzést viselik magukon. Ez lett a neve a cipőgyártásról világítótest-gyártásra átálló újvári üzemnek. 1950-ben kezdődött meg a termelés, először csak mennyezeti és fali lámpákat, valamint rugalmas, hajlítható, „libanyakú” asztali lámpákat gyártottak, 1953-tól azonban már hűtőszekrényeket is. Az érsekújvári üzem folyamatosan nőtt és egyre nagyobb jelentőségű lett, olyannyira, hogy 1958-ban átkerült Brünnből Újvárra a cég központja.
1012 01
Ez a típusszáma annak az újváron gyártott lámpának, ami a legismertebb csehszlovák termékek közé tartozik, népszerűségét a minimalista dizájnnak és a funkcionalitásának köszönheti.
