Napunk

Putyin brezsnyevi pillanata

Vlagyimir Putyin és Ljudmila Alekszejeva. Fotó - kremlin.ru
Vlagyimir Putyin és Ljudmila Alekszejeva. Fotó – kremlin.ru

Mivel a Putyim-rezsimnek nem sikerült gyors győzelmet aratnia az ukrajnai háborúban, ezért egyre elnyomóbb taktikát alkalmaz, hogy elhallgattassa azokat a kritikus hangokat, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy módszeresen veszik célba az ukrán civil lakosságot és infrastruktúrát.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A szerző az Open Society Foundation volt igazgatója és a Human Rights Watch alapítója

A múlt hónap végén az orosz bíróság elrendelte az ország legrégebbi emberi jogi szervezetének bezárását. A civil társadalom elleni folyamatos kormányzati leszámolás legújabb áldozata az 1976-ban alapított Moszkvai Helsinki Csoport, és ez a tett kísértetiesen emlékeztet az egykori szovjet vezető, Leonyid Brezsnyev hasonló próbálkozásaira.

Brezsnyev, aki 1964 és 1982 között volt hatalmon, az Egyesült Államokkal, Kanadával és Európa több országával aláírta a finn fővárosban 1975-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányát.

A Brezsnyev vezette Szovjetunió arra vágyott, hogy hivatalosan is elismerjék a határait, és közép- és kelet-európai szatellitállamaival alábecsülte a helsinki megállapodás lehetséges hatásait. Feltehetően ezért egyezett abba bele, hogy a megállapodás záróokmányába belefoglalják az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó vállalásokat, egyebek mellett az információ és a személyek szabad mozgását is.

Helsinkiben kezdődött

Amikor 1948-ban az ENSZ elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, a Szovjetunió tartózkodott, ezért a csatlakozás a Helsinki megállapodáshoz volt az első alkalom, hogy ilyen kötelezettségvállalásra sor került.

Néhány moszkvai emberi jogi aktivista amikor hírét vette a csatlakozásnak, akkor megalakította a Moszkvai Helsinki csoportot, hogy figyelemmel kövesse, vajon betartja-e a Szovjetunió az aláírt megállapodást. Bár a szervezetnek csupán tizenegy tagja volt, Brezsnyev kormánya mégis fenyegetésként tekintett rá, és fel akarta oszlatni.

A következő években a Szovjetunió üldözte a Moszkvai Helsinki Csoport vezetőit. A szervezet elnökét, Jurij Orlov elméleti fizikust hét év börtönbüntetésre ítélték, amelyet le is töltött, majd ezt öt év szibériai száműzetés követte.

Aleszandr Ginzburg újságírót és Natan Scsaranszkijt, a zsidó „refuseniket” (így neveztek azokat a zsidókat, akiknek nem engedélyezték, hogy Izraelbe emigráljanak) szintén hosszú börtönbüntetésre ítélték.

Ljudmila Alekszejeva történész elmenekült az országból, és az Egyesült Államokban telepedett le, míg Jelena Bonner gyermekorvos elkísérte férjét, Andrej Szaharov Nobel-békedíjas fizikust a belső száműzetésbe.

Mivel alig maradt valaki, aki folytatta volna a munkát, a Moszkvai Helsinki Csoport 1981-ben az összes tevékenységét felfüggesztette, és 1982-ben feloszlott. Addigra azonban elősegítette egy olyan nemzetközi mozgalom létrejöttét, amely lépésről lépésre hozzájárult a Szovjetunió széteséséhez.

A Helsinkiben történtek más csoportok alakulásához is vezettek, például Ukrajnában, de a szovjet blokk más részein is, így a csehszlovákiai Charta 77, majd Nyugaton is elterjedtek. 1978-ban társalapítója voltam az amerikai székhelyű Helsinki Watchnak, amely kezdetben azt figyelte, hogy a Szovjetunió eleget tesz-e az 1975-ös megállapodásnak, később pedig átalakult és Human Rights Watch néven folytatta tevékenységét.

Szovjet minta

Mihail Gorbacsov 1985-ös hatalomra kerülését követően éledt újjá a Moszkvai Helsinki Csoport. Gorbacsov hamarosan megengedte Szaharovnak és Bonnernek,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Civilek

Orosz–ukrán háború

Oroszország

Vlagyimir Putyin

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak