Napunk newsfilter: Ez a választási kampány már biztos nem marad magyar kártya nélkül

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Félreértések vígjátéka, amit Káčer és Matovičék művelnek

Rastislav Káčer megbízott külügyminiszter mond valamit, ami kicsit vaskosabb a szokásosnál, ősellensége, Gyimesi György pedig felháborodik, és visszavág. Ismerős? Valószínűleg az. Olyan örökzöld ez, amely sosem megy ki a divatból.

Káčer egy őszinte diplomata, általában ami a szívén, az a száján – ezzel általában sok idézhető mondatot mond a sajtónak. Most a Markíza televízió stúdiójában ülve találta azt mondani, hogy ha Vlagyimir Putyin sikeres lett volna Ukrajnában, akkor Magyarországnak már területi követelései lennének Szlovákiával szemben.

Valószínűleg nem sokan kapták volna fel a fejüket erre a kijelentésre, egyrészt azért, mert Káčer nem először mondott ilyesmit, másrészt mert Káčer már egy ideje vívja a saját különharcát a magyar diplomáciával, és sokkal nyíltsisakosabban fogalmaz, mint annak idején a szintén „magyarfalónak” titulált Ivan Korčok.

De jött Gyimesi György és Igor Matovič, és leütötték a magasra feldobott labdát, mert hát mi mást tennének. Gyimesi most már egy sajtótájékoztatón is elsüthette a „józan Slota” kifejezést Káčerre, míg Igor Matovič folytathatta bosszúhadjáratát a kormány ellen, amelyből félreállították, és amelynek tagjaként még hatalmas tisztelettel beszélt Káčerről.

Ez a téma azért lesz mindig örökzöld, mert mindkét fél ragaszkodik a saját tévedéseihez – hogy milyen okból, büszkeségből, rosszindulatból, politikai számításból, netán más miatt, azt az olvasó fantáziájára bízzuk. Ez egy ördögi kör, melynek sosem lesz megoldása. Arra viszont próbáljunk meg rávilágítani, miben tévednek a felek.

Káčernek igaza van abban, hogy a magyar kormány egyedül maradt, és az Ukrajnával kapcsolatos hozzáállása miatt már nincsenek különösebben barátai az EU-ban. Igaza van abban is, hogy a magyar kormánypolitikusok egészen máshogy gondolkodnak a világról, mint a többi európai ország politikusainak többsége.

És igaza van abban is, hogy ez a gondolkodás egyfajta birodalmi gondolkodásmód – Orbán Viktor sem azért beszél regionális középhatalom építéséről, mert ez lenne a legjobb alternatíva Magyarország számára, hanem azért, mert úgy érzi, hogy ehhez joga van.

S nem mellesleg, politikai termékként ez egy eladható dolog Magyarországon, a Fidesz választói között. Igen, továbbra is mozgósító ereje van a „régi dicsőség visszaállításának”, és ezt a gondolatot egy meglehetősen nagy választói csoport magáévá tette. Amely teljes egészében a Fideszé, hiszen kannibalizálta a jobboldalt, és még a legradikálisabbakat tömörítő, de a már a mérsékeltebbek között is „elfogadhatóra” feltornázott Mi Házánk Mozgalom is a szatellitpártja.

S igen, kívülről ez valóban kockázatosnak tűnhet – pláne mikor egyes Fidesz-fanatikusok teljesen természetes módon beszélnek határrevízióról.

Nem vitatjuk, hogy a külügyminiszternek sok információja van, több, mint amennyi egy újságírónak lehet. Káčer viszont alapvetően félreértelmez valamit. Magyarországon ugyanis a területi követelések sosem fognak reális kontúrokat kapni, még akkor sem, ha Vlagyimir Putyin győzne.

A Fidesznek ugyanis ez az eszköz kizárólag egyfajta „identitásépítésre” szolgál. Hogy hangsúlyozza: mi, magyarok egyedül vagyunk a világban, minket mindenki bánt, és elvették tőlünk, ami a miénk volt. Hogy fenn tudják tartani a választóikban a permanens megbántottságot és igazságtalanságérzést. A magyar bezárkózottságot, a zárványt, amelyben a biztos vár a Fidesz, Orbán Viktor várkapitány, aki majd megvéd mindentől.

Káčer egy stócnyi, a hírszerzéstől származó jelentésről beszél – de hatalmas meglepetés lenne, ha ez valódi határrevíziós előkészületekről szólna, és nem arról, hogy valamelyik politikus valahol mondott valamit, ami valami olyasmire utalt, hogy Magyarországnak vissza kellene állítania a befolyását a határain túl. Az egyetlen dolog, amire van bizonyíték, az a soft power építése a környező országokban, de láthatóan ez is jóval kevésbé hatékony, mint amennyi pénzt öltek bele.

S ez nem változna abban az esetben sem, ha Magyarország elhagyná az eddigi szövetségi struktúráit, és Vlagyimir Putyin mellé állna. Egyszerűen azért, mert Magyarország ehhez túlságosan gyenge. És ahhoz, hogy ilyesmi bekövetkezzen, Putyin is túl gyenge – s a háborúból nem fog erősebben kijönni. A politikai humbug sosem válik valósággá.

Káčer tehát látja a struktúrát, de nem látja, mi hajtja ezt a gépezetet. Vagy ha látja is, rosszul interpretálja, és ezzel kényszerhelyzetbe hozza a szlovákiai magyarokat is, akiknek csak elenyésző hányada hisz a fideszes folklór megvalósulásában, élni viszont itt élnek. S egy feszült helyzetben könnyen lehet belőlük ellenségkép, amit fel lehet használni a belpolitikai csörtékben. Erre pedig gondolnia kell egy külügyérnek, bármennyire is érzi az igazságtalanságot abban, ami a szomszédban zajlik.

Na és itt vannak Gyimesi is, Matovičcsal a háta mögött. Igazuk van abban, hogy