Kell-e nekünk Duna Menti Nemzeti Park? Szlovákiai magyar személyiségek válaszolnak (ankét)
A Napunk által megszólaltatott szlovákiai magyar személyiségek többsége támogatja a Duna Menti Nemzeti Park létrehozását. Ugyanakkor rögtön hozzá is teszik: a parknak csak úgy lesz értelme, ha a döntéshozók maximálisan figyelembe veszik a szakmai szempontokat, és a helyi lakosok véleményét, igényeit is meghallgatják.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Az OĽaNO néhány képviselője és független képviselők nemrég terjesztették a parlament elé azt a törvényjavaslatot, amely kötelezné a kormányt, hogy 2024. március 30-ig rendelkezzen a Duna Menti Nemzeti Park létrehozásáról. Ez lenne Szlovákia tizedik nemzeti parkja, és egyben az első, amely síkságon terül el.
A nemzeti park a már meglévő Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet területén és a szomszédos kistérségi védett területeken helyezkedne el. Az előzetes javaslat egy 18 ezer hektáros területtel számol, amely Dévénytől a Párkány alatti Helembáig húzódna. A terület nemzeti parkká nyilvánításának igénye nem most merült fel először, környezetvédelmi aktivisták évek óta szorgalmazzák ezt a lépést.
Ján Budaj környezetvédelmi miniszter a projektet bemutató sajtótájékoztatón azt ecsetelte, hogy a nemzeti parkot az ausztriai Donau-Auen Nemzeti Park és a magyarországi Fertő–Hansági, valamint Duna–Ipoly Nemzeti Park mintájára hoznák létre. Ugyanakkor több szakértő is felhívta a figyelmet, hogy a dunai ártéri erdők vízháztartását negatívan befolyásolja a bősi vízerőmű közvetlen közelsége, ami jelentős különbség a szomszédos országokhoz képest. A mesterséges gát és a Duna 30 évvel ezelőtti elterelése teljesen felborította a természetes folyami dinamikát.
A természetes állapotok legalább részleges visszaállításához, az ártéri erdők „újraélesztéséhez” elengedhetetlen lenne a térség rendszeres, nagyobb mennyiségű víztömeggel történő elárasztása, amelyet jelenleg több tényező is gátol, például az ártérben felhúzott illegális építmények problémája.
A Napunk utánajárt, mit gondolnak a projektről szlovákiai magyar, illetve dél-szlovákiai környezetvédelmi aktivisták, szakértők, politikusok, valamint néhány érintett település polgármestere. Az ankétban részt vett Álló Donát, Vajka polgármestere, Boráros József, Doborgaz polgármestere, Michal Deraj, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elnöke, Gugh János ornitológus, Miklós László ökológus, egyetemi tanár, volt környezetvédelmi miniszter, Nagy József Nagyszombat megyei képviselő, a Szövetség elnökségi tagja, volt környezetvédelmi miniszter és Tóth László, a Dunavit – Dunamenti Tájvédelmi Társulat alapító tagja. Kérdéseinkkel megkerestük Sólymos Lászlót, a Szövetség Országos Tanácsának elnökét, volt környezetvédelmi minisztert is, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk tőle választ.
A résztvevőknek a következő kérdéseket tettük fel:
- Ön szerint létre fog jönni a Duna Menti Nemzeti Park a meghirdetett határidőig, 2024. március 30-ig?
- Támogatja a Duna mente nemzeti parkká nyilvánítását? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?
- Egyes vélemények szerint egy akkora vízerőmű szomszédságában, mint amilyen a bősi, nem lehet teljes értékű nemzeti parkot kialakítani. Egyetért ezzel az állítással?
Álló Donát
Vajka polgármestere
1) Hogy ténylegesen létrejön-e a megadott határidőig a Duna Menti Nemzeti Park, csupán politikai akaraton múlik. Véleményem szerint nagy esély van rá. A választási kampánynak is része lehet ez a kezdeményezés, amely legalábbis Pozsony környékén támogatásnak örvend.
2) Igen, támogatom. A bősi vízlépcső által elszigetelt falvak lakói számára mindenképpen pozitívum lenne, mivel bármilyen nemzeti parkhoz köthető termék hozzáadott értékkel bír. A vízerőmű mögé szorult három falu eddig semmilyen rendszerszintű kompenzációt nem kapott hátrányos helyzete miatt, amelybe egyértelműen az állam miatt került.
Az egyes községek támogatása a Kis-Csallóközben szigorúan politikai és gazdasági érdekek alapján történt, emellett politikai kivételezésekre és zsarolásokra is volt példa. Ezt a gyakorlatot részben ellensúlyozná a mostani kezdeményezés, amely mindhárom önkormányzatnak (Bodak, Vajka, Doborgaz) lehetőséget biztosítana a fejlődésre, főleg az (öko)turizmus terén. A régió adottságai miatt ezt tekinthetjük az egyetlen olyan gazdasági ágazatnak, amely itt sikeresen fejleszthető, egyebek mellett a nemzetközi tapasztalatokra építve.
3) Mit takar a „nem teljes értékű“ fogalom? Ez lenne Szlovákia első síkvidéki nemzeti parkja, ami ebből adódóan specifikus, viszont szerintem nem nevezhető „nem teljes értékűnek“. Amennyiben csak Vajka tapasztalataiból indulok ki, és az elmúlt tíz évben itt lezajlott katasztrofális mértékű természetkárosítást veszem alapul, akkor véleményem szerint mindenképpen szükség van egy komolyabb törvényi szabályozásra és ennek betartatására. Erre a problémára is megoldás lehet a nemzeti park létrehozása és fenntartása.
Egy példát említve: jelenleg mintegy százötven illegális objektumot (építményt) tartunk nyilván a község kataszterében, a jövőbeli nemzeti park területén, melyek elbontatása a jelenlegi törvényi szabályozás alapján lehetetlen, vagyis az önkormányzat tehetetlen ez ügyben. (Nem beszélve az ezeket látogató polgárok tevékenységeiről.)
Boráros József
Doborgaz polgármestere
1) Szerintem nem fog létrejönni.
2) Nem támogatom a Duna mente nemzeti parkká nyilvánítását. Régiónkban hagyománya van a vadászatnak és a halászatnak. A nemzeti park létrehozása után ezen tevékenységek megszűnnének. A beharangozott projekt a falusi turizmus fejlődését is gátolná bizonyos tevékenységekben. A készülő Doborgaz–Dunakiliti kerékpáros és gyalogos híd megépítése és 2024 áprilisára tervezett átadása után egyes turizmussal összeköthető tevékenységek háttérbe szorulnának.
3) Ezzel a véleménnyel teljes mértékben egyetértek.
Michal Deraj
a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elnöke, a Szlovák Zöldpárt egykori országos alelnöke
1) Az, hogy létrejön-e a Duna Menti Nemzeti Park a meghirdetett határidőig, a parlamenti képviselők döntésén múlik. Igazából az a kérdés, hogy a döntéshozókat a közérdek és nemzeti érdek fogja-e vezérelni, vagy bizonyos egyének és csoportok részérdekei, olyanoké, akik a leendő nemzeti park természeti kincseit, forrásait eddig is a saját önző céljaikra használták ki, a jövőben pedig még nagyobb mértékben ki akarják majd használni.
2) Támogatom a Duna Menti Nemzeti Park létrehozását olyan határokon belül, amelyeket az állami természetvédelmi hatóságok fognak meghatározni. Úgy vélem, a társadalmunknak és az embereknek szükségük van egy ilyen, síkvidéki nemzeti parkra is, amely lehetőséget nyújt megismerni és megcsodálni a Duna mente természeti értékeit, mégpedig eredeti formájukban, úgy, ahogy a vadonban léteznek.
3) Nem értek egyet ezzel az állítással. Különféle megegyezésekkel vissza lehet állítani a Duna folyó természetes hidrodinamikáját, hidromorfológiai erejét az ártéri határain belül. A tudásunk megvan hozzá, a megoldás csak akarat és pénz kérdése. Ne feledjük, hogy egy európai viszonylatban egyedülálló, és világszerte is ritkán előforduló szárazföldi deltáról beszélünk.
Mint minden ember által épített létesítménynek, a bősi erőműnek is véges az élettartama, előbb-utóbb elöregszik, végül leáll a működése. Ellenben a Duna évszázadok múlva is itt lesz, szabad folyásával alakítva és változatossá téve a környezetet, ahogy tette ezt a múltban is, évszázadokon keresztül.
Ideiglenesen lelassíthatjuk, stabilizálhatjuk és a kiaknázhatjuk a természet erejét a pillanatnyi szükségleteink kielégítésére, de a fent leírt folyamatot hosszú távon nem tudjuk megállítani.
A nemzeti park kihirdetésével megkezdődhetne az az elkerülhetetlen folyamat, amely során a Duna és a természet fokozatosan visszakapja az ártéri területeket, főleg a Doborgaz és Szap közötti szakaszon. Igaz, kevesebb vízhozammal, mert annak egy jelentős részét a vízerőmű még egy ideig, élettartama végéig igényelni fogja a villanytermelés és hajózás biztosítása végett.
Gugh János
ornitológus, a Szlovák Ornitológiai Társaság tagja
1) A Duna Menti Nemzeti Park létrehozásának szándéka nem ma született meg. Az ezzel kapcsolatos munkálatok már egy ideje zajlanak, ezért úgy gondolom, hogy a nemzeti park létrehozása a megadott határidőn belül reális lehet. A szakmai elhatározás megvan, inkább a politikai szándék az, ami kérdéses. Remélem, hogy a természet hatékony védelme érdekében a szakmai szempontok lesznek a mérvadóak, és nem a politikai atmoszféra vagy a politikai érdekek fogják befolyásolni a döntést.
2) Igen, támogatom! A Duna menti ártéri erdők és maga a folyam, a folyami ökoszisztéma rendkívül értékes élőhelyeket képeznek a Duna egész szlovákiai szakaszán. Az ártéri erdők, szigetek, zátonyok, kavics- és homokpadok, folyótorkolatok (Vág, Garam, Ipoly) rendkívüli biodiverzitáshoz szolgáltatnak alapot, és kiemelten fontosak a madarak költése szempontjából is. Példaként a somorjai Madár-szigetet említhetjük, ahol nagy számban költenek sirályok és csérek, vagy a Mocsi-szigetet, ahol Szlovákia legnagyobb, vegyes gázló-madár kolóniája költ, emellett pedig ez a kormoránok egyetlen költőtelepe is az országban. Maga a Duna sok tízezer vízimadár fontos vonulási folyosója és telelőhelye.
A folyó mentén megmaradt ártéri erdők már ma is a védett területek közé tartoznak, a legértékesebb élőhelyek a Natura 2000 hálózat részei. A védelmük azonban nem éppen ideális. A terület nemzeti parkká nyilvánítása, a zonáció bevezetése hatékonyabb természetvédelmi intézkedéseket eredményezhet az erdőgazdálkodás vagy a kavicsbányászat vonatkozásában. Emellett a turizmus, a rekreáció, illetve a halászat, vadászat optimalizálása is elengedhetetlen. Jelenleg gyakori a kontrollálatlan, tömeges aktivitás az összes felsorolt ágazatban.
A nemzeti parkkal összefüggésben nagyon fontosnak tartom a nemzetközi együttműködést is, hiszen a Duna határfolyó. A szlovák oldalon bevezetett természetvédelmi intézkedéseknek csak akkor van értelmük, ha ezekről a magyarországi lakosokat is tájékoztatják, és például a halászatra, vízi sportokra vagy a vízi madarak vadászatára vonatkozó korlátozásokról egyeztetnek a magyar féllel is. Például hiába tilos jelenleg a Duna egész szlovákiai szakasza mentén a kormoránvadászat, ha a magyarországi szabályozás ezt lehetővé teszi.
A másik fontos feltétel, hogy a nemzeti park esetleges megvalósulása esetén biztosítva legyen az óriási területtel arányos létszámú személyzet, vagyis nagyszámú, jól képzett természetvédelmi őr, akik betartatják az előírásokat, illetve oktató-ismeretterjesztő munkát is végeznek. Ha ehhez nem lesz adott a megfelelő szakmai és anyagi keret, akkor a nemzeti park csak papíron fog létezni. Tisztázni kell a földtulajdonosi, valamint a használati jogokkal kapcsolatos kérdéseket is, mert csak így garantálható, hogy a természeti értékek megóvása fog prioritást élvezni például a mértéktelen fakitermeléssel szemben.
3) A bősi vízerőmű megépítése egy ökológiai katasztrófával ért fel. A Duna elterelése tönkretette az ártéri erdők legjavát, a folyami ökoszisztémát, a folyó természetes dinamikáját és a halak vonulási folyosóját is. Ezek a negatív hatások teljesen nem állíthatók helyre. A természetvédelem nagy kihívása ugyanakkor, hogy a megmaradt természeti értékeket – például a vízimadarak telelőhelyeit, vagy az említett Madár-szigetet – meg tudjuk menteni az aktuális és jövőbeli beruházásoktól, illetve a fokozódó gazdasági aktivitástól. Emellett sok olyan revitalizációs eljárás létezik, amelyekkel enyhíthetők a múltban elkövetett hibák következményei. Mindez megerősíti, hogy indokolt lenne nemzeti parkká nyilvánítani a Duna mentét.
