Napunk

Frivaldszky Imre: a természettudós, akinek még az egyik legismertebb magyar regényhez is köze volt

Frivaldszky Imre 1840 körül. Fotó - ismeretlen szerző, wikimedia.org
Frivaldszky Imre 1840 körül. Fotó – ismeretlen szerző, wikimedia.org

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Az egykori Zemplén vármegye szülötte Frivaldszky Imre természettudós, akit eredetileg orvosi pályára szántak, végül azonban Közép-Európa, valamint a Balkán növény- és állattanának kiemelkedő 19. századi kutatója lett. Jókai Mór szavai szerint pedig még Az arany ember történetéhez is volt köze.

Frivaldszky Imre 1799. február 6-án született a Zemplén vármegyéhez tartozó Bacskón (ma Tőketerebesi járás; szlovákul: Bačkov), régi felvidéki kisnemesi család sarjaként. Felmenői a Trencsén vármegyei – ma leginkább a Kofola-gyáráról ismert – Frivaldról (Frivaldnádas, Zsolnai járás; szlovákul: Rajecká Lesná) származtak.

Frivaldszkyt a szlovák tudománytörténet a származási helye miatt egyértelműen szlováknak tekinti. Ez ugyanakkor nem ilyen egyszerű, ugyanis a tudós életét feldolgozó, 2009-ben megjelent monográfiának online is elérhető (igaz, csak archivált formában) változata szerint egyáltalán nem tudott szlovákul, ellentétben a rajeci (Zsolnai járás) születésű rokonával, a szintén tudományos pályán mozgó Frivaldszky Jánossal. A hivatkozott írás szerint a következő generáció nagy természettudósa, az egyébként szepességi német származású Herman Ottó azzal próbálta hitelteleníteni Frivaldszky munkásságát, hogy az „tótként” nem elég magyaros kifejezéseket igyekezett meghonosítani a nevezéktanában.

Életét a szenvedélyének szentelte

A tudós szülei – egyébként távoli rokonok, mindketten Frivaldszky nevűek – csak a házasságkötésük után költöztek Zemplénbe, ott hol Bacskón, hol Sátoraljaújhelyen laktak. Imre édesapja Bacskón a báró Fischer családnál volt jogügyi intéző, a megyénél pedig törvényszéki ülnökként tevékenykedett.

Középfokú tanulmányait Frivaldszky Sátoraljaújhelyen, Egerben és Kassán végezte. A természettudományok iránti érdeklődése is ekkor szilárdult meg: 1814-ben először anyai rokonával, a botanikusként és vegyészként is tevékenykedő Kitaibel Pállal vett részt annak Sátoraljaújhely környéki gyűjtőútján, majd a szintén botanikus Sadler József hasonló célú környékbeli útjához is csatlakozott.

Apja jogi pályát szánt volna Frivaldszkynak, ő azonban 1816-tól orvosi tanulmányokat folytatott Pesten. Már egyetemi évei idején rendszeres, gyalogos gyűjtőutakra járt, elsősorban Pest környékén. 1818 nyarán Specz Rudolf tanulótársával Késmárkon át a Magas-Tátrába indult, szeptember 6-án még a Lomnici-csúcsra is felmásztak. Egy évre rá már a Mátrában végzett gyűjtőmunkát, majd 1820-ban az ország másik végébe, a Bánátba ment természtbúvárkodni.

Kilátás a Lomnici-csúcsról. Fotó – Fortepan / Nagy Gyula

A következő évben befejezte egyetemi tanulmányait, majd 1823-ban orvosdoktorrá avatták. Frivaldszky azonban a jól jövedelmező pálya helyett a szenvedélyének szentelte életét: 1822-től a Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályánál helyezkedett el.

Tudományos munkássága első tíz évét inkább a botanikának szentelte, de aztán rájött, hogy Magyarország növényrajzával már több tudós is behatóan foglalkozik, ezért a későbbiekben a zoológiára, azon belül is a rovartanra, valamint a puhatestűek vizsgálatára fókuszált.

Expedíciók

Frivaldszky a Múzeum gyűjteményének gyarapítása érdekében 1833 és 1845 között több gyűjtőexpedíciót is szervezett a Balkán élővilágának feltérképezésére, a megbízottjai ezek során Kis-Ázsiába és a Kaukázusba is eljutottak. Ezeket az utakat leginkább a különböző preparátumok nyugat-európai intézményeknek való eladásából tudta finanszírozni, miután sem a Múzeum, sem az Akadémia, sem az Országgyűlés nem kívánta támogatni azokat.

1846 áprilisában végül maga is útra kelt

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Történelem

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak