Leszbikus szerelem Ferenc József portréja alatt. Tabukat döntöget a Slúžka című film
Mariana Čengel Solčanská a nagy sikerű Únos és Sviňa című politikai thrillerek után most egy kosztümös filmet, a műfaji meghatározás szerint „romantikus történelmi drámát” rendezett. A Slúžka (Szolgálólány) című film fogadtatása szolidabbnak tűnik az említett „nagyágyúknál”, holott a téma, amelyet feldolgoz, nem kevésbé fontos és aktuális.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A korrupció és hatalmi visszaélések után most olyan problémák kerülnek a fókuszba, mint a patriarchátus, a nemek közötti egyenlőtlenség, a homoszexualitás tabusítása és nem utolsó sorban a gazdag–szegény, úr–szolga ellentét, vagyis a társadalmi osztályok közötti áthidalhatatlan szakadék.
Mindezt a film történelmi kontextusba ágyazva tárgyalja. Anka, a szegény családból származó, törvénytelen gyerekként született szlovák lány az első világháború kitörésének előestéjén Selmecbányáról Prágába kerül, ahol egy magas rangú, végletekig császárhű tisztviselő villájában kap munkát szolgálólányként. Kezdetben nagyon szenved a számára teljesen életidegen környezettől, az édesanyja hiányától és főleg a megaláztatásoktól, melyeket gazdáitól, legfőképpen a hivatalnok dölyfös lányától kell elviselnie.
Egy idő után aztán hozzácsiszolódik a többi szobalányhoz, ellesi tőlük a túlélés fortélyait, és lassan kezdi átlátni ezt az intrikákkal, kegyetlen titkokkal teli, néha ordítóan igazságtalan világot.
Vele együtt a néző is hamar ráébred, hogy a boldog békeidők romantikája, talmi csillogása csak a felszín, és a kulisszák mögött olyan folyamatok zajlanak, amelyek az elkerülhetetlen bukást készítik elő.
Anka gazdája, a fennálló rendszert örökösnek hirdető államszolga nem hajlandó tudomásul venni az intő jeleket, és ettől csak még fájdalmasabb lesz a saját bőrén megtapasztalni az imádott Monarchia széthullását. Az ő alakján keresztül szemlélteti a film, hogy milyen hirtelen fordulhat a történelem kereke, milyen gyorsan bekövetkezhet egy totális fordulat, amely pillanatok alatt maga alá temeti azt a rendszert és életmódot, amelyet megingathatatlannak hittünk.
Ebben az önhitt férfiak által uralt világban az egyetlen őszinte, igazán emberi érzelmi kötődés Anka (Dana Droppová) és Resi (Radka Caldová), a háziúr kamaszlánya között alakul ki. Utóbbi kezdeti dölyfös magatartása Ankával szemben azután változik meg, hogy az apja hozzákényszeríti egy általa választott fiúhoz, akit Resi gyűlöl.
A szobalánnyal kötött barátságból viszony lesz, ami azután mélyül el igazán, hogy kitör a háború, és Resi férjét is behívják frontszolgálatra. A szeretők naiv álmokat szőnek arról, hogy elszöknek, és vidéken nevelik fel közösen az úri asszony gyermekét, akinek Anka lesz a dajkája.
Ez azonban nem az a korszak, amikor az ilyen történetek happy enddel végződhetnek. A birodalom széthullásával párhuzamosan bomlanak fel a családon belüli kötelékek is. Anka egyedül marad a gyermekkel, de ő legalább megőrzi méltóságát, míg az addigi uralkodó osztály tagjai kiváltságos életük elvesztése miatti frusztráltságukban őrjöngve esnek egymásnak.
A film forgatókönyvét Mariana Čengel Solčanská közösen írta Hana Lasicovával, a 2013-ban kiadott azonos című regény szerzőjével. Az írónő Ankát az édesanyja dajkájáról mintázta, a sztori tehát megtörtént eseményeken alapul (bár a regényben Prága helyett Bécs a helyszín, a tiltott szerelem pedig a szegény sorú szobalány és az úrfi között szövődik).
Egy interjúban arról faggatták Lasicovát, miért döntött úgy, hogy történelmi regényt ír. Bevallása szerint az motiválta, hogy ezt a korszakot is jórészt csak férfi szemszögből ismerjük, ellenben a női szempontú történelemről nem sokat tudunk. Míg például a lövészárkokról és a harcokról rengeteget hallunk, azoknak a nőknek a történetét jórészt homály fedi, akik „biztosították a hátteret, és mindenkit kiszolgáltak, hogy minden úgy működjön, ahogyan kell. Ez ma is aktuális, és ha nem emlékezünk meg a történelemről női szemszögből is, nem jutunk előbbre” – fejtette ki az írónő. Ilyen szempontból tehát nyugodtan nevezhetjük úttörő alkotásnak úgy a könyvet, mint a filmet, legalábbis a szlovák kulturális szcénát tekintve.
Az nagyon szimpatikus, hogy a Slúžka alkotógárdája akkurátusan odafigyelt a történelmi hitelességre, és nem csak a díszletek vagy a kosztümök vonatkozásában. A szereplők zöme például a korabeli kulturális-etnikai viszonyoknak megfelelően egyszerre három-négy nyelven kommunikál – csehül/szlovákul, németül és magyarul. Emellett sikerült egészen átélhetően megragadni a két világ határán való egyensúlyozás atmoszféráját is abban az igen rövid átmeneti időszakban, amikor még megfért egymás mellett Ferenc József és Štefánik fotója.
Amit viszont hiányolunk a filmből,
