Nem tudjuk pontosan, hány ember vet véget az életének, ezért arra sincs lehetőségünk, hogy többet tegyünk az öngyilkosságok megelőzése érdekében

Szlovákiában nagy valószínűséggel több ember követ el öngyilkosságot, mint ahogyan azt a hivatalos statisztikai adatok mutatják. Ez derül ki abból a kutatásból, amin Alexandra Bražinová epidemiológus dolgozik.

Szlovákia megalakulása óta az öngyilkosságok száma enyhén csökkenő tendenciát mutat. A 2021-es világjárvány sújtotta évben megnövekedett a legöregebb férfiak és nők, valamint a kamaszkorú lányok körében elkövetett öngyilkosságok száma. Az öngyilkosság által okozott halálesetek arányában azonban már hosszú ideje az OECD-országok átlaga alatt vagyunk.

Ha pontosabban mutatnánk ki a halálesetek okait, Bražinová szerint nagy a valószínűsége, hogy Szlovákia az átlag fölé kerülne, és az is lehet, hogy jelentősen.

Ha nem tudjuk, valójában hányan követnek el öngyilkosságot az országban, annak érdekében sem tudunk lépéseket tenni, hogy megelőzzük az ilyen eseteket.

A valóságban valószínűleg nagyobb a számuk

„Azt meg tudjuk mondani, hogy évente hány öngyilkosságot jelentenek, de nagy valószínűséggel több történik. Ennek az az oka, hogy sok haláleset történik, melynél tisztázatlan a szándék” – magyarázza Bražinová.

A nemzetközi kutatások alapján épp a „tisztázatlan szándék” kategória tartalmazza az öngyilkosságok egy részét is, az epidemiológus szerint azonban nem tudjuk megmondani, hány esetről van szó. Ugyanis nem tudjuk, az öngyilkosságok kimutatott aránya jelentősen vagy csak kis mértékben tér el a valóságtól.

„Nem tudjuk megmondani, hány ember követ el sikeres öngyilkosságot. Ezt más országok sem tudják pontosan megmondani, a bizonytalanság aránya azonban országonként eltérő” – mondja Bražinová hozzátéve, hogy Szlovákiában ez az arány magasabb.

Konkrétan az uniós országokkal összehasonlítva hétszer magasabb. Ez azt jelenti, hogy a külső okok miatt bekövetkezett halálesetek száma, amikor nem tudjuk, volt-e mögötte valamilyen szándék – lehet szó balesetről, öngyilkosságról, erőszakról –, hétszer magasabb, mint az unió más országaiban.

Peter Kováč jogász és törvényszéki orvos elmondása szerint a helyszíni vizsgálatot végző orvos akkor tünteti fel a tisztázatlan szándékot, ha a vizsgálat során feltáruló információk alapján nem tudja egyértelműen megállapítani, hogy öngyilkosságról volt-e szó.

„Mondok egy példát – ha a vonat elgázol egy gyalogost, gyakran nem lehet megállapítani, hogy baleset történt-e, vagy szándékosan feküdt a vonat elé. Az okot azonban a lakosság vallásosságában is lehet keresni. Szlovákia néhány vidékén az öngyilkosság problémát okozhat az egyházi temetésnél. A helyszíni vizsgálatot végző orvos ezért az öngyilkosság helyett, főleg, ha nincs búcsúlevél, inkább a tisztázatlan szándékot választja” – magyarázza.

Az orvos az okot a test vizsgálata és azon információk alapján határozza meg, amiket ki tud deríteni. Érdeklődik az elhunyt egészségügyi állapota felől a rokonoktól, lakótársaktól, szomszédoktól, tanulmányozza a halott egészségügyi dokumentációját, esetleg a rendőrségtől is kap információkat.

„Ha a halál bekövetkeztekor jelen voltak szemtanúk, megkérdezi őket, hogyan történt, hogy az elhunyt panaszkodott-e valamire, milyen betegségre utaló tünetei voltak – például láz, köhögés, mellkasi fájdalmak” – teszi hozzá.

Ha nem tudunk róluk, meg sem tudjuk őket akadályozni 

Miért fontos ez? Főleg azért, mert sok öngyilkosságot meg lehetne akadályozni.

„Ha pontosan tudjuk, hogy a lakosság mely csoportjaiban a legmagasabb az öngyilkossági arány, akkor célzott megelőző intézkedéseket tehetünk” – figyelmeztet Bražinová epidemiológus. A hivatalos elhalálozási statisztikában az áll, hogy a legmagasabb öngyilkossági arány a 70 éven felüli férfiak körében található. Ugyanilyen adatok származnak más országokból is.

A tisztázatlan szándékkal jellemezhető halálesetek esetében az életkorral növekvő tendenciát látunk, de sokkal nagyobb a nők aránya. „Számomra ebből az derül ki, hogy az idősebb nők haláleseteinél nem állapítják meg a szándékosságot, de nagy valószínűséggel öngyilkosság áll a háttérben” – mondja Bražinová.

Ez szerinte egy olyan csoport, amelyet nagy valószínűséggel figyelmen kívül hagynak. Ha pedig nincs benne a hivatalos adatokban, senki sem foglalkozik azzal, hogy segítsen rajtuk és megelőzze az öngyilkosságot.

Az epidemiológus szerint az öngyilkossági adatok és azok pontossága a mentális betegségek megelőzése szempontjából is fontos. Rámutat, hogy nemzetközi adatok szerint a sikeres öngyilkosságok 80-90 százalékát olyan emberek követték el, akik korábban valamilyen mentális betegséggel küszködtek.

„Legyen szó kezeltről vagy kezeletlenről. Nálunk ilyen kutatások nincsenek, mert az adatokat nehéz megszerezni” – mondja. Ha a háziorvosok figyelemmel kísérnék, nem jelennek-e meg a depresszió tünetei az idősebb betegeknél, ami a leggyakoribb időskori betegség a demencia mellett, akkor Bražinová szerint számos öngyilkosságot meg lehetne előzni.

Kováč törvényszéki orvos sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a halálesetek azon része, amelyek „tisztázatlan szándékkal” vannak címkézve, öngyilkosságok lehetnek. „Azonban, hogy ez mennyi esetet jelenthet, nem lehet meghatározni. A helyszíni vizsgálatot végző orvos azonban minden ilyen esetben elrendeli a boncolást. A boncolást és a további körülmények meghatározását követően lehetséges egy ilyen halálesetet öngyilkosságnak nyilvánítani” – teszi hozzá.

Az Egészségügyi Információk Nemzeti Központja, amely a halálesetek adatait közli, azt nyilatkozta, hogy ők „csak” dolgoznak a számokkal. Az adatok viszont az Egészségügyi Felügyeleti Hatóság alá tartoznak.

Michal Palkovič patológus, aki a hatóságnál dolgozik, azt mondja, hogy egy dolog a boncolás utáni jelentés és más a nemzetek feletti struktúrák jelentései. „Ezt a folyamatot minden ország sajátosan kezeli” – mondja.

Erőszakos haláleset esetében mindig elrendelik a boncolást, magyarázza. Ez egy nagy különbség más országokkal szemben, ahol az erőszakos halált elszenvedett áldozatok testét nem mindig boncolják fel, tehát az ügyeket automatikusan lezárja a helyszíni vizsgálatot végző orvos a rendőrséggel együttműködve. Ez így működik például Németországban vagy Nagy-Britanniában is.

„Minden ország a saját szabályai szerint jár el a halál okának megállapítása során. Nem vezet optimális eredményhez, ha olyan országok adatait hasonlítjuk össze, amelyek másfajta kimutatást használnak. Úgy gondolom, hogy csökkenthetnénk a szív- és érrendszeri megbetegedések számát már csak azzal, ha megváltoztatnánk a kódolásuk módszerét” – mondja Kováč törvényszéki orvos.

Problémás adatok

A halál okát leggyakrabban a helyszíni vizsgálatot végző orvos állapítja meg. A tisztázatlan szándékú halálesetek azok, „amelyeknél a halál okát megállapító orvosnak nincs egyértelmű bizonyítéka arra vonatkozóan, hogy öngyilkosság, gyilkosság vagy baleset történt-e” – magyarázza Bražinová.

Átlagosan minden tizedik testet felboncolnak. A 10-12 százalékos boncolási arány hasonló, mint más országokban, és még magasabb is, mint máshol Európában – mondja. Ez azt jelenti, hogy a halálesetek 90 százalékában a halál okát a helyszíni vizsgálatot végző orvos állapítja meg.