Napunk

A gyerekeknek többet kellene írniuk és történeteket kitalálniuk, ez fejleszti a gondolkodásukat, mondja az írásszakértő

Illusztrációs fotó – Adobe Stock
Illusztrációs fotó – Adobe Stock

Egy hosszabb szöveg megírása összetett folyamat – rendezni kell a gondolatokat és tervezni. Egy szakértő elmagyarázza, hogyan nem ösztönzik az iskolákban a gyerekeket az írásra.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A mesterséges intelligencia már képes megírni egy értelmes és érthető szöveget, amivel az érettségit is letehetné. Szükségünk van-e ma még arra egyáltalán, hogy olvassunk vagy hosszabb szöveget írjunk? Elegendőek az életünkhöz az e-mailekben, chatelésen vagy az Instagramon használt rövid mondatok? Zuzana Petrová szakértő elmagyarázza, miért van még mindig szükségünk az írásra.

Petrová szerint az írás alapvetően változtatta meg a civilizációt és még az ember elme működését. Az összetettebb szövegek alkotása segít az elme edzésében, és abban is, hogy szisztematikusan gondolkodás elsajátításában. A modern ember azonban Petrová szerint megtanulta gyorsan olvasni a szövegeket, anélkül hogy elgondolkodna a tartalmon.

Az egyszerű szövegek arra kényszerítik az embert, hogy egyszerű ítéleteket hozzanak, mondja Petrová, aki a Nagyszombati Egyetem, Pedagógiai Karán az írás és olvasás didaktikájával foglalkozik. Elmagyarázza, hogyan nem sikerül még az iskolákban sem arra motiválni a gyerekeket, hogy megszeressék a hosszú szövegeket, és hogy megtanuljanak összetetten gondolkodni.

„Ha a pedagógus piros tollal a kezében jár az osztályban, és a gyerekek füzetébe berajzolja, hogy a kis írott „a”-nak nagyobb a hasa, a gyerek megszokja, hogy ez az írás” – magyarázza Petrová.

Hogyan tudnak a mai fiatalok hosszabb szövegeket írni? Van ezzel kapcsolatban tapasztalata a diákokkal?

Az egyetemen leendő óvópedagógusokkal és alsó tagozatos pedagógusokkal foglalkozom. Ez nagyon egyedi – valakit jobban érdekel a nevelés, míg másokat a természettudományi tárgyak. Ez alapján születnek szemináriumi és szakdolgozatok is. A személyes tapasztalatom azonban az, hogy a helyzet évről évre egyre rosszabb.

Miért?

Akkor vettem észre nagy romlást a szövegek minőségében, amikor a szakirodalom az interneten is könnyebben hozzáférhetővé vált. Kiválasztanak néhány szerzőt az adott témában, és csak részeket idéznek tőlük. Megcsinálják a kutatásukat, ami rendben is van. Viszont nem teszik meg a második lépést, ami a szövegről való gondolkodás. Mit akarok mondani a szöveggel? Hogyan akarok hatni az olvasóra? Tényleg csak azt akarom összeollózni, amit más könyvekben olvastam? A dolgozat célja egy probléma megfogalmazása, és a szöveget egy arra adott válaszként fogom fel.

Tehát a hosszú szövegeket csak mechanikusan alkotják meg – bekezdésről bekezdésre, anélkül hogy bárhová is eljutnának?

Én ezt mozaikmunkának nevezem. A szöveg egy részét hozzáillesztjük egy másikhoz, és nem foglalkozunk azzal, milyen kapcsolat van közöttük. Előfordul, hogy ugyanazok a gondolatok ismétlődnek, és az is, hogy a diákok eltérő terminológiát és stilisztikát használnak, mivel az egyik szerző így ír, a másik pedig máshogy.

Miért rosszabbodik a helyzet?

Ezt nehéz megítélnem. Ez a diákok létszámával is összefügg, hogy kit vesznek fel a tanári szakokra, és azzal is, hogy van-e felvételi eljárás. A felvételi eljárás kiválogatja az ambiciózusabb diákokat, akikkel jobb dolgozni. A karunkon azonban jelenleg nincs felvételi vizsga, és a szöveggel való munka során megmutatkozik az, hogy néhány diáknak nincs megfelelő tudományos kompetenciája.

Miért okoz nehézséget a hallgatóknak egy olyan alapvető dolog, mint a bekezdések összekapcsolása, hogy a szöveg eljusson valahová?

Amikor elgondolkodtam ezen, a digitális technológiákban találtam meg a választ. Megtanítottak minket másképpen olvasni. A múltban jobban elmélyedtünk a szövegekben. Néhány évszázada a társadalomnak csak egy töredéke olvasott könyveket. Azok, akik elkezdtek olvasni egy könyvet, elmélyülten olvastak. Megszületett a kontemplatív olvasás fogalma – ha már olvasunk, akkor rendesen.

Változtattak ezen a digitális technológiák?

Ellepnek minket szövegekkel és az ember hozzászokik a gyors olvasáshoz. Átfutja a szöveget, és kiemeli azt, ami érdekli. Kevés ember áll meg, és gondolkodik el azon, legalább egy pillanatra, amit olvasott. Ez áttevődik az írott szövegre is. A diákok csak a felszínt kapargatják, érintenek néhány témát, és mennek tovább, mert a téma más irányba viszi őket. Nem tanulták meg, hogy megálljanak és mélyebben megvizsgálják.

Tehát nem az a probléma, hogy elhagytuk a hosszú szövegek olvasásának szokását, hanem inkább az, hogy mindent túl gyorsan olvasunk?

Régebben, aki történelmi szövegek elemzésével foglalkozott, egy hét alatt egy verssort olvasott el. Elmélkedett és elemezte, mit jelent az a sor. Ez nem csak a szöveg mélységétől függ. Természetesen egy hosszabb szövegnél nagyobb a valószínűsége, hogy van belső szerkezete és egy világos érvelési logikája, és egy ilyen szöveggel több időt töltünk el.

Mi zajlik le az ember fejében, amikor szöveget ír? Mi mindent tartalmaz ez a tevékenység?

A régebbi pszichológiai tankönyvekben találhatunk egy olyan definíciót, hogy az írás a kimondott beszéd hang nélkül. Tehát az, amit az ember gondol, megfogalmazhatja kimondott vagy leírt változatban. Ez már nincs érvényben. Az írott szöveg gondolkodásra késztet.

Az embereknek valószínűleg van tapasztalatuk a hétköznapi problémák megoldásában – a kezünkbe vesszük a telefont és elkezdünk írni valamit, amit már megfogalmaztunk magunkban. Viszont amikor elkezdünk írni, rájövünk, hogy az a gondolat, aminek a fejünkben még volt értelme, felülvizsgálatra szorul. Az írott szó a gondolkodás egyik magasabb formáját képviselheti. Arra késztet minket, hogy precízebben fogalmazzuk meg a gondolatainkat.

Miért?

Az egyik válasz az, hogy a szöveg címzettje távol van időben és térben is. Ki kell egészítenünk a részleteket és a kontextust, amikre egy személyes beszélgetés során nincs szükségünk – helyettesítjük őket mimikával, gesztusokkal vagy a szituációval. Az írott nyelv a gondolkodás mélyebb rétegeihez kapcsolódik. Ez adja meg az eszköz különlegességét. Számolnunk kell azzal, ki fogja olvasni.

Egy barátnőm mesélte, hogy az apja, aki kézműves, ki akarta posztolni a Facebookra, hogy segédmunkást keres. Egy napig vesződött vele, ideges volt miatta, míg személyesen, élőszóban nem lenne gondja pár másodperc alatt megfogalmazni. Miért van ez így?

Azért, mert hirtelen már nemcsak a tartalommal dolgozik, hanem a műfajjal is. Amikor egy hirdetést ír, megvannak a szabályai. Már nem csak arról szól, hogy megkérdezem a barátomat, nem ismer-e valakit, aki jó lenne segédnek. Az írás során be kell tartanunk bizonyos elveket.

Az írás tehát egy összetettebb gondolkodási tevékenység – meg kell fogalmaznunk, mit, hogyan és kinek akarunk mondani, rendezni a gondolatokat. Mi mindent jelent az írás?

Elsősorban egy kommunikációs tartalomra van szüksége az egyénnek, tehát arra, mit akar mondani. Maga a folyamat magába foglalja a gondolatok megfogalmazását, a felülvizsgálatukat és a tervezést. Ha leül és valamit ír, az nem csak nyomot hagy a papíron. Megáll és elgondolkodik azon, amit eddig leírt, visszatér az előző részekhez. Az egész szöveg befejeztével még egyszer elolvassa és megállapítja, hogy azt az üzenetet közvetíti-e, amit szeretne.

A szókinccsel is kell foglalkoznia. Nemcsak azért, hogy jelentés szempontjából a helyes szót használja, hanem azért is, hogy megfelelő legyen a társadalmi kontextusban, attól függően, hogy milyen társadalmi csoporttal kommunikál. Azt is átgondolja, milyen hosszú és rövid mondatokat használhat, attól függően, kivel beszél. Aztán még ott van a retorika teljes területe.

Az miről szól?

Ez az a képesség, hogy szavakba öntjük, amit el szeretnénk érni. Ha az ember érzelmeket akar kiváltani, akkor az ahhoz megfelelő eszközöket fogja használni. Vagy az olvasót valamilyen tevékenységre akarja bátorítani, akkor erre is sajátos módszereket alkalmaz.

Tehát az írás egy meglehetősen összetett tevékenység. Milyen készségekre van ehhez szükség?

Elsősorban jól kell bírnia a nyelvet, a szókincset és az írott szöveg alapvető szabályait. Az is fontos, hogy ismerje a környezetet – tehát azt a területet, amelyben a szöveget írja. Ugyanígy ismernie kell a műfajokat, ha történetet ír, a szöveg szerkezete más, mint egy hirdetésnél. Feltétel az is, hogy képes legyen gondolkodni, tehát, hogy rendelkezzen alapvető érvelési készségekkel. Képesnek kell lennie arra, hogy megértse az összefüggéseket, tehát azt, hogy valami következik valamiből.

A szöveg összetettsége tükrözi, hogyan tud az ember gondolkodni?

Igen, és nemcsak egyéni, hanem civilizációs szinten is.

Ezt hogy érti?

Kutatások sora elemzi, hogyan változott meg az emberi együttélés. Az egyik legnagyobb mérföldkő az volt, amikor az írott szó elérhetővé vált a lakosság szélesebb körének is, és ez pedig az iskolakötelezettségnek is köszönhető.

A kollégák például az empátia aspektusával is foglalkoznak – amikor az ember történeteket olvas, és beleképzeli magát a szereplők helyébe és helyzetébe, és ez az empátia mérésekor a jobb eredményben mutatkozik meg.

Az írott szövegnek köszönhetően például megváltozott az ember emlékezetének jellege is. Az orális kultúrák, amelyek nem használnak írott szöveget, nem jegyzik meg az eseményeket vagy a történeteket szóról szóra. Számukra az, amit kommunikálnak, a jelentésen alapul és nem a formán.

Miért? 

Mivel, ha egy szöveget papírra vetünk, és ha többször is visszatérünk hozzá, akkor a formáját is meg tudjuk jegyezni – konkrét szavakat és egész mondatokat. Ugyanúgy hagyatkozhatunk az írott szóra mint egy külső memóriára. Nem kell mindent megjegyeznünk, elég, ha kikeressük a könyvben. Egy írott szó nélküli kultúrában ez nem lehetséges, az emlékezetben csak a kommunikáció jelentése marad meg.

Jobb vagy rossz irányba változott tehát az ember emlékezete az írott szövegeknek köszönhetően? Ha külső memóriaként használjuk a könyveket, az azt jelenti, hogy kevésbé van kifejlődve?

Az embernek az írott szó miatt jobb szó szerinti és szisztematikus emlékezete van. Hagyatkozhat azokra az információkra, amik le vannak írva, és ennek köszönhetően hamarabb foglalkozhat a köztük levő összefüggésekkel. Nem kell annyit foglalkoznia azzal, hogy megjegyezzen egyes információkat. Olvastam egy tanulmányt, amely szerint az első írott törvénykönyvek, mint például a tízparancsolat, hozzájárultak az „én” kialakulásához az embernél.

Miért? Tényleg olyan nagy jelentőséggel bírt az írott szöveg az emberiség változásában?

Ahhoz, hogy tudatosítsuk, kik vagyunk, távolságot kell tartani magunktól. Egy szabályrendszer ezt tudja nyújtani. A papírra írt szabály egy olyan dolog, amihez az ember viszonyulhat, amihez képest meghatározhatja magát. Ez egy kissé vitatható elmélet, elfogadottabb kérdés a térképek írása.

Miért?

Az érzékeink korlátozottak, de a térképnek köszönhetően az embernek lehetősége van arra, hogy szélesebb látószögből tekintsen a környezetére és az egész világra. Az írásban elkezdtek felbukkanni az olyan sematikus elemek, mint a táblázatok és a grafikonok. A dolgok papírra vetése arra kényszeríti az embert, hogy szisztematikusabban gondolkozzon.

Működhet a szövegírás agytornaként, mint a szúdoku? Ha valaki képes összetetten írni, azt jelenti, hogy a komplex gondolkodást is gyakorolja?

A téma egyik legjelentősebb szerzője, Walter Ong szerint, a gondolkodás egy új szerkezete alakult ki. Az írott nyelvben olyan kognitív folyamatok kapcsolódtak össze, amelyek az elmélkedéshez, az emlékezethez, a saját személyiségünk tudatosításához, az érzelmek fontosságához és a racionális szemponthoz köthetőek.

A modern ember gondolkodását tehát jelentősen megváltoztatta az olvasás és az írás. Mi a különbség köztük? Melyik a nehezebb?

Amikor olvasok, az információk alapján elképzelek valamit. Az pedig már rajtam múlik, hogy milyen mélyen formálom meg ezt a gondolatot. A szöveget felületesen is kezelhetem – tehát úgy, hogy mit jelentenek az adott szavak, mi a tartalom. Azonban mélyebbre is mehetek, elgondolkodhatok azon, milyen rejtett értelme van a szövegnek, és valójában mit akar nekem mondani.

A szöveg értelmezésének modernebb változata az, ha összehasonlítom, hogyan függ össze a szöveg az életemmel és a tapasztalataimmal, milyen képeket hív életre bennem és mit mond nekem. Minden szövegnek több rétege van. Az olvasást nagyon passzív módon is el tudom végezni.

Az írás már egy aktív tevékenység.

Igen, mi vagyunk a szerzők, és arra van szükség, hogy aktívan gondolkozzunk, arról, hogy mit akarunk mondani, eltervezni, hogyan mondjuk el, milyen eszközökkel, és hogy milyen kontextusba fogjuk az egészet beilleszteni. Ebből a szempontból nézve az írás nagyobb kihívást jelent.

Ha az ember elvégzi az egyetemet és nem olvas könyveket, találkozik-e még valaha hosszú szöveggel? A híreket el tudja olvasni egy Instagram-bejegyzésben, egy képhez vagy a barátjának cseten elég néhány szót írnia.

Néha megkérdezem a diákjaimat, hogy ki olvasott valamilyen könyvet. A nagy százalékuk nem emeli fel a kezét. Ez csak egy kis minta, nincs erről semmilyen kutatásom. Viszont azt látom, hogy a szabadidejüket inkább a rövid szövegek olvasásával töltik.

Ezt az újságírói munkám során is látom – a híreket rövid, egyszerű mondatokba tömörítik. Ideálisan a legrövidebb Percről percrébe vagy Instagramos „storyba”. Élhet tehát az ember egy jó életet és tájékozódhat anélkül is, hogy valaha is találkozna egy hosszabb szöveggel?

Éppen a média tudja pontosan felmérni, mennyire kedvelik az emberek a szövegeket és az információkat. Egy évtizede teljesen másképp néztek ki az újságokban a hírek, ma rövidíteniük kell az újságoknak az információkat, mert az emberek ilyen formában olvassák őket többet. Ez természetes.

Akkor hát szükségük van még ma egyáltalán a gyerekeknek arra, hogy hosszú szövegeket tanuljanak írni? Szükségük lesz rá, amikor anélkül is lesz egy jó, információkkal teli életük?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Gyereknevelés

Oktatás

Szlovákia

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak