Senkit sem árultam el, állítja Budaj az ŠtB-s akták előkerülése után. Az ördöggel nem cimborálunk, üzeni az iratban említett barátja

Annak titkát, hogyan vált a kommunista Állambiztonság ügynökévé, saját elmondása szerint a sírba akarta vinni. Ján Budaj politikai karrierjének kezdetét mégis tönkretette az az akta, amely rögzítette, hogyan szervezte be az Állambiztonság 1990-ben. Ma pedig, politikai karrierje alkonyán ismét utolérte a múltja.

Több mint 30 év után előkerült az az elveszett akta, amelyet a kommunista titkosszolgálat vezetett Budajról. Arról az emberről, aki 1989 novemberének forradalmárai közül az utolsóként maradt a nagypolitikában. Jelenleg környezetvédelmi miniszter, és Igor Matovič OĽaNO-jának frakciójából kilépve arra törekszik, hogy összefogja a demokratikus erőket az előrehozott választások előtt.

Az eredeti aktára az olmützi archívumban sikerült rábukkanni, miközben a szlovák közmédia ŠtB: Prísne tajné címmel készített elő egy új dokumentumfilm-sorozatot. A Budaj iratairól szóló részt ma este vetítik le az egyes csatornán 22:10-kor. Az ŠtB-ről szóló sorozat készítői betekintést engedtek a Denník N-nek az akták részleteibe, és a Sme is írt a dokumentumokról.

Ez az akta már nem sokkal a bársonyos forradalom után földindulást okozott a szlovák politikában. Vladimír Mečiar, a VPN akkori belügyminisztere jött elő azzal, hogy Budajt az Állambiztonság ügynökként, azaz kollaboránsként tartotta nyilván. Mečiar ezzel rábírta Budajt, hogy visszalépjen a kommunista hatalom bukása után Csehszlovákiában megtartott első szabad választásoktól 1990-ben.

Budaj akkor nemcsak a Verejnosť proti násiliu (VPN) listavezetője és elnöke volt, hanem a kommunista ellenállás egyik szimbóluma is. A nyilvánosságot már csak annak az információnak a közzététele is megrázta, hogy a novemberi forradalom egyik leghíresebb arca maga is ügynök volt. Az aktáról csak beszéltek, nem került nyilvánosságra, mivel eltűnt.

Mi áll az aktában?

A VPN listájáról Budaj egyenesen a választások napján, 1990. június 9-én lépett vissza. Az újságírók előtt akkor beismerte, hogy egyike az Állambiztonság kollaboránsainak, és megpróbált magyarázatot adni a „nagy titokra”, amelyről soha nem akart nyilvánosan beszélni.

„A 70-es évek egyik epizódjáról eddig nyilvánosan nem beszéltem, és azt hittem, hogy ezt magammal viszem a sírba” – jelentette ki Budaj, és elmesélte, hogyan írt alá egy együttműködési nyilatkozatot 1979-ben, mivel úgy döntött, a vasfüggöny túloldalára emigrál, ehhez pedig útlevélre volt szüksége. 27 éves volt akkor, fűtőként dolgozott, és a pozsonyi ellenzéki körökben mozgott.

A most előkerült aktában található egy kézzel írt nyilatkozat 1979. június 23-áról, amelyen egy jól kivehető  „Ján Budaj” aláírás látható. Éppen ezt az iratot tekintette az ŠtB az együttműködés vállalásának tanúsítványaként. Az irat szerint Budaj arra kötelezte magát, hogy jelenteni fog két közeli barátjáról, Tomáš Petřivý és Gabriel Levický ellenzékiekről, akik a rezsim ellenségei voltak a Charta 77 aláírása miatt is. A nevük ebben a kézzel írott nyilatkozatban is megtalálható.

„Azokat a dolgokat, amelyekről tudomást szerzek a megjelölt személyek társadalomellenes tevékenységeit illetően, szóban vagy írásban jelentem az Állambiztonság szerveinek” – olvasható a dokumentumban.

Az ŠtB komolyan vette a dokumentumot, amelyben Budaj elkötelezte magát a titkosszolgálatnak. A fennmaradt iratok szerint ő maga választotta a „Házmester” (Domovník) ügynöki fedőnevet, amelyet 1979 és 1981 között használt. Amikor két év után törölték a kollaboránsok listájáról, az ŠtB összegezte, hogy „9 jelentést nyújtott be, amelyek részlegesen leleplezték az említett személyek tevékenységeit” – Petřivýt és Levickýt értve ezen.

Budaj tagadja, hogy bármit is elárult volna az Állambiztonságnak a barátairól.

Azt, hogy az egész hogyan történt valójában, vagy hogy valóban jelentett-e a barátairól, ki lehetne deríteni az ügynöki jelentésekből. Az aktában azonban a kilenc jelentés egyike sem volt benne. Nincs bizonyíték arról, hogy saját kezűleg benyújtott volna akár csak egy jelentést is, vagy hogy felkeresett volna egy konspirációs lakást.

Nem tartja magát sem besúgónak, sem pedig árulónak. „Senkit sem árultam el” – mondta a Denník N-nek Budaj.

Budaj: Ez nem az eredeti szöveg

Most, hogy előkerült a kézzel írt nyilatkozat is, Budaj már másképp beszél az Állambiztonsághoz kapcsolódó múltjáról, mint 1990-ben.

1990-ben még beszélt arról, hogyan döntött úgy, hogy tudatosan együtt fog működni a titkosszolgálattal. Ma már tagad.

Az aktában található, kézzel írt nyilatkozatról azt mondja, azt csak egy hazugságnak vélte az ŠtB ezer hazugságából, nem pedig az együttműködés alapjának.

1990-ben Ján Budaj említést tett arról, hogy aláírt valamit az Állambiztonságnak, mert útlevélre volt szüksége az emigrációhoz. „Az egyik kihallgatáson az egyik ügynök azt mondta nekem, hogy sosem kapok útlevelet. Csak akkor, ha aláírom a velük való együttműködést. A szöveg, amit elém rakott, nem volt erőszakos, szinte semmit sem jelentett. Úgy döntöttem, hogy aláírom és emigrálok” – magyarázta Budaj 1990 júniusában egy sajtótájékoztatón, miután visszalépett a választásoktól.

Az akta előkerülése után, miután kiderült, hogy az említett nyilatkozatban a két barátja neve is szerepel, Budaj azt állítja, nem emlékszik, hogy ő írta volna bele a nevüket, és arra utal, hogy a nyilatkozat szövegét módosították.

„Attól tartok, hogy a nyilatkozat nem az eredeti szöveget tartalmazza. Tényleg hihetetlennek tűnik számomra, hogy nevekre is rábólintottam volna.” Ezért arra kéri az levéltárat, hogy mutassák meg neki az eredeti aktát.

Levický: Az ördöggel nem cimborálunk

Budaj akkori barátjának Gabriel Levickýnek idáig fogalma sem volt róla, hogy Budaj arra kötelezte magát, hogy jelentsen róla és Tomáš Petřivýről. Az együttműködési aláírás rossz érzéssel tölti el.

„1990-ben azt mondta, hogy ez csak egy ártatlan együttműködés volt, nem besúgás. Ez viszont egy patetikus hozzáállás. Teljesen mindegy, hogy mondott-e nekik rólunk valamit vagy sem. Az ördöggel nem kötünk szerződést. Ha egy ilyen dolgot aláírsz, eladod a lelked az ördögnek” – mondja Levický, aki 1989 előtt az Egyesült Államokba emigrált.

A másik érintett, Petřivý már nem él, 1986-ban elhunyt.

Mit írtak az állambiztonságiak?

Az előkerült akta abba is betekintést enged,