Napunk

Előre tolt helyőrség: halkan belelépett

Demeter Szilárd basszusgitáron játszik. Fotó - Loyal-koncert, print screen
Demeter Szilárd basszusgitáron játszik. Fotó – Loyal-koncert, print screen

Mára már nem akar saját kultúrát, megnyert kultúrharcot, saját színházat, saját lapot a NER, mert a hasonló kiszorítósdi nem térül meg politikailag, nem fordítható szavazatra.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Amilyen hangosan indult, olyan csendben szűnt meg Erdélyben az Előretolt helyőrség nevű – mi is? Azt írja a kiadvány fejlécén, négyhetente megjelenő „irodalmi-kulturális lap”. Fel sem tűnne, mi történik, nem ez az egyetlen lapmegszűnés. A 2022-es év a magyar kormány által finanszírozott határon túli médiabirodalom összedőlését hozta. (Fél évvel a Fidesz fölényes választási győzelme után, amelyről nem győzik – tévesen – hangsúlyozni: a határon túliakon múlott.) Az elmúlt hónapokban lapok sora szűnt meg, szerkesztőségeket zártak be, újságírókat bocsátottak el.

Kevesen teszik hozzá: már ennek a médiabirodalomnak a létrehozása is szerkesztőségek bezárásával és újságírók elbocsátásával kezdődött, előbb leszalámizta a NER a határon túli ellenzéki sajtófórumokat, aztán hozta létre a sajátjait, végül, amikor már nem tartotta hasznosnak, azt is felszámolta.

A Fidesz-kormányok kulturális névjegye

Az Előretolt Helyőrség azonban nem egy lap volt a többi megszüntetett között. Ez volt a Fidesz-kormányok kulturális névjegye. Ehhez a laphoz köthető Demeter Szilárd rendkívüli, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatói posztjáig vezető karrierje. Hat évvel ezelőtt a szintén kormány által einstandolt Origo hasábjain jelentette be az akkor heti megjelenést ígérő, milliós olvasótábort megcélzó irodalmi melléklet elindulását.

Az interjú számos szófordulata mára (elrettentő) szállóigévé vált. Akkor kapott új jelentést, hangsúlyt a szoftantiszemita, elitellenes „Nagykörúton kívül és belül élő elit” kifejezés. (Akkor még büszkén nyilatkozta Demeter: bár Budapesten él, nem követi a Nagykörúton belüliek irodalmi életét. Pont egy év múlva foglalta el a PIM-ben, a Károlyi utca 16. szám alatt a főigazgatói posztot).

Az első Előretolt Helyőrség melléklet programadó cikkét is ő írta. Nem kapott akkora figyelmet, mint a kisajátított és propagandafelületté gyalázott Origón közölt interjú, bár ez a szöveg is pont annyira aláaknázott ideológiailag, mint az előző. Ebben a szerző, mellékletalapító, és akkor már kiemelten támogatott kultúrpolitikus azt mondja: a kiadvány arra vállalkozik, hogy „visszatérjünk a saját kultúra talajára”. A heti megjelenésből és milliós olvasói elérésből nem lett semmi. Ezt maguk a szerkesztők is belátták.

A regionális bontásban megjelenő lap/illetve megyei lapokban közölt melléklet magyarországi verziója három évvel az indítás után szűnt meg. Ebben még Demeter Szilárd mond búcsút az olvasóknak (akkor már két éve vezeti a PIM-et). Búcsúszövege ígéretekkel teli kapituláció: már nem elég a nyolc oldal – magyarázza – ezért szűnik meg a kiadvány. Kiegészíti ezt a lebegtetett ígéretet néhány szidalommal a „brüsszeli aranykalitkáról” és a politikai korrektség cenzúrájáról.

Újabb két év telik el, és nem csak a magyarországi melléklet, de az immár önálló lapként kiadott erdélyi verzió is oda. Ebben azonban már nyoma sincs Demeter Szilárdnak, sem senkinek, aki az elmúlt években felelős érdemi döntést hozott, hozhatott. Bár korábban nagy hanggal nyilatkozott, most Demeter nem ír cikket, nem búcsúzik, nem is magyarázkodik.

Az erdélyi utolsó lapszám megszűnését Sántha Attila jelenti be. Nem kertel: „a mi korunkat nevezik majd a sötétség korának, barbarikumnak, amikor az emberi elme hirtelen megszűnt működni, eltűntek a lapok, a könyvek, megszűnt minden”. Lehetne mondanivalójával vitatkozni, hiszen a lapok nem most szűntek meg, a könyvkiadás nem most került válságba. Pontosabb, ha azt mondjuk: a NER által kitartott (ál)kulturális tér szereplőinek most vált nyilvánvalóvá, hogy ez az autokrácia jellegénél fogva kultúraellenes. Nem politikai oldalak kultúrái állnak egymással szembe, nem szub- és elitkultúra. Hanem a kultúraellenesség és a kultúra.

Szüksége van-e a NER-nek a kultúrára?

A nagytotálon ennyi van: mára már nem akar saját kultúrát, megnyert kultúrharcot, saját színházat, saját lapot ez a hatalom, mert a hasonló kiszorítósdi nem térül meg politikailag, nem fordítható szavazatra.

A kép részleteit érdemes számba venni. Az a kultúrpolitika, amit az Előretolt Helyőrség elindításával (az irodalmi akadémiával és csatolt részeivel) beharangoztak, „nemzetegyesítést” ígért. A vidék és a városok, a főváros egyesítését (mínusz a Nagykörúton belüliek). A határon túliak és a magyarországiak egyesítését.

Ilyen „egyesítés” nem létezik. Az az egység, amit így hoznak létre, nem egység. A hatalom ellehetetlenítette a magyar kultúra és irodalom működőképes tereit. Elsősorban a napi- és hetilapokat, azokban a kritikai rovatokat. Helyette propagandaújságokat kínált, ugyanazzal a címlappal, ugyanazokkal a politikai üzenetekkel, ugyanazzal a propagandával, minden régióban, minden megyének. És ehhez asszisztált ideig-óráig az „irodalmi melléklet”. Mint a propaganda folyománya, kiegészítő kelléke.

Nem került így közelebb az irodalom az olvasókhoz, nem vált élhetőbbé a vidék. Nem csökkent a funkcionális analfabetizmus aránya: ma Magyarországon minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta. A közoktatás az összeomlás határán. Ilyen körülmények között ígért mindenki számára, a „zalai háziasszonyok” számára is irodalmat Demeter Szilárd.

És miközben ment a hamis ígértetés, az amúgy is terjedő elitellenességet erősítette a hasonlóan gyanús „irodalmi” vállalkozásokra elköltött támogatások összege (milliárdokról beszélünk). Mint ahogy a határon túliakkal szembeni előítéleteket is tüzelték ezek a

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Határon túli magyarok

Irodalom

Kultúra

NER

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak