Napunk newsfilter: Az MKP-platform vágja a fát maga és a Szövetség alatt

A híreket válogatta és kommentálta Beke Zsolt

1. Konzervatív fordulat – zsákutcába juthat a Szövetség

Nincs szerepe a Szövetségnek az országos politikában, alsóbb szinten pedig nem nagyon van olyan téma, ami nagyot szólna. Az önkormányzati választások már régen voltak… Mit tehetnek ilyenkor a spin doctorok? Hogy a semmi valaminek látszódjon… Ennek következményeit is láthattuk az MKP-platform hétvégi gyűlésén Taksonyban.

Legyen akkor névváltoztatás. Magyar Szövetség. Pedig ez nem semmi. Két legyet ütnek egy csapásra. Elhajtják a párt ruszin szavazóit, ezzel gyengül a Híd-platform, könnyebb lesz majd megszüntetni. S a közelgő parlamenti választáson elmegy szavazni a szlovákiai magyarok egy végtelenül széles rétege, akik csak erre a jelzőre vártak. Az utóbbi irónia volt.

Ha lehet javasolni a partvonal mellől, akkor arra az esetre, ha majd a Magyar Fórum a mostani elutasítás ellenére mégis bekerül a társaságba, akkor az legyen a párt neve, hogy Árpád népe. Mindenki érteni fogja.

Viszont tény, hogy az ilyen témákkal tudja az MKP-platform tematizálni azt a szűk világot, amit választói bázisukként elképzel. Apró elégedetlenségek, kis lökdösődés a többi platformmal – majd komoly tekintet, amivel meg lehet próbálni nyugodt erőnek beállítani az ürességet is.

Miközben egy komoly belső küzdelemről is szó van. A platformok ügye egyértelműen hatalmi és nem technikai kérdés a Szövetségben. Mint ahogy lényegében minden állásfoglalás, nyilatkozat, választási jelölés is a hatalmi viszonyokról szól a párt keletkezése óta – mintha nem sikerülne/akaródzna elfogadni a másik nézőpontját.

Ha a világnézeti különbségeket nézzük, ezen nem lepődünk meg. Ha viszont annak a „közösségnek” az érdekeit tartjuk szem előtt, amit „képviselni” szeretnének, ami deklarált szándékuk, akkor annál inkább. Mintha a hatalmi játszmát az érdekképviselet elé helyeznék.

(Az, hogy a „közösséget” érintő kérdésekbe esetleg bevonják a „közösség” tagjait, vajon teljes súlyával felmerül-e a pártban? – Jó, persze, ahogy most mondják, a párt nevébe a magyar jelző felvételének nagy hatású ötlete alulról jött, bár talán már elfeledték, hogy Gyimesi György rugózott ezen akkor, amikor még nem ült le Forró Krisztiánnal tárgyalni…)

Viszont ha megszűnnek a platformok, és már ilyen jól megy a névadás, ne csak az MKP-platformot nevezzék át konzervatívra, hanem az egész pártot. Mert ebben az esetben annak semmi köze sem lesz sem a szövetséghez, sem a „közösség” egészéhez.

Ha majd a konzervativizmus napvilága ragyog minden ház ablakán, már azokéban, akik maradtak, köztük ne a választási program legyen az első, ne az, hogy demokratikus pártokkal legyen esély egyezséget kötni.

Helyette jöjjenek inkább az olyan konzervatívnak vélt gesztusok, mint az Oroszország elleni szankciók hatékonyságának kétségbe vonása a tények ellenére, a brüsszeli bevándorlás-, gender-, LMBTQ+-politika „nem osztása”, az EU jogállamiság-felfogásának kritikája.

Az MKP és választói nem találkoztak közvetlenül soha sem az orosz agresszióval, sem egy olyan állammal hosszabb ideig, amely másképp értelmezve a jogállamiságot, lehetetlenné tette volna a hatalom számonkérését (igény az volt rá, de nem kellett az országnak hosszabb távon sem Mečiar, sem Fico), de még csak a brüsszeli bevándorlás-, gender-, LMBTQ+-politikával sem – abban az országban utasítják azt el, ahol még a bejegyzett élettársi viszony kérdése sincs rendezve…

A ragaszkodás egy olyan élményhez, amit az ember nem élt át soha, mondható konzervatívnak?

---

2. Orbán Viktor mondott valamit

Van egy ember, aki mondott valamit. Sok kommentár született erről, még több gondolat. Most ez is egy ilyen lesz – mint amikor a bölcsészek egy soha nem olvasott könyvről vitatkoznak órákon át. Vagy a sugdosós játék, amikor az első ember fülébe súgott szó a felismerhetetlenségig módosul. De nem lép fel semmilyen érvénnyel.

Orbán Viktor egy zártkörű sajtóbeszélgetésen azt súgta Rod Dreher, az American Conservative című lap szerkesztője fülébe, hogy „határozott nem” a válasz arra a kérdésre, hogy maradna-e az Európai Unióban.

Aztán kiderült, hogy a szerkesztő rosszul hallotta, merthogy nem a határozott nem rezegtette meg a dobhártyáját, hanem a fájdalom hangjai, mivel Orbán számára „fájdalmas” a magyar uniós tagság.

Később viszont az derült ki, hogy mégiscsak elhangzott a határozott nem, csak annak a regisztere volt más: a magyar miniszterelnök viccnek szánta.

Ralf Schuler fülei másra voltak nyitottak, mert ez a gondolat teljesen hiányzik a pleiteticker.de oldalon olvasható beszámolójában. Bár ő is hallott olyasmit, hogy a magyar miniszterelnök „arra számít, hogy a következő években elmélyül a feszültség Magyarország és az Európai Unió többi része között”.

Hasonlóan működnek Boris Kálnoky, az MCC Média Iskolájának igazgatójának fülei is, akinek a Twitter-bejegyzése szerint Schuleré egy jó összefoglaló.

Mire elért a Napunk szerkesztőségébe a sugdosós játék, már azt lehetett kihallani belőle,