Nincs hosszú távú stratégia, a tanárképző karok csak követik a reformokat, mondja a Selye Egyetem dékánja

Horváth Kingát, a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának dékánját a közoktatási reformról, a kar jövőbeni terveiről és arról is megkérdeztük, hogy bevonták-e a tanárképző karok dékánjait a közoktatási reform előkészítésébe, hiszen a reformtörekvések megvalósulása a pedagógusokon áll vagy bukik.

Horváth Kinga elárulta, hogy a tanárképzők dékánjait a kezdetektől tájékoztatták a reformelképzelésekről, adekváltan mégsem tudnak reagálni a törekvésekre. Egyelőre nem világos az sem, hogy ha az alapiskoláink áttérnek a tudományterületek oktatására, hogyan fog megvalósulni a tanártovábbképzés, illetve a profilváltás.

Beszélgetésünkből kiderül, hogy:

• milyen új tanulmányi programokat szeretne rövidesen elindítani a Selye János Egyetem Tanárképző Kara,
• miért nem tudnak hatékonyan reagálni a tanárképzők a közoktatási reformra, amelyre a tervek szerint 2026. szeptemberétől az ország összes alapiskolája átáll,
• fel tudják-e készíteni a leendő pedagógusokat arra, hogy kiszűrjék a gyakorlatban a diákok radikalizálódását.

Melyik a legnépszerűbb szakjuk a Tanárképző Karon?

A Tanárképző Karon vannak tanári tanulmányi programjaink, amelyek szakpárosításban vehetőek fel, és van egyszakos képzésünk. Az óvodapedagógia és köznevelés a legnépszerűbb alapszintű tanulmányi programunk, amelyre épül az egyszakos tanítóképzés. A tanítóképzés iránt is töretlen az érdeklődés, bár az utóbbi időben látjuk azt a tendenciát, hogy kevesebben választják a pedagógiát. A csökkenő görbe teljesen nyilvánvaló.

Jó ideje hiány van reálszakos pedagógusokból, önöknél van biológia, kémia szak, tervezik-e a reálszakos képzés bővítését?

Matematika és informatika tanári tanulmányi programokat is kínálunk, továbbá geográfia program nyitásában gondolkodunk, de humánerőforrás szempontjából nagyon nehéz egy új program elindítása. A felsőoktatási törvény és a minőségbiztosítási törvény magas követelményeket támaszt a pedagógusképzés kapcsán.

Nagyon nehéz olyan szakembert találni, aki publikál, aki tudományos munkásságával meg tudná támogatni a tanulmányi programot. Ezért mi most abban gondolkodunk, hogy a képzési struktúránkat átalakítjuk, bár a döntés még nem végleges.

Felmerült, hogy a tanári tanulmányi programokat ötéves, folytonos képzésként fogjuk kínálni. Igazodva a közoktatásban zajló reformhoz, több tanulmányi programunkat úgy fogjuk átalakítani, hogy művelődési területek tanítására, oktatására, nevelésére fogjuk felkészíteni a hallgatókat. Ezt két művelődési területen kívánjuk elkezdeni, az ember és természet művelődési területbe beletartozik a kémia, a biológia és a fizika, a művészet és a kultúra művelődési területébe pedig a képzőművészeti nevelés és a zenei nevelés.

Ezt a két művelődési területet kívánjuk most kidolgozni, de 2024 szeptembere előtt nem realizálható a szakindítás. A minőségbiztosítási törvény ugyanis kimondja, hogy amíg nincs akkreditálva, jóváhagyva a belső minőségbiztosítási rendszerünk az Akkreditációs Ügynökség által, addig nem nyithatunk új tanulmányi programot az akkreditált szakon belül.

Korábban egyébként sem tudnának lépni, hiszen még nem ismerjük a pedagógusképzéssel kapcsolatos elképzeléseket. Vagy igen?

Figyelemmel követjük a közoktatásban zajló reformot, de mivel majdnem napi szinten történnek változások, amelyeket olykor nehezen tudunk értelmezni, illetve mivel ezek a lépések nem feltétlenül szisztematikusak, a tudatos és hosszú távú tervezést akadályozzák.

Ennek ellenére elkészültek a terveink, és bár humánerőforrás, illetve eszközök szempontjából az új tanulmányi programokat meg kell még támogatni, bízunk abban, hogy sikerül a megfelelő professzorokat és docenseket megszólítani, és az új tanulmányi programokat velük együtt ki tudjuk dolgozni. Elképzelésünk és koncepciónk van tehát, a terveink progresszívek és egyben úttörők idehaza.

Közoktatási reform nem lesz pedagógusok nélkül, kommunikál a pedagógusokat képző karokkal a reformot előkészítő csapat?

Kezdetben nagyon intenzív volt a kommunikáció közöttünk, a hét tanárképző kar dékánja előbb személyesen, majd a pandémia miatt online kezdeményezett találkozót. Volt példa arra is, hogy csatlakozott hozzánk Branislav Gröhling akkori oktatási miniszter, az Állami Pedagógiai Intézet igazgatója, akivel mi, dékánok konzultáltunk, valamint Branislav Pupala professzor úr. Ők részletesen beavattak minket a reformelképzelésekbe.

Azt mondhatom tehát, hogy a tanárképző karok az ötlet megszületése után részt vettek a folyamatokban. Tudni kell azt, hogy minket a minőségbiztosítási törvény is kötelez, tehát a tanárképző karok a reformra jelen időben nem tudnak reagálni, legkorábban csak 2024-től.

Ön szerint szükség van a közoktatás reformjára? Mely területeken volna szükség sürgősen változásokra?

Kérdés számomra, hogy milyen valós hozadékai lesznek a ciklusoknak, abban viszont van ráció, hogy integrálnák a képzési területeket, illetve képzési területeket oktatnának a leendő pedagógusok. Ebben azt tartom a legjobbnak, hogy a tanulók rendszerben láthatnak és gondolkodhatnak majd, ezt a jelenlegi elaprózódottság nem igazán teszi lehetővé.

Jelenleg olykor azt tapasztaljuk, hogy a tankönyvek, a tananyag nincs összhangban, és sokszor a pedagógusok sem kommunikálnak egymással. A vizsgaidőszak közepén vagyunk, én didaktikával foglalkozom és azt tapasztalom, hogy nem is annyira a tartalmat kellene megreformálni az iskolákban, hanem sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni annak, hogy hogyan tanítsunk. Sok pedagógusnak vissza kellene térnie a didaktika alapjaihoz. Ez egy olyan alapozó tantárgy, ahol a hallgatók valóban elsajátítják azt, hogy hogyan tanítsanak, hogyan lehetnek hatékonyabbak, és hogyan segíthetik a tanulókat.

A tanárképzés rendszere nem teszi lehetővé, hogy a pedagógusok valóban elsajátítsák az összes módszert és a lehető leghatékonyabban dolgozzanak, vagy még mindig ott tartunk, hogy egyszerűbb frontálisan megtartani egy órát?

Saját tapasztalatom, hogy a frontális oktatás, a memorizálás sajnos még mindig vezet az iskolákban.

Hogyan lehet ezt kivédeni?

Azzal a mintával, amit látnak a hallgatók, a tanárjelöltek. Mi minden eszközzel próbáljuk szélesíteni a látókörüket, de mi egyetem vagyunk, ahol az ismeretek közvetítésére készítjük fel a leendő óvónőket, nevelőket, tanítókat, tanárokat. Sok esetben a gyakorlatban, amikor órákat látogatnak, frontális oktatással szembesülnek. Ezért nehéz ezt előmozdítani, mert a jelenlegi pedagógusok többsége ezt így sajátította el, ami nem az ő hibájuk, hiszen az akkori oktatási rendszer ezt preferálta.

Ha ön szerint az egyetemen megfelelően készítik fel a leendő pedagógusokat a pályára, és nem a tanárképzést kell megreformálni, akkor hol csúszik félre a dolog?

Az embereken múlik, hogy hogyan tudják a megszerzett tudást átültetni a gyakorlatba.

Rosszul választjuk ki a pedagógus hallgatókat, illetve nem a legalkalmasabbak választják ezt a pályát?