Davos, a svájci síparadicsom és a globális elit
Világunkban a geopolitikai konfrontáció fenyegetése mellett, egyszerre több, egymással összefüggő válság is zajlik, és az egyes válságok gyakran egymást erősítik.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Amikor a Davos környéki repülőtereken január második felében sokasodni kezdenek a magánrepülőgépek, az egyértelmű jele annak, hogy a svájci síparadicsomban újra megrendezik a globális elit találkozóját. A résztvevők megtárgyalják a világ legfontosabb problémáit.
Az utóbbi időben ugyan egyre több kritika éri ezt az összejövetelt, de az tény, hogy nincs a világon még egy olyan rendezvény, melyen a világ vezető politikusainak, vezérigazgatóinak, befektetőinek és egyéb véleményvezéreinek olyan koncentrációjával találkozhatunk, mint Davosban. Európa legmagasabban fekvő városában az idén látni lehetett Olaf Scholz német kancellárt, az Európai Bizottság elnökét, az ENSZ főtitkárát, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatóját, a NATO főtitkárát és a Wall Street legfontosabb vezéreit is.
Davos – Klaus Schwab gyermeke
A hivatalosan Világgazdasági Fórum néven futó összejövetel Klaus Schwab német közgazdász sokéves munkájának az eredménye. A ma 85 éves Schwab 1971-ben alapította a szintén Világgazdasági Fórum elnevezésű szervezetet, melynek fő célja, hogy összehozza a világ legfontosabb szakértőit a vállalati szférából, a politikából vagy a tudomány világából, hogy ezek identifikáljak a világra váró legfontosabb kihívásokat, és megpróbáljanak megoldásokat találni rájuk.
Az első davosi találkozóra 1971-ben került sor, mely akkor még Európai Menedzsment Szimpóziumként került megrendezésre, és résztvevői kizárólag a vállalati szférából jöttek.
A politikusok az 1970-es évek közepén jelentek meg Davosban, és nemsokára követték őket a tudósok és a különböző civil szervezetek képviselői is. Klaus Schwabnak sikerült a találkozóból egyre fontosabb fórumot kialakítania, és 1990 januárjában már itt találkozott pár hónappal a berlini fal leomlása után Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Hans Modrow-val, keletnémet kollégájával.
Davos az elkövetkező időszakban a kialakulóban lévő globális világ fő találkozóhelyévé vált. Aki valamit is számított, az mindenképpen ott volt Davosban. A világ politikai vezetői közül sokan jelentek itt meg legalább egyszer, még az a Donald Trump is, aki igazán nem volt a liberális beállítottságú globális elit kedvence.
A fórumnak szlovák résztvevői is voltak, a Dzurinda-kormányok idején Ivan Mikloš többször is megfordult Davosban, de 1999-ben Mikuláš Dzurinda kormányfő is adott elő a fórumon. Azóta viszont a meghívók elmaradoztak, és a következő résztvevő már Eduard Heger kormányfő volt tavaly, amikor a davosi találkozó – a globális koronavírus-járvány miatt – szokatlan májusi időpontban került megrendezésre.
A davosi ember
A Világgazdasági Fórum legtöbb résztvevője abból a globális gazdasági elitből származik, amely a legtöbbet profitált az elmúlt évtizedekben végbement globalizációs folyamatokból. Ez a csoport elsősorban sikeres vállalatvezetőkből és befektetőkből áll, akik nem ritkán milliárdos vagyonokat halmoztak fel.
Őket nevezte a néhai Samuel Huntington amerikai politológus 2004-ben a davosi embernek, ami gyorsan elterjedt. A davosi ember tagja annak a sikeres kozmopolita elitnek, amely már elvesztette nemzeti kötődését. Ezek az akadémikusok, nemzetközi köztisztviselők, világcégek vezetői, valamint sikeres csúcstechnológiai vállalkozók egy saját globális világban élnek, és egyre kevesebb közös pontot találnak azoknak az országoknak a polgáraival, ahonnan eredetileg származnak. Míg a 21. század elején a davosi ember a globális siker példája volt, ma már egyre inkább a globális világ problémáinak a szimbólumává vált.
A davosi embert azonban az egyre erősödő kritika sem gátolja meg abban, hogy januárban magánrepülőre szálljon, és részt vegyen a davosi Világgazdasági Fórumon. A Bloomberg adatai szerint az idei Világgazdasági Fórumon 116 milliárdos vett részt, ami körülbelül 40 százalékkal több, mint egy évtizeddel ezelőtt.
A legnagyobb csoport természeten az Egyesült Államokból érkezett, melynek alapját a Wall Street pénzügyi elitjének nagyágyúi alkottak. Európából meglepően kevés milliárdos vett részt Davosban, Indiából és a Perzsa-öbölből azonban szép számban érkeztek milliárdosok a síparadicsomba. A múltban Davos állandó vendégei közé tartozó orosz milliárdosok az ukrán– orosz háborúnak köszönhetően ma nem kívánatos személynek minősülnek, de ebben az évben a kínai milliárdosok is feltűnően távol maradtak.
Szétforgácsolt világ
Az orosz milliárdosok kitiltása Davosból kiváló példája a globális világ fragmentáltságának, mely az elmúlt néhány évben felgyorsulni látszik. Már a globális koronavírus-járvány is felhívta a figyelmet a kontinenseket felölelő vállalati ellátási láncok gyenge pontjaira, de az igazán nagy változást az orosz agresszió hozta, melynek következtében a Nyugat megpróbálta kizárni Oroszországot a globális pénzügyi rendszerből és a globális ellátási láncokból.
Ez egy intő jel volt Kína számára is, mely attól tart, hogy a geopolitikai feszültség további növekedése esetén az USA és szövetségesei hasonló taktikát alkalmaznak vele szemben is. Ez a félelem egyáltalán nem alaptalan, az elmúlt év őszén ugyanis az amerikai kormány komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy elvágja Kínát a legfejlettebb chipek gyártásához szükséges amerikai technológiáktól.
Nem véletlen ezért, hogy ebben az évben Davos egyik fő témája a deglobalizáció volt,
