Napunk

A Duna Menti Nemzeti Park jövője még nem biztos, Bőssel pedig problémák lesznek

Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet, Bodaki gázlók. Fotó – Andrea Morongová
Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet, Bodaki gázlók. Fotó – Andrea Morongová

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

2024. március 30-ig kellene megalakulnia a Duna Menti Nemzeti Parknak, ami az ország tizedik nemzeti parkja lenne, és az első olyan, amely síkságon terül el.

A természet- és tájvédelmi törvény módosítását, amely kötelezné a kormányt a park megalakítására, a Jaromír Šíbl OĽaNO-s képviselő és más független képviselők köré tömörülő képviselői csoport nyújtotta be a parlamentben. Ha a parlament jóváhagyja a módosítást, az még nem jelenti automatikusan a nemzeti park létrehozását, ugyanis azt a kormánynak kell jóváhagynia.

Dévénytől Garamkövesdig

A nemzeti park a már meglévő Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzetében, a Dunai Ártéri Erdők Madárvédelmi Körzetének egy részén és más szomszédos kistérségi védett területeken helyezkedik majd el. Dévény alatt kezdődik, tehát magában foglalja majd a Slovanský-szigetet, a Sihoť-szigetet vagy a Pečniansky erdőt. Garamkövesd közelében ér véget, és a park a Burda-hegységet, más néven Kovácspataki-hegyeket is magában foglalja.

Ján Budaj környezetvédelmi miniszter szerint a Duna Menti Nemzeti Parkot csak a területrendezés jóváhagyása után nyilvánítják majd nemzeti parkká. A többi kilenc nemzeti parkban a területrendezés még évtizedekkel a megalapításuk után is tart.

A nemzeti park célja, hogy hozzájáruljon a szárazföldi Duna-delta folyórendszerének és az itt élő állatok és növények védelmének javításához. Emellett pedig a nagy jelentőséggel bíró vízkészleteket is hivatott védeni.

Budaj szerint a szlovákiainak osztrák és magyarországi hasonló nemzeti parkok példáját kell követnie. A szakértők azonban rámutatnak, hogy a dunai ártéri erdők vízháztartását negatívan befolyásolja a bősi vízerőmű közvetlen közelsége, ami jelentős különbség a szomszédos országokhoz képest. A Dunán itt már harminc éve gát található.

A Duna holtága a dunai ártéri erdőkben. Fotó – Andrea Morongová

A leendő nemzeti park területének és zónáinak végleges határait az Állami Természetvédelmi Hivatal által elkészített dokumentáció fogja meghatározni. A kezdeményezők célja, hogy minden, a Duna körül megmaradt és nem mezőgazdasági területté alakított értékes területet bevonjanak a projektbe. Jaromír Šíbl képviselő arról is beszélt, hogy ezek az alföldi területek nemzeti szinten nem rendelkeznek megfelelő védelemmel, ami azt jelenti, hogy nem teljesítjük az Európai Bizottsággal szembeni kötelezettségeinket.

A Duna Menti Nemzeti Park területe előzetes javaslatának térképe, a verzió még nem végleges. Fotó – a környezetvédelmi minisztérium archívuma

A nemzeti park előzetes javaslata 18 ezer hektáros területtel számol, a természetvédelmi törvény szerint legalább 10 ezer hektárnak kell lennie. Ugyanakkor a törvény azt is előírja, hogy a védettség ilyen kategóriájába eső területnek legalább 50 százaléka beavatkozásmentes kell, hogy legyen. Ján Budaj egyelőre még nem szeretne pontos adatokat mondani arról, hogy a terület hány százaléka lesz beavatkozásmentes.

„A lehető legnagyobb arányra fogunk törekedni, azzal a kikötéssel, hogy ezek főként állami tulajdonú területek lesznek. Nincs kapacitásunk arra, hogy földet vásároljunk nem állami tulajdonosoktól, másrészt viszont van cserére alkalmas egy földalap. A következő napokban találkozom a Szlovák Földalap igazgatójával, Ján Marosszal. Megbeszéljük, hogyan lehetne felgyorsítani a nemzeti parkokban az esetleges érdeklődőkkel a lebonyolításra váró földcseréket, amiket a beavatkozásmentes rendszerben szeretnénk látni.”

A javasolt nemzeti park területének mintegy fele állami tulajdonban van.

Nyárfaültetvények Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzetében. Fotó – Andrea Morongová

A Prales Polgári Társulás természetvédői szerint, akik az elmúlt években áttekintették a védett területek rendszerét, a dunai ártéri erdők és a Dunához közeli térségek területének mintegy 24 százaléka alkalmas az A zónába való felvételre. Ezek mocsarak és természetes erdők. A terület háromnegyedén azonban csak néhány klónból álló nyárfa-monokultúrák találhatók.

„Ha egy nemzeti park esetében a mércét egy nagy beavatkozásmentes zónaként határozzák meg, azaz 50 és 75 százalékot meghaladó mértékben, akkor ezt be kellene tartanunk. Ez a Duna menti területeken nem lehetséges. Ha nem akarjuk, hogy a nemzeti park fogalma devalválódjon, akkor csináljunk belőle természetvédelmi parkot, fejleszthetjük a területet, és 30 év múlva meglátjuk, hogy alkalmas-e arra, hogy nemzeti park legyen” – mondja Juraj Vysoký a Prales Polgári Társulástól. Elismeri, hogy szükségünk van egy alföldi nemzeti parkra, de a védelem kategóriáját a tartalomhoz kell igazítani. „Ne nevezzük nemzeti parknak csak azért, mert az osztrákok így nevezik.”

Bőst nem bontják le

A tervezett nemzeti park legnagyobb problémája nem a nyárfaültetvényekben keresendő. A természet gyorsan elintézné ezeket, ha lehetséges lenne. Elég lenne, ha a Duna vize szabadon áramolhatna a vízcsatornarendszerbe. A nyárfák az állóvízben nem bírnák sokáig. A víz szabad áramlását azonban a bősi gát megállította.

„Az ártéri erdők árvizek nélkül nem tudnak túléllni, ezért nagyon nehéz lesz a jelenlegi nyárfaültetvényeket átalakítani rájuk” – véli Marián Jasík, a Prales Polgári Társulástól. A területen nagy számban fordulnak elő invazív fajok is. „Jelentős számban előfordul a mirigykőris, a kőrislevelű juhar, az amerikai kőris és a fehér akác. A lágyszárú növények közül a fajok sokasága, néhány helyen csak az a kérdés, hogy melyik invazív növény győzedelmeskedik a többi felett.”

Fehér tavirózsa. Fotó – Soňa Mäkká

Jasík szerint a rendszeres és kellő kiterjedésű árvizek jelentősen segítenének ezen a problémán is. „Természetesen az optimális megoldás a Duna dinamikájának helyreállítása lenne Pozsonytól Párkányig.”

Jasík szerint nem lehetséges, hogy egy teljes értékű nemzeti park egy vízerőmű közvetlen szomszédságában legyen. „Ezt a lehetőséget elszalasztottuk, amikor a C verzió épült meg (a Duna új mederbe terelése a csehszlovák oldalon). Visszafordíthatatlanul megváltoztattuk a folyó rendszerét, amelytől a növényi és állati közösségek függenek, és már csak próbáljuk menteni a helyzetet. Az osztrákok teljesen más utat választottak” – mondja a Dunau-Auen Nemzeti Parkban lévő helyzetre utalva.

Dunai ártéri erdők. Fotó – Soňa Mäkká

1984-ben a Hainburgnál tervezett gátépítés veszélyeztette a szabadon folyó Duna utolsó hosszú szakaszát és a környező árteret. Az osztrák természetvédők és a lakosság heves tiltakozása után a gát terveit elvetették, és a területet 1996-ban nemzeti parkká nyilvánították. „Azt is elismerték, hogy olyan két projekt, mint egy gát és egy nemzeti park, összeegyeztethetetlen” – olvasható a Donau-Auen Nemzeti Park honlapján.

A bősi vízerőművet 30 évvel ezelőtt helyezték üzembe. A Mečiar-kormány a Duna folyamának nagy részét egy mesterséges mederbe terelte, amelyet Dunacsúny és Szap között hoztak létre. A határfolyó elterelése után Magyarország a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult. A válasz onnan az volt, hogy ezt államközi megállapodásokkal kell elrendeznünk egymás között, ami a mai napig nem történt meg.

A gát tervezett magyarországi része – a nagymarosi vízerőmű – végül nem épült meg, nagyrészt a közvélemény tiltakozása miatt. A szomszédos országokkal ellentétben így Szlovákia nagymértékben elpusztította az ártéri erdeit, viszont magyarországi területet is érintettünk, amire emiatt sokkal kevesebb víz áramlik.

A Magyarországgal közös régi Duna medrébe csak annyi víz folyik, amennyit a szlovák oldal megenged. A talajvízszint tehát lecsökkent, ami teljesen felborította az ökológiai és hidrobiológiai egyensúlyt a Csallóközzel szemben található Szigetközben. Ezért a Mosoni-Dunán számos vízgazdálkodási beavatkozást kellett végrehajtani, hogy legalább az ágrendszer felső részét megmentsék.

„Azok az erőművek, amelyek teljesen elzárnak egy vízfolyást, nagyon negatív hatással vannak nemcsak a vízi ökoszisztémára, hanem a szomszédos környezetre is. Megállítják az üledéket szállító víz áramlását. A gát fölött felhalmozódik az üledék, alatta pedig hiányzik, ami az úgynevezett éhes víz hatását kelti” – magyarázza Martina Paulíková, a WWF Szlovákia civil szervezet folyószakértője.

Az erőmű alatti vízben nincsenek jelen

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Csallóköz

Duna

Környezetvédelem

Szlovákia

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak