Napunk newsfilter: Szlovákia esete Dzurindával, avagy tanulhat-e egy öreg kutya új trükköket?

A híreket válogatta és kommentálta Hegedűs Norbert

1. Van egy dolog, amiben Matovič, Kollár, Sulík és Remišová is egyetért

Rengeteget foglalkoztunk ezeken a hasábokon is az Eduard Heger vezette koalíció nehézkességével és életképtelenségével, de mint kiderült, tudnak ők hatékonyak is lenni, ha nagyon akarnak. Heger vasárnap este jelentette be, hogy a volt koalíciós pártok megegyeztek az alkotmánymódosításban és az előrehozott választások időpontjában, hétfőn kidolgozták a módosítás szövegét és összeszedték az elfogadásához szükséges 90 képviselőt, és ma már a parlamentben tárgyalják a határozatot.

Kár, hogy ez a banda csak akkor képes ilyen hatékonyságra, ha a saját bőrük a tét.

Parlamentben az alkotmánymódosítás. A parlament kedd délután kezdte el tárgyalni a Mária Kolíková volt igazságügyi miniszter által kidolgozott alkotmánymódosítást, amely 90 képviselő szavazatához kötné a választási időszak lerövidítését és a választási rendszer megváltoztatását. Mivel elég sokan jelentkeztek be a vitába, kérdéses, hogy szerdán sikerül-e szavazni róla.

Ezzel még nem is lenne baj: a politikai stabilitásnak jót tesz, ha az ilyen fontos kérdéseket alkotmányozó többséghez kötik. A választási időszak lerövidítése nem egy olyan kérdés, amiről egy sima többségnek kéne döntenie, főleg ha végignézünk a mostani parlamenti képviselet minőségén. Ami az arányos választási rendszert illeti, az egy bonyolultabb kérdés, ebben a koalíció valószínűleg ismét csak felült Matovič egyik heppjének, de kérdéses, hogy az OĽaNO vezetője tudja-e egyáltalán, miről beszél.

Nem is ez most a fontos, ez sem okoz túl nagy károkat. Ami a lényeg: ez az alkotmánymódosítás csak előjáték ahhoz, hogy megszavazzák az előrehozott választások időpontját is, ami minden jel szerint szeptember 30. lesz. Ez pedig baj, méghozzá elég nagy.

(A tegnapi newsfilterben megpróbáltunk optimistán közelíteni a szeptember végi dátumhoz, most következzen a pesszimista – vagy inkább realista – verzió.)

Önérdek mindenek felett. Csomagolhatjuk, ahogy akarjuk, de a csupasz valóság annyi, hogy Hegerék lényegében a demokratikus újrarendeződést akadályozzák azzal, hogy foggal-körömmel kapaszkodnak a hatalomhoz.

Minden felmérés azt mutatta ki, hogy az ország döntő többsége előrehozott választást akar, és a volt koalíció részéről eddig egyetlen értelmes érv sem hangzott el, hogy ezt miért ne lehetne júniusban megtartani. (Nem, a Ficóval való riogatás nem érv, de erről később.) Ezzel szemben a szeptember végi terminus ellen több, világos érv is elhangzott: az új kormánynak alig lesz ideje a költségvetés elfogadására, és az is hallatlan, hogy kilenc hónapon keresztül egy bukott, szűkített jogkörökkel rendelkező kormány vezesse az országot, miközben egyik világválság követi a másikat.

Ez a gyors megegyezés ismét beárazta Richard Sulíkot és az általa vezetett SaS-t. Ez a párt – Sulík saját elmondása szerint – a tavalyi tavasz óta szupertitkos és őrülten bonyolult 3D sakkot folytatott a háttérben (amit Sulíkon kívül senki nem vett észre és nem értett meg), hogy megszabaduljanak Matovičtól. Erre most egy gyors egyezségben újabb kilenc hónapra neki adják az országot – vagyis kb. ugyanannyi időre, amennyit a megbuktatására szőtt machinációkkal töltöttek. Zseniális, egyszerűen zseniális.

Fico, a mumus. Mindeközben Hegerék és Sulíkék részéről ezerrel zajlik a riogatás Robert Ficóval, akiről valamiért azt hiszik, hogy szeptemberben rosszabbul fog szerepelni, mint júniusban. De senki nem garantálja, hogy a Smer nem erősödhet tovább szeptemberig, és esetleg nem előzheti meg a Hlast is, hogy Robert Fico legyen az, aki először kormányalakítási megbízatást kap, megpecsételve ezzel Szlovákia sorsát.

Nézzünk végig az elmúlt három éven: mi Robert Fico legnagyobb fegyvere a populizmuson kívül? Ennek a koalíciónak a szerencsétlenkedése, a belső vitáik és hogy nem képesek garantálni az állam normális menetét. Tény, hogy Fico eltolódott a szélsőségesek felé, de a legvonzóbb ígérete még mindig az, hogy visszahozza a nyugalmat. „Ľudia si zaslúžia istoty.” (Kb. „Az emberek megérdemlik a bizonyosságot.”) Ezzel a tökéletesen semmitmondó szlogennel már megnyert egy választást, és ez a mondat még soha még soha nem volt aktuálisabb sok ember szemében, mint most.

Heger, Matovič és Sulík nyugodtan riogathatnak Ficóval, de előbb a saját portájukon kéne rendet tenniük. Amit most tesznek, az szembemegy a demokrácia alapelveivel, és ennek a levét nemcsak mi fogjuk meginni, hanem ők is.

---

2. Dzurinda kék tévképzetei

Tegnapi hír, hogy a parlamenten kívüli, Spolu nevű párt vezetője, Miroslav Kollár képviselő aláírt egy együttműködésről szóló memorandumot Mikuláš Dzurinda exkormányfővel, ma pedig a párt közgyűlése „Modrá koalícia”-ra (Kék Koalíció) változtatta a mozgalom nevét, és jóváhagyta a Dzurindával való együttműködést. Lehet, hogy véletlen, de Dzurinda régi pártjának, az SDKÚ-nak is kék logója volt, és a csodálatos „Modrá je dobrá” (kb. „A kék az jó”) szlogennel kampányolt.

Dzurinda projektjéről nagyon sokat hallottunk az elmúlt évben, de még mindig olyan, mint Columbo felesége: tudjuk, hogy létezik, de csak találgathatunk, hogy néz ki valójában. Most, hogy eldőlni látszik az előrehozott választások időpontja, úgy tűnik, az exkormányfő is mozgásba lendült.

Optimista forgatókönyv. Dzurindának egyszer már sikerült összerántania egy hasonló koalíciót a demokratikus pártokból. A már korábban említett SDKÚ-t a Mečiartól való félelem hozta létre, a Modrá koalícia célja most, hogy Ficótól sikerüljön megmenteni az országot. Az SDKÚ vezette koalíciónak akkor sikerült elérni, hogy Szlovákia ne egy „fekete lyuk” legyen Európa térképén, bevezették az országot az EU-ba és a NATO-ba (amiért az orosz–ukrán háború árnyékában különösen hálásak lehetünk), és egy sor fájdalmas gazdasági reformmal – erős képzavarral élve – berúgták az azóta megdöglött „tátrai tigris” motorját. Erre lehet építeni.

Az sem hátrány, hogy Dzurindának van némi karizmája, képes értelmesen, artikuláltan megfogalmazni a gondolatait, európai szinten elismert politikus és világos értékrenddel rendelkezik. Ha ennek a projektnek sikerülne magába olvasztania a többi kisebb demokratikus pártot – Dobrá voľba, Nicholsonová Jablkója –, esetleg sikerülne leigazolniuk néhány ismertebb nevet – Heger, Naď, Budaj is szóba került már –, akkor akár meglepetést is okozhatnak a választásokon.