Búcsú Duray Miklóstól
Duray Miklósra mindig tisztelettel és barátsággal fogok emlékezni.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
A bársonyos forradalom utáni időszakban sok kiváló magyar politikust és értelmiségit ismerhettünk meg – közéjük tartozott A. Nagy László, Szigeti László, Tóth Károly, Sándor Eleonóra, Hunčík Péter, Csáky Pál, Öllös László és még sokan mások. Politikai szimbólummá közülük csak ketten váltak: Duray Miklós és Bugár Béla. Bugár Béla 2020-ban hagyott fel az aktív politizálással, Duray Miklós életútja pedig tavaly decemberben ért véget. Ezért érdemes felidéznünk őket, és megemlékeznünk Duray Miklós barátunkról.
Duray Miklós 1945-ben született, és már fiatal korától kezdve “homo politicus” volt. 1965 és 1968 között a pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták József Attila Ifjúsági Klubjának volt az elnöke Csehszlovákiában, 1978-ban megalapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, egyike volt a Charta 77 aláíróinak, 1982 és 1984 között pedig kétszer került vizsgálati fogságba. Először három és fél hónapot, másodszor pedig egy évet tartották fogva. Egyszer sem ítélték el.
Duray nem titkolta budapesti kapcsolatait. Az 1980-as évek második felében a Charta 77 úgy döntött, hogy kiad egy nyilatkozatot a szlovákiai magyar kérdésről. A szöveg megírásával Ján Čarnogurskýt és Duray Miklóst bízták meg. Amikor többszöri próbálkozás után sem sikerült megfogalmazniuk egy közös szöveget, mindketten megírták a saját verziójukat, Milan Šimečka pedig a kettőből összeállított egy szöveget.
A nyilatkozat elkészült, és Duray lakásán kellett volna aláírniuk. Prágából eljött Jiří Dienstbier és Václav Malý, Pozsonyból pedig Ján Čarnogurský, Miro Kusý és Duray Miklós. Duray azonban az utolsó pillanatban azt mondta, hogy konzultált a Budapesten élő disszidensekkel, és úgy döntött, hogy nem írja alá a nyilatkozatot. Nem értett egyet a határok megváltoztathatatlanságáról szóló bekezdéssel, és azzal a résszel sem, amely a magyarországi szlovák kisebbség helyzetéről szólt.
Duray Miklós 1990 és 1992 között a Szövetségi Gyűlés, 1994 és 2010 között pedig a SzK Nemzeti Tanácsának képviselője volt. Néha itt is radikálisabb nézeteket vallott.
Emlékszem, amikor 1994 márciusában a parlamentben lemondattuk Vladimír Mečiar kormányát, az 1994 őszi előrehozott választásokig Jozef Moravčík kormánya kisebbségi volt, és a parlamentben lévő magyar pártok támogatásától függött. Duray Miklós akkor a támogatásért cserébe olyan feltételeket szabott, melyek számunkra politikailag elfogadhatatlanok voltak, végül a mi és a többi magyar képviselő nyomására engedett.
A helyzet az 1980-as évek második feléből 2001-ben – más formában – megismétlődött, amikor a kormánykoalíció, amelynek az MKP is tagja volt, szlovák része nem volt hajlandó hozzájárulni egy olyan megye létrehozásához, amelyben a magyarok többségben lettek volna. Az MKP azzal fenyegetőzött, hogy kilép a kormányból.
Duray Miklós később Jaroslav Daniškának azt mondta, hogy Budapestről akkoriban azt az üzenetet kapta, hogy maradjanak a kormányban, mert Magyarország gazdasági érdekei Szlovákiában most fontosabbak, amivel ő nem értett egyet.
