Az bosszant a legjobban, amikor pénzt keresnek összeesküvés-elméletekkel, mondja Ján Žilinský kutató

Azok az emberek, akik több időt töltenek a közösségi médiában, jobban hisznek az összeesküvés-elméletekben. „Ez nem azt jelenti, hogy ezt közvetlenül a platformok okozzák. Lehetséges, hogy egy olyan személy, aki több időt tölt a közösségi médiában, egyben olyan is, aki jobban haragszik a kormányra, ezért hajlamosabb hinni az orosz állításoknak” – mondja Ján Žilinský közgazdász, társadalomkutató.

Az interjúból megtudhatják, hogy:

• azok az emberek, akik újságot olvasnak és tévéhíradót néznek, kevésbé hisznek az álhíreknek,
• az emberek ideológiai buborékba zárása a közösségi médiában ritkán figyelhető meg,
• aggódik-e a Twitter jövője miatt, mivel megvette Elon Musk,
• hogyan került be a Harvardra.

A müncheni egyetemen tanít, ahol a Politika és az összeesküvés-elméletek tárgyat oktatja. A politika szócsövévé váltak az összeesküvés-elméletek?  

Nem szeretném a politikusokat két táborra osztani – egyrészt a standard és mainstream, másrészt a populista és konspiratív politikusokra. Bizonyos értelemben sok országban így is feloszthatnánk őket, de nem hiszem, hogy így kellene meghúznunk ezt a vonalat.

Mindenesetre van egy olyan típusú politikus, aki nem azzal érvel, hogy van egy programja vagy egy platformja, hanem inkább azzal, hogy a panaszok platformja. És a dühpolitikájuk egy fontos része az összeesküvés-elméletek nyelve, valamint az információs ökoszisztéma kitalálása és elferdítése.

Rosszabb a helyzet ma, mint tíz-húsz évvel ezelőtt? 

Ami a politikai elitet illeti, néhány országban rosszabb a diskurzus. Ez viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy az átlagemberek hajlamosabbak hinni az összeesküvés-elméleteknek. A kutatások azt mutatják, hogy a trend változatlan.

Miért tűnhet úgy, hogy azok a politikusok, akik a kommunikációjukban összeesküvés- elméleteket használnak fel sikeresebbek, mint korábban?

Mert jobban láthatóak, nagyobb terük van, valószínűleg az új technológiáknak köszönhetően is. Nem tudom, hogy elmondhatjuk-e róluk, hogy sikeresebbek, viszont vannak kirívó példák is.

Nemrég fejezte be az ukrajnai háborúról szóló orosz narratívákkal kapcsolatos kutatását. Ezt 19 országban végezték el, sajnos Szlovákia nem volt köztük. Melyek az ön szempontjából a legérdekesebb megállapítások?

Mi, akadémikusok úgy gondoljuk, hogy a média hatását gyakran túlbecsülik. A 19 országból 18-ban azonban, ahol ezt a felmérést végeztük, azok az emberek, akik nagyobb valószínűséggel olvasnak nyomtatott sajtót vagy néznek híreket a televízióban, sokkal kisebb valószínűséggel hittek a dezinformációs narratívákban és az összeesküvés-elméletekben.

Noha ez egy korreláció, statisztikailag minden országra illik, kivéve Szerbiát. Azok az emberek, akik inkább a mainstream híreket nézik, sokkal kisebb valószínűséggel hittek az orosz narratíváknak. Ugyanakkor azok az emberek, akik kevesebb információhoz jutottak a mainstream médiából, nagyobb valószínűséggel hitték például azt is, hogy az ukrán kormány neonáci.

A másik ellentmondásos eredmény pedig az volt, hogy azok az emberek, akik több időt töltenek a közösségi médiában, jobban hisznek az összeesküvésekben. Ez nem azt jelenti, hogy ezt közvetlenül a platformok okoznák. Lehetséges, hogy egy átlagember, aki inkább több időt tölt a közösségi médiában, egyben egy olyan ember is, aki jobban haragszik a hatalmat gyakorló szervekre, ezért hajlamosabb hinni az orosz állításoknak.

Azt is megvizsgáltuk, hogy milyen összefüggés van a különböző platformok használata és aközött, hogy az emberek elhitték-e például, hogy Ukrajnában amerikai biológiai laboratóriumok vannak, vagy hogy az ukrán kormány neonáci. Kiderült, hogy azok, akik sok időt töltenek a TikTokon, vagy azt mondták, hogy a TikTokon is keresnek híreket, sokkal nagyobb valószínűséggel hittek ezekben az összeesküvésekben is.

Milyen más platformokat vizsgáltak még?

A Facebookot, a YouTube-ot és a Twittert.

És a TikTok végzett a legrosszabb helyen?

Igen, szinte minden országban a TikTok felhasználók azok, akik hajlamosabbak hinni az orosz oldalnak.

Miért van ez így?

Erről nincsenek kutatásaink, csak spekulálhatunk arról, hogy ez az új platform nem fektet sok erőforrást a tények ellenőrzésébe. Ezenkívül pedig általánosságban véve nehezebben ellenőrizhető az a tartalom, amely videó formájában van jelen.

A YouTube ebben a tekintetben fejlődik, velük együtt pedig számos civil szervezet és egyetem is bekapcsolódott e problémák megoldásába. A TikTok viszont eddig egy feketedobozhoz hasonlít.

A vizsgált 19 ország közül melyekben hisznek jobban az orosz narratívában, és melyek az ellenállóbbak?

A mintánkban egyértelműen Görögország és Szerbia végzett a legrosszabb helyen. Magyarország kicsit jobb helyen végzett, mint ahogy azt vártuk. A legjobb helyen az északi országok és Lengyelország végeztek.

Lengyelország abból a szempontból érdekes, hogy az ottani emberek relatíve hajlamosak hinni a különböző összeesküvés-elméleteknek, de az oroszokat elutasítják.

A médiában gyakran használnak különféle egyszerűsítéseket, amikor a közösségi médiáról írnak. Ezeknek egyike az, hogy megosztja a társadalmat. Ez egy helyes állítás?

A társadalmi hatásokról kevés bizonyítékunk van. Inkább úgy vélem, hogy sok esetben a közösségi oldalak inkább konkrét egyéneknek ártanak. Tehát nem mondanám azt, hogy az embereknek kevesebb időt kellene tölteniük a közösségi oldalakon valamilyen altruista okból, hogy a társadalom jobb vagy kevésbé megosztott legyen. Viszont az egyének jobban teszik, ha nem töltenek sok órát ezeken a platformokon.

És milyen módon oszthatják meg a közösségi oldalak a társadalmat?

Alapjában véve azzal is megoszthatnák, ha pontos információkat jelenítenének meg. Tudomást szerezni arról, hogy sok polgártársam valami teljesen másban hisz, mint aminek én, egy affektív polarizációnak nevű jelenséget okozhat, ami Amerikában jól feldolgozott.

Ez azt jelenti, hogy az emberek kevesebb szimpátiát tanúsítanak egymás iránt abban az esetben, ha azt feltételezik egymásról, hogy más politikai és társadalmi nézeteik vannak. Ebben az a paradoxon, hogy nem szeretnénk, hogy az emberek ne tudjanak arról, hogy létezik a sokszínűség és változatosság a politikai vélemények terén.

Gyakran mondják, hogy a közösségi oldalak vélemény- vagy információs buborékokba zárnak be minket. Ezt a véleményt még mindig alátámasztják tudományos kutatások vagy vannak valamilyen új eredmények is?

Ha az amerikai felmérések eredményeit vennénk figyelembe, akkor azt látnánk, hogy a közösségi oldalak legtöbb felhasználója ideológiai szempontból egy elég színes tartalmat lát. Általánosságban véve tehát az ideológiai buborékok elég ritkák. Ez talán az egyik olyan terület, ahol azt mondanám, hogy a közösségi oldalak nem olyan veszélyesek, mint ahogy azt gyakran halljuk.

Viszont ha az interneten gyakran szembesülünk olyan nézetekkel, amelyek teljesen ellentétesek azzal, amiben hiszünk, nem teszi-e ez még félelmetesebbé a más nézeteket vallókat? Nem félnek-e például jobban a konzervatívok a liberálisoktól és fordítva, egyszerűen azért, mert a neten gyakrabban találkoznak az ellenkező pólus szélsőséges nézeteivel?

Igen, erről van szó. Viszont nemcsak azért, mert a táborok látják egymást, hanem azért is, mert például egy progresszívnek könnyebb a konzervatív táborban még a legkevésbé értelmes embert is megtalálni, és fordítva. Minden társadalmi csoportban vannak nemcsak szélsőséges, hanem intoleráns és mérgező emberek is, akik még egy jó progresszív vagy jó konzervatív gondolatot is képesek olyan ellenszenvesen kifejezni, hogy az sok embert nagyon feldühít.

Térjünk vissza azokhoz az egyszerűsítésekhez, amiket a médiában látunk. Ön szerint korrekt azt mondani, hogy a közösségi oldalak dezinformációkat terjesztenek, vagy azt, hogy növelik az összeesküvés-elméletekbe vetett hitet a társadalomban?

A konspirátoroknak egy nagyon kicsit igazuk lehet abban, hogy az események hivatalos verziója nem a teljes történetet, vagyis szándékosan átrajzolják. Ezért vannak olyan akadémikusok is, akik úgy gondolják, hogy hasznos lehet, ha a lakosság egy bizonyos része nagyon cinikus, szkeptikus és konspiratív.

Egyre inkább tudatosítjuk azonban, hogy milyen ára van annak, ha teljesen beszüntetjük a„gatekeepinget”. Tehát, ha hagyjuk, hogy bárki szabadon kitaláljon egy konspirációs elméletet és elterjessze. Engem az bosszant a legjobban, hogy az emberek még pénzt is tudnak keresni vele. Véleményem szerint ez probléma.

Maga az a tény viszont, hogy valaki leír valamit és az elterjed, még nem jelenti, hogy bármilyen hatása is lesz.

Úgy érti, hogyha néhány konkrét álhír virálissá válik, még nem jelenti azt, hogy az emberek el is hiszik őket?

Igen. Ezen kívül még fennáll az a probléma is, hogy könnyebb számunkra mérni a kattintásokat vagy az elérést, de azt nagyon ritkán mérjük, hogy az emberek hány százaléka hitt el valamit.

Veszélyt jelentenek a közösségi hálózatok a demokráciára?

Nem tudom, hogyan veszélyeztetnék a demokráciát. Úgy gondolom, hogy a közösségi oldalak talán nem lennének benne a top 5 demokráciára leselkedő veszélyben.