Napunk

Napunk newsfilter: Vadnyugati kártyaparti a szlovákiai magyar prérin

Simon Zsolt. Fotó - TASR
Simon Zsolt. Fotó – TASR

1. Simon Zsolt rejtett ásza még az ingujjban maradt. 2. Hiába Karas javaslata, az LMBT+-emberek másodrendű állampolgárok maradnak. 3. Matovič retteg a magyar választási rendszertől, pedig nemrég még tetszett neki.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Simon Zsolt rejtett ásza még az ingujjban maradt

Ha Simon Zsolt a 19. században született volna valahol a kietlen Arizonában vagy Dél-Texasban, valószínüleg a vadnyugat leghírhedtebb pókerjátékosa lenne. Lapátkerekes folyami gőzösök szalonjaiban kopasztaná meg a déli ültetvényeseket a Mississippin lecsorogva, majd a mexikói határ közelében, elfeledett, poros kisvárosok kocsmáiban játszana nagy tétekben a helyi csempészekkel.

Mert Simon Zsolt majdnem mindig el tudja adni annak, aki vele szemben ül, hogy van az ingujjában egy ász, ha nagy szükség van rá, és ki is meri játszani – ha nem jön be a blöff, akkor veszi a kalapját és a kabátját, s másnap megpróbálja megint.

Simon úgy ült le a Szövetséggel tárgyalni csütörtökön, hogy előtte napokig küldte a füstjeleket Forróéknak: bizony, itt az ász az ingujjamban, vegyetek komolyan. És Forróék úgy is tettek, mintha komolyan vennék, hiszen ez az ász Schrödinger ásza: amíg Simon nem játssza ki, addig vagy van, vagy nincs – nem tudhatod, míg nem látod a saját szemeddel.

Szóval leültek tárgyalni az urak. Simon pedig játszani kezdett, és felfedte a nagy mestertervet: egy választási gyűjtőpártot akar. Amelyben ott lenne a jelenlegi választási gyűjtőpárt, saját pártja (amely nagyjából őt, Gál Zsoltot és még néhány ismeretlen politikust jelent), valamint Grendel Gábor, a szlovák pártok egyes helyi politikusai, esetleg Gyimesi György, na meg Cseh Péter.

Igen, ez a nagy ötlet. A régi nagy ötletek újrahasznosítása. Fel kell éleszteni a képtelen nevű Magyar Közösségi Összefogást, be kell vonni pár szlovák politikust (helló Híd!), és meg kell fűszerezni az etnikai politizálást messziről elkerülő Grendel Gáborral, esetleg Matovič leghűségesebb magyarjával, Gyimesi Györggyel, és Cseh Péterrel, akinek parlamenti mandátumához véletlenek hatalmas sorozata kellett.

Tény, hogy a szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyar etnikai politizálásnak semmi esélye, ha szakad és morzsolódik.

Csak hát ezt nagyon könnyű mondani, a gyakorlat már százszor-százezerszer megmutatta, hogy a Nagy Közös Cél csak szlogen, a vágyvezérelt gondolkodás terméke – a valóság az, hogy az ilyen összefogásban mindenkinek nyertesnek kell éreznie magát, vagy legalábbis eléggé rettegnie kell attól, hogy kiesik a nagyok játékából.

Ez az a kötőanyag, ami 2023-ban összetarthat egy magyar etnikai pártot, s ha ez nincs meg, akkor semmi sincs.

Erről szólt az elmúlt három-négy év taktikázása, ez adta a szlovákiai magyar politika fűtőanyagát, erről szólt minden ezekben a kaotikus időkben. Ezért a nagy mocorgás és a folyamatos belharc a Szövetségen belül, ezért jött létre annak idején az Összefogás, ettől tartja távol magát Grendel Gábor, ettől a játéktól tart Gyimesi György, és fecskélkedik inkább nagy rössel, amíg elég nagy fecskévé nem válik ahhoz, hogy fészket rakjon a Čajak utca eresze alatt.

S ezt a játékot élvezi olyan nagyon Simon Zsolt is, akinek esze ágában sincs abbahagyni. Mert mindenki tudja, mi az ász az ingujjában. Az a 0,3–0,8, nagyon megengedően 1 százaléknyi szavazó, amely nagyon kéne a Szövetségnek ahhoz, hogy bejusson a parlamentbe.

És Simon Zsoltnak szerencséje van, hogy ez a szlovákiai magyar préri, és mások a szabályok, mint a vadnyugaton. Itt a kártyapartnereknek nincs coltjuk, hogy ilyen módon tegyenek pontot egy kártyás vita végére. S tudják: ha félreállítani nem tudják, kockázatos lenne kihagyni a buliból – legfeljebb eljátszhatják egy darabig, hogy nem érdekli őket a dolog.

A kérdés az, hogy Simonnak van-e elég ereje még egy nagy blöffre.


2. Hiába Karas javaslata, az LMBT+-emberek másodrendű állampolgárok maradnak

Mikor Eduard Heger kormányfő bejelentette, hogy megbízta Viliam Karas igazságügyi minisztert azzal, hogy készítsen törvényt az LMBT+-emberek élethelyzeteinek megoldására, még a legnaivabbak sem gondolták, hogy ez igazi törvény lesz, és nem a miniszterelnök lelkiismeretének megnyugtatására szolgál majd.

Abban azonban sokan reménykedtek, hogy legalább valamiféle kiindulási alap születik, valami, amire lehet építkezni, amin keresztül meg lehet mutatni a társadalomnak, hogy a kisebbségek egyenjogúsításában semmi ördögtől való nincs. Hogy attól nem válnak valóra a legrosszabb sztereotípiákon alapuló matoviči lázálmok, melyekkel ő, na meg a kisebbségekkel hergelő haverjai riogatják a jónépet Dévénytől Felsővízközig, ha mindenki egyenlő jogokat élvezhet.

Nos, ezek a remények nem jöttek be. Karaséknak ugyanis meg sem fordult a fejükben, egy másodpercre sem, hogy ilyesmivel vesztegessék az idejüket. A miniszter ugyan fogadkozott, hogy ez volt a legtöbb, amit a „lehetséges művészetének” keretein belül létre tudtak hozni, ám a javaslat, amit a parlament elé terjesztenek, teljesen súlytalan. Ráadásul megalázó is.

Karasék agyszüleménye – melyet egyébként állítólag Heger és Matovič is jónak lát – nagyjából arról szól, hogy

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Igor Matovič

LMBT+

Napunk newsfilter

Simon Zsolt

Szövetség

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre