Azoknak a gyerekeknek, akik egyáltalán nem olvasnak, nagyobb gondjuk van a viselkedéssel, mondja a tanár
Egyre nehezebb arra ösztönözni a gyereket, hogy örömmel és rendszeresen olvasson. Ennek ellenére léteznek bevált tanácsok, hogy hogyan vegyük rá azt, aki egyáltalán nem olvas, hogy könyvet vegyen a kezébe.
Támogasd a Napunk és a Denník N új, kétnyelvű ismeretterjesztő magazinját, amelyben olyan történelmi személyiségeket mutatunk be, akiket a magyarok és a szlovákok is magukénak vallanak. Segítsd az előítéletmentes kapcsolatokat, és járulj hozzá, hogy minél több szlovák és magyar iskolába eljuttathassuk kiadványunkat! Köszönjük!
„Elegendő jó könyvre, az olvasáshoz pedig nyugalomra és arra van szükségük, hogy elmagyarázzuk nekik, miért jó olvasni. Megindokolhatjuk például azzal, hogy a rendszeres olvasóknak jobb jegyeik is vannak” – mondja Miloš Šlapal csehtanár, aki iskolai olvasó- és íróműhelyt vezet.
Az interjúban rákérdeztünk:
- Mi kell ahhoz, hogy a gyerek elkezdjen rendszeresen olvasni?
- Hogyan néznek ki a csehországi iskolákban az olvasóműhelyek?
- Milyen korban hagynak fel a gyerekek leggyakrabban az olvasással?
- Melyek azok a könyvek, amelyek felkelthetik a gyerekek érdeklődését?
Mi a helyzet ma a gyerekek olvasási készségével? Mennyire vannak hozzászokva ahhoz, hogy maguktól olvassanak a szabadidejükben?
A legutóbbi feldolgozott, 2018-as PISA-eredmények a cseh diákoknál mérsékelt javulást mutatnak, de azt, hogy azóta mi a helyzet, csak akkor tudjuk meg, miután közzéteszik a 2022-es év eredményeit.
Az olvasás szorosan összefügg a koncentráció képességével. A gyerekek azonban egyre több időt töltenek egy olyan világban, amely a mobiltelefonok és a számítógépek által kínált videótartalmon alapul. Az ilyen tartalom csökkenti a gyerekek koncentrációját, és nem csak az övékét. A felnőttek koncentrációja is csökken, és ez nemcsak az olvasásnál figyelhető meg, hanem a mindennapi tevékenységeknél is.
Tehát a gyakorlatban látja, hogy azok a gyerekek, akik többet olvasnak, jobban koncentrálnak?
Igen. A könyvek olvasásához az embernek hosszabb ideig kell összpontosítania. A könyv nem egy néhány másodperces videó, vagy egy rövid szöveg az internetről. Amennyiben a gyerek egy történeten alapuló könyvet olvas, magára a cselekményre és a szereplőkre fókuszál.
A koncentrált olvasás képessége azonban nem jelentkezik rögtön. Mi látjuk, hogy ez mekkora gondot okoz egyes diákoknál. Mivel nincsenek hozzászokva az olvasáshoz, megfigyelhető náluk a motorikus nyugtalanság. Forgolódnak, izegnek-mozognak, le kell hajolniuk valamiért vagy ki kell menniük a mosdóba. A szervezet számára az egy új dolog, hogy a könyvre kell figyelnie.
Általában meddig tart, amíg az a gyerek, aki azelőtt nem olvasott, hozzászokik a koncentrált olvasáshoz?
Ez általában fokozatosan történik. A tanár hónapok vagy egy fél év múlva látja, hogy az összpontosítás hosszabbodik és kialakul a rendszeres olvasáshoz szükséges szokás. A korábbi motorikus nyugtalanság megszűnik, és a gyerek hirtelen képes egyhuzamban húsz percet olvasni.
Abban a pillanatban, amikor a gyerek megtanul jobban összpontosítani a könyvre, hirtelen már nemcsak az olvasásnál képes fenntartani a figyelmét, hanem egyéb tevékenységnél is.
Tehát azok a gyerekek, akik képesek a könyv mellett maradni, később javulhatnak más tantárgyakból is?
Pontosan. Egy bizonyos idő után jobban értik a szöveget, megtartanak egy szintet vagy javulnak más tantárgyakból is. Körülbelül a 6. osztálytól emelkedik drasztikusan a diákok számára elsajátítandó szövegek száma, mivel új tantárgyakat kezdenek el tanulni. Meg kell érteniük a fizika, történelem és földrajz tankönyvekben lévő szöveget, és amennyiben nem értik a szavakat, ez korlátozza őket.
Amint elkezdenek többet olvasni, fokozatosan a jegyeiken is megmutatkozik a hatása. Mi pedig ezt számokban is mérhetjük, mivel az olvasóműhelyekben a gyerekek naplót vezetnek az elolvasott könyvekről és az elolvasott oldalak számáról. Az elolvasott oldalak és a jobb eredmények közötti kapcsolat pedig nyilvánvaló. Azoknak a gyerekeknek, akik egyáltalán nem olvasnak, nemcsak a jegyekkel vannak nagyobb gondjaik, hanem gyakran a viselkedéssel is.
A viselkedéssel?
A szépirodalmi szövegek olvasása lehetőséget ad arra, hogy betekintsünk különböző szereplők gondolataiba. Tudatosítjuk, hogy az emberek hogyan gondolkoznak, hogyan birkóznak meg az élethelyzetekkel és azt is, hogyan térhet el a különböző emberek gondolkodása. Ez általánosságban növeli az empátiát. Az így szerzett szókincs pedig szintén lehetővé teszi számunkra a konfliktusok verbális és erőszakmentes megoldását.
Az ön tapasztalatai alapján mennyi időt töltenek olvasással az alapiskolás diákok?
Fontos különbséget tenni aközött, hogy a szépirodalom olvasásáról vagy úgy általában az olvasásról van szó. Néhány gyerek találkozik írott szöveggel az interneten, olvasnak arról, ami érdekli őket, tehát nem mondhatjuk, hogy egyáltalán nem olvasnak. Viszont amennyiben a szereplőkkel, történettel és minden egyébbel rendelkező szépirodalmi könyvek olvasását nézzük, akkor ott nagyobb a gond.
A szépirodalomra gondoltam.
Azokban az iskolákban, amelyek nem ösztönzik a gyerekeket olvasóműhelyekkel az olvasásra, és nem bátorítják őket otthoni olvasásra, viszonylag alacsony a rendszeres olvasók aránya. Úgy becsülném – és valószínűleg még mindig nagyon optimista vagyok -, hogy az ilyen iskolákban a gyerekek nagyjából egynegyede olvas rendszeresen. Ez a negyedrész pedig elég kis szám, ami aggodalomra ad okot.
Ettől sokkal rosszabb helyzetben vannak azoknak a szülőknek a gyerekei, akik nem olvasnak vagy csak keveset olvasnak. Ezzel mit lehet tenni?
Az igaz, hogy a családnak fontos szerepe van ebben. Az olvasói környezet és a könyvtárakkal felszerelt otthonok a gyereknek már kora gyerekkoruktól nagy előnyt és ajándékot adnak. Viszont ebben a tekintetben nagy felelősségük van az iskoláknak is, amelyeknek jellegüket tekintve minden diáknak segíteniük kellene.
Az iskoláknak segíteniük kell a nem olvasók felzárkózását, és arra kell ösztönözniük a kezdő olvasókat, hogy nagyobb kihívást jelentő könyvekbe kezdjenek. Mert egy bizonyos időszakban még azok a gyerekek is ki vannak téve a lemorzsolódás veszélyének, akik sokat olvasnak.
A kamaszkor időszakáról beszélünk?
Ez még a kamaszkor előtti időszak. Ötödik vagy hatodik osztályban egyszerre többféle változás is éri a gyereket. Elkezd egyre több időt tölteni a digitális technológiákkal, megváltozik az érdeklődési köre, és elkezdik untatni a sematikus cselekményekkel és szereplőkkel ellátott gyerekkönyvek.
Az ilyen helyzetben fennáll annak a veszélye, hogy azok is abbahagyják az olvasást, akik eddig szerettek olvasni és sokat is olvastak. Ezeket a gyerekeket például az olvasóműhelyek segítségével tarthatjuk a könyvek közelében.
Hogyan néznek ki ezek az olvasóműhelyek?
Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.
