Napunk

Az apaság nagyon megviselte. A férfiak keveset beszélnek a családban betöltött szerepükről, ezért keveset is tudnak róla – mondja Milan

Illusztrációs fotó - JumpStory
Illusztrációs fotó – JumpStory

Tökéletes apa és partner akart lenni. Ez nemcsak azt jelentette, hogy mindennel meg kell birkóznia, hanem azt is, hogy soha ne mutassa meg a gyengeségeit, és ne ismerje be, hogy hibázott.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

A gyermekvállalás döntése Milan és Mirka kapcsolatában fokozatosan született meg.

„Egy adott pillanatban azt mondtuk, hogy már elkezdhetnénk próbálkozni vele. Néhány párnak elég csak a gyerekre gondolnia, és az rögtön meg is fogan. Mi hónapokig próbálkoztunk, sikertelenül” – meséli Milan.

A bizonytalan, ám örömteli közös elhatározás fokozatosan frusztrációvá vált. A pár egy idő után úgy döntött, a termékenységi problémákkal az erre szakosodott klinikákon keresnek választ. „Mirkánál egy gyulladást találtak, amit ki kellett kezelni. Nálam pedig problémákat a spermiumok elégtelen mozgásával és formáival. Az orvosok azt mondták, hogy ilyen spermiumokkal komplikált, vagy egyenesen lehetetlen lesz a gyereknemzés” – emlékszik vissza Milan.

Még két évig próbálkoztak, eredménytelenül. Pont ennyi ideig tartott, míg Milanban  tudatosult, hogy csak két lehetőség maradt. „Nem akartam a mesterséges megtermékenyítést. Nem akartam úgy látni Mirkát, hogy kétségbeesetten nyomja magába az injekciókat. Azt mondtam neki, hogy ha nem jön össze természetes úton, akkor hagyjuk annyiban az egészet, és inkább élvezzük az életet, úgy, ahogy van, gyerek nélkül” – mondja.

Mirka nem is tudott erre reagálni, mivel kiderült, hogy gyereket vár.

Nem tudta, mibe megy bele

Milan pragmatikusan tekintett a terhességre. „Örültem, de nem éreztem semmilyen késztetést egy új generáció megteremtésére, arra sem, hogy átadjak valami fontosat, azt sem éreztem, hogy mindenáron apa akarok lenni” – mondja mosolyogva.

A szülőségre azonban próbált felelősségteljesen felkészülni. Mirkával közösen készültek a szülésre is, amit aprólékosan megterveztek. Úgy döntött, hogy egy csehországi klinikán fog szülni. Amikor elfolyt a magzatvíz, Milan elvitte a feleségét a kórházba, és minden a terv szerint ment.

A szülőszobában tizenhét órán át végig Mirka mellett volt. „Próbáltam mindenben támogatni őt. Két átvirrasztott éjszaka után, az adrenalin, kimerültség és éhség után szörnyen fáradt voltam. Az volt számomra a legrosszabb, hogy nem tudtam tenni semmit annak érdekében, hogy a gyerek minél könnyebben és minél hamarabb a világra jöjjön” – meséli.

A kis Karolína végül természetes úton és egészségesen született meg. „Hogy milyen érzelmi élményt jelentett ez akkor? Abban az állapotban, leginkább semmilyent. Az viszont jó érzés volt, hogy mindketten rendben voltak.”

Arról, hogy milyen az élet egy babával, Karolína születése előtt nem volt semmilyen elképzelése. “Arra, ami következett, úgy sem tudott volna semmi és senki felkészíteni” – mondja.

Szülői kilátástalanság

Azt állítja, hogy a szülőség azonnal leterítette, ahogy Karolínát hazavitték. „Hirtelen a kezünkben volt egy gyerek, és nekünk kellett mindent egyedül tennünk, amiket azelőtt a könyvekből és tanfolyamokról próbáltunk megtanulni. Nem tudtam, hogyan kell egy gyereket megetetni vagy elaltatni. Főleg a miénket, aki sem enni, sem pedig aludni nem akart” – mondja.

Mirkának gondjai voltak a szoptatással, Karolínának az evéssel és az állandó éhséggel, amit sírással jelzett, és csak akkor aludt, ha magukra fektették. „A 2020-as választási éjszakára úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volta. Egész reggelig fent voltam, addig a pillanatig, amíg kihirdették az eredményeket. Ugráltam a fitneszlabdán a gyerekkel a kezemben, és vártam, mikor vált fel a partnerem” – meséli.

Illusztrációs fotó – JumpStory

Nem sokkal a lányuk megszületése után Milan újra munkába állt. Az átvirrasztott éjszakák és a sokszor hiábavaló etetési és altatási próbálkozások kombinációjával egy elvarázsolt körbe került. „Azon igyekeztem, hogy életben maradjon a gyerek és a feleségem is. Magamra egyáltalán nem gondoltam. Nem volt rá sem időm, sem pedig erőm” – mondja Milan.

A Covid mentette meg őket

Néhány hét múlva hirtelen minden megváltozott. Beütött a covid-járvány és az első elrendelt lockdown. Milan áttért az otthoni munkára. „Számunkra ez megváltás volt. Mirkának így mindenben segíthettem, nem kellett olyan korán kelnem és munkába mennem” – emlékszik vissza.

A főnöke is nagyon megértő volt. Karolínával azonban még mindig nem volt egyszerű. „Mirkával egyik napról a másikra éltünk. Szó szerint úgy éreztük magunkat, mintha a csatatéren lennénk. Megpróbáltunk valahogy bevásárolni, aztán folyton rizst és répát főztünk és ettünk. Azon kevés ételek egyikét, amit Mirka megehetett, hogy Karolínának ne fájjon a hasa az anyatejtől” – ecseteli Milan.

A lánya alvási ideje még fél év után sem javult. Mirka elkezdte tanulmányozni a gyermekek alvásáról szóló irodalmat. Milan próbált lépést tartani vele és közösen próbáltak ki újabb és újabb dolgokat, hogy meg tudják nyugtatni a gyereket.

Noha néhány hét múlva az alvás egy kicsit javult, Milan elérte a tűréshatárát.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Család

Emberi kapcsolatok

Gyereknevelés

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre