Eltemették Duray Miklóst
Több százan kísérték el végső útjára a decemberben hosszan tartó súlyos betegség után 77 éves korában elhunyt Duray Miklós politikust, írót, egyetemi tanárt.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A szlovákiai magyar közösségi és politikai élet meghatározó alakját a losonci zsinagógában ravatalozták fel. Az épületet 11 órakor nyitották meg, ravatala előtt bárki leróhatta kegyeletét.
Barátok, osztálytársak, pályatársak, közéleti személyiségek, egyházi méltóságok, politikusok és több szlovákiai magyar civil szervezet képviselője volt jelen.
A közéleti búcsúztatáson és az ökumenikus gyászszertartáson magyarországi és szlovákiai közéleti személyiségek is elbúcsúztak Duray Miklóstól. Egyebek mellett Forró Krisztián, a Szövetség elnöke, Bárdos Gyula, Berényi József, Solymos László, Mózes Szabolcs, Menyhárt József, Simon Zsolt, a Magyar Fórum elnöke, Csáky Pál, Őry Péter, Orosz Örs, Agócs Attila, Fülek polgármestere, Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere, Alexandra Pivková, Losonc polgármestere. Grendel Gábor, a parlament alelnöke, Gyimesi György parlamenti képviselő, Hunčík Péter és számos szervezet képviselője.
Részt vett a szertartáson Orbán Viktor magyar miniszterelnök és felesége, Lévai Anikó, Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.
A búcsúztatás első felében pályatársai elevenítették fel Duray Miklós életútját.
Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke gyászbeszédében azt mondta, Duray Miklós életműve arról tanúskodik, hogy idegeibe mélyen beivódott a magyarságérzet, a kudarcok, a börtön, a zaklatások sem tántorították el a politikától. Megfogalmazta, hogy aki a trianoni határon túl éli át a fordulatokat, annak mindent kétszeresen kell elszenvednie, és mint mondta, Duray Miklós folyamatos, hosszú szabadságküzdelmet vívott a magyar népközösség jövőjéért.
Gyurcsík Iván, az Együttélés Politikai Mozgalom egyik alapítója a kisebbségi jogok védelmezőjének, a bátorság és a kiállás megtestesítőjének, mércének és értékteremtőnek nevezte Duray Miklóst, aki geológusként vizsgálta a felszín alatti folyamatokat, és ezt tette közéleti emberként is. Jogvédői munkája eredménye, hogy nemzetközi üggyé vált a szlovákiai magyarság ügye.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke szavai szerint Duray Miklóst nem lehet pótolni, egyedi személyiség, bátor, szókimondó ember volt, akivel lehetett vitázni, lehetett egyet nem érteni, de nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Elmondta, hogy Duray Miklós kórházi ágyán is közösségi kérdésekről érdeklődött.
Forró Krisztián, a Szövetség párt elnöke úgy fogalmazott, nagyon kell szeretnie szülőföldjét annak, aki áldozatot hoz érte, Duray Miklós ilyen volt. Következetes kiállása sokunkat szembesít saját gyengeségeinkkel – mondta, Duray üzenetének nevezve, hogy ne adják fel a kisebbségi jogokért folytatott küzdelmet.
Gubík László, a Szövetség a Közös Célokért szervezet elnöke személyes hangú gyászbeszédében „közéleti nagyapjának” nevezte Duray Miklóst. Egyedi, megismételhetetlen közéleti tevékenység az övé – mondta az elnök.
A gyászbeszédek után tartott ökumenikus szertartást Zsidó János katolikus esperes és Somogyi Alfréd református lelkész végezte.
A szertartást követően Duray Miklóst szülővárosában, a losonci volt református temetőben, öt éve elhunyt felesége mellett helyezték örök nyugalomra. A sírba helyezésre és az elhantolásra szűk családi körben került sor.
Duray Miklós 1945. július 18-án született Losoncon, 1971-ben szerzett geológusi diplomát. A kommunista rendszer idején folyamatosan megfigyelték, többször letartóztatták. 1963-ban lett a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete) tagja, ahonnan 1970-ben politikai okokból kizárták, alapítója volt a később betiltott Magyar Ifjúsági Szövetségnek. 1983-ban ő is aláírta az emberi jogok megsértése ellen tiltakozó Charta ’77 polgárjogi nyilatkozatot.
Tagja volt a magyarországi demokratikus ellenzék által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózatának annak párttá alakulásáig (SZDSZ). A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ügyvezető, majd stratégiai alelnöke volt 1999 és 2010 között. 1990 és 2010 között csehszlovákiai, illetve szlovákiai parlamenti képviselő.
Annak kezdeményezőjeként a státusztörvény elfogadása után ő kapta meg az első magyarigazolványt. Számos elismerés birtokosa volt, 2011-ben neki ítélték oda a Polgári Magyarországért Díjat.
