Napunk

Egy Szaúd-Arábiában dolgozó ápolónő: Nem tabu a fizetésem, volt olyan hónap, hogy 9600 eurót kaptam

Hana Šlechtová. Fotó - H. Š. archívuma
Hana Šlechtová. Fotó – H. Š. archívuma

A kórház feltételül szabta, hogy le kell fogynom nyolc kilót, mielőtt belépnék dolgozni. Amikor beléptem, azt kérték, hogy még többet fogyjak. Ezt ma már nem tennék meg velem, mondja a csehországi Hana Šlechtová, aki két és fél éve dolgozik egészségügyi nővérként Szaúd-Arábiában.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Hana Šlechtová (1993) ápolónő a prágai kórházban eltöltött négy év után úgy döntött, hogy a Szaúd-Arábiában található dzsiddai Királyi Kórház transzplantációs részlegén fog dolgozni.

Amikor otthon bejelentette, hogy Szaúd-Arábiában szeretne dolgozni, számos figyelmeztetést kapott: hogy elrabolják önt és eladják néhány tevéért, valamelyik sejk háremében végzi, terroristákkal fog élni, senki sem fogja tisztelni, mert nő, nem is muszlim és hasonlók. Hogyan reagált erre? 

Azt, hogy Szaúd-Arábiába akarok menni, már az iskolában eldöntöttem. Mivel elég szószátyár vagyok, mindenkinek elmondtam a környezetemben. Ezért az ön által említett előítéleteket hat éven át hallgattam. Azt mondták, hogy inkább otthon kellene ülnöm és hálásnak kellene lennem azért, amim van. A hozzám legközelebb állók is le akartak erről beszélni.

Ma már tudom, hogy a szaúdiakat úgy nevelik otthon, hogy higgyenek magukban, míg nálunk inkább arra nevelnek, hogy kételkedjünk. Ezért sokan, még ha vannak is álmaik, lemondanak róluk még azelőtt, hogy megpróbálnák őket megvalósítani.

A félelem forrása gyakran a kevés információban vagy a személyes tapasztalat hiányában rejlik…

Pontosan. Az én családom is őrülten félt, főleg a nagyszüleim. Az ünnepekre hagyományosan olyan könyveket ajándékoztak nekem, amik kritikusak voltak a muzulmán világgal szemben, amiknek el kellett volna ijeszteniük engem, egyszerűen megpróbáltak erőszakmentesen meggyőzni arról, hogy ne menjek oda. Ez alól csak a nagybátyám volt a kivétel, aki egy arab szótárat ajándékozott nekem.

Már több mint két éve élek az országban és elmondhatom, hogy elégedett vagyok az itteni élettel. Nem történt semmi, amivel otthon fenyegetőztek. Így fokozatosan a családom véleménye is változik.

Két dolog motiválta a kiutazást – az arab világ iránti érdeklődés és a pénz. Nem keresne többet Nyugaton?

A forrásaimtól úgy tudom, hogy a szakmabeliek, tehát az általános ápolónők éppen Szaúd-Arábiában keresnek a legtöbbet, többet mint az Egyesült Arab Emírségekben. Ez nemcsak a fizetéssel van összefüggésben, hanem számos előnnyel is, amiket a szaúdi kórházak biztosítanak.

Például?

Az átlagon felüli fizetésen kívül ők állják a szállást, az ingázást, plusz a repülőjegyet haza és vissza. A szerződés első két évében egyszer kaptam plusz egy fizetést, valamint bónuszt egy újabb szerződés aláírásáért, ami szintén szép summa volt. Ha mindent összeadok, máshol ezt biztosan nem kapnám meg.

Hana Šlechtová (balról a harmadik). Fotó – H. Š. archívuma

Beszélhetünk konkrét számokról is?

Semmi akadálya. Nem szégyellek összegekről beszélni, még ha ez otthon nem is szokás. Nem látok abban semmi rosszat, hogy az emberek tudják, mi a valóság. Valamint úgy gondolom, hogy a munkámért fizessenek meg jól.

Mennyit keres tehát?

A fizetésünket a nemzetiség, tehát a származási hely alapján határozzák meg. Négyszer annyit keresek, mint az Indiából vagy a Fülöp-szigetekről származó kolléganők. Viszont kevesebbet keresek, mint az amerikai vagy az angol kolléganők. A fizetést az adott ország gazdasága alapján határozzák meg. Ez a rendszer természetesen nem túl előnyös az osztályon.

Nem is csoda, ha ugyanazért a munkáért ekkora különbségek vannak a bérek között.

Másrészt viszont, mindenki tudja, milyen feltételek közé jön dolgozni. Vagy tiszteletben tartjuk ezeket, vagy elmehetünk. Térjünk azonban a konkrét számokra – az alapfizetésem 80 ezer cseh korona, ami 3200 eurónak felel meg. Ehhez még jönnek egyéb juttatások is.

Konkrétan?

Például pótdíj azért, hogy az intenzív osztályon dolgozom. Sok függ attól, hány órát dolgozom egy hónapban. Egy tizenkét órás műszakban a túlóráért a fizetésen kívül még hatezer koronányi pótdíjat is kapok, ami körülbelül 240 euró.

Most mondok egy olyan hónapért kapott fizetést, amikor igazán gürcöltem, és hozzászámolom a szállás árát, az utazás árát és a repülőjegyek árát is. Akkor 240 ezer cseh koronát kaptam, tehát megközelítőleg 9600 eurót. Ez volt az eddigi legjobb fizetésem.

Milyen rezsimben dolgoznak?

Hosszú és rövid hét. Plusz van egy műszakunk egy plusz hónapért.

Hana Šlechtová (fent). Fotó – H. Š. archívuma

Egyedül találta ezt az állást vagy felkeresett egy ügynökséget?

A Go Global Care ügynökségen keresztül jöttem ide dolgozni, amit mindenkinek ajánlhatok, aki Szaúd-Arábiában szeretne dolgozni. Az ügynökség kiválasztásánál nagyon körültekintőnek kell lenni, és az ellenőrzötteket választani, hogy az ember ne fizessen rá.

A szaúd-arábiai kórházban feltétel az alapképzés és a kétéves gyakorlat. Emellett pedig azt kérték, hogy fogyjon le nyolc kilót. Nálunk ez rendkívül diszkriminatív, sértő és helytelen lenne. 

Ez egy olyan kérés volt, ami nemcsak egy nő, hanem egy férfi számára is sértő. Nálunk valami hasonlót nem merne kérni egyetlen munkaadó sem. A szaúdi kórház felől érkező kérésekből valóban sok volt. Mindet teljesítettem, és aztán hirtelen ezzel álltak elő. Látták a BMI-indexemet, és arra kértek, hogy fogyjak le.

Az első reakcióm az volt, hogy ezt nem teszem meg, nem vagyok hajlandó egy olyan országban élni, ahol a külsőm alapján ítélnek meg. Néhány nap gondolkodás után úgy döntöttem, hogy rendben van, valóban van rajtam súlyfelesleg, egyébként most is van, és akkor mi van, szóval, úgy döntöttem, egy kicsit lefogyok. Megtettem és elrepültem.

Csakhogy a kórháznak ez nem volt elég.

Amikor a főápoló először meglátott, néhány üdvözlő mondat után azt mondta, hogy még többet kell fogynom. Csak rám nézett és látta, hogy ez szükséges. Adott rá nekem három hónapot, le kellett fogynom még a próbaidő alatt. Aztán látni akarta az eredményt. Így további kilóktól szabadultam meg. Három hónap után kiértékelték a munkámat. Nagy dicséretben részesítettek, de a főnököm intett, hogy figyeljek oda a súlyomra.

Ha elképzelem, hogy a főnököm a munkában azzal fogad, hogy le kell fogynom, máskülönben kirúg, egy elég komikus, de egyben félelmetes helyzet lenne. 

Természetesen megkérdeztem akkor, hogy miért kérik ezt. Noha vannak plusz kilóim, a munkám során ez nem korlátoz. Elmagyarázták nekem, hogy a kórház presztízséről van szó, és egy egészségügyi dolgozónak jó példával kell szolgálnia a betegeknek. Pláne egy királyi kórházban.

Az vicces volt, amikor a munkában megláttam, hogy vannak tőlem nagyobb súlyfelesleggel rendelkező kollégák is. Azért próbálkoztak nálam, mert fiatal vagyok és meg voltam rémülve. Ma már tudom, hogy a munkaerőhiány miatt még akkor sem rúgnának ki, ha megint meghíznék. A főápoló pedig már biztosan nem beszélne így velem.

Hana Šlechtová (jobb oldalon). Fotó – H. Š. archívuma

Számos szlovákiai nővér számolt be nekem arról, hogy az orvosok sokszor lekezelőek velük. Néhányan bizarr történeteket osztottak meg velem, valamint olyanokat, amiben az arrogancia és a hatalomfitogtatás volt a központban. Hogy van ez önöknél? 

Nálunk, Szaúd-Arábiában először a nővér–orvos kapcsolatot kell tisztázni, majd a kompetenciákat. Csehországban, a prágai Motol Egyetemi Kórházban az volt az érzésem, hogy “le kell dolgoznom” egy csomó hónapot azért, hogy az orvos egyáltalán észrevegyen. Biztosra veszem, hogy amikor négy év után eljöttem onnan, voltak olyan orvosok, akiknek fogalmuk sem volt róla, ki vagyok.

Szaúd-Arábiában ez másképp volt, amikor beléptem, mindegyik orvos felkeresett személyesen és bemutatkozott nekem, megkérdezték, honnan jöttem. A kapcsolatok alapvetően mások, mint Csehországban. Ott sok orvos távolságot tart a nővérektől, de nem szeretnék általánosítani.

És mi a helyzet a kompetenciákkal?

Nővérnek lenni Csehországban és Szaúd-Arábiában mást jelent. Mielőtt elutaztam, otthon azt mondták nekem, hogy itt sokkal többet kell majd dolgoznom, és a több kompetencia miatt több felelősségem is lesz. Olyan dolgokat is meg kell majd tennem, amiket nálunk az orvosok csinálnak.

Ez nem igaz. Úgy tűnik nekem, hogy most sokkal kevesebb kompetenciám van. Ezen felül pedig teljesen egyértelműek, mivel minden osztályon van egy kompetencia-lista minden funkcióhoz. Mondok egy példát – a prágai Motolban négy évig végeztem dialízist (a vér salakanyagtól való megtisztítása veseelégtelenség esetén – a szerk. megj.) a pácienseken. Szaúd-Arábiában, ha egy dialízist igénylő páciensem van, nem hagyják, hogy én végezzem, mivel van erre egy szakképzett alkalmazott.

Csehországgal ellentétben, most nekem kell lennem a  fő információforrásnak az orvosok számára a betegekről. Minden pillanatban tudnom kell róluk mindent – beleértve a vér-, vizelet-, RTG, vérnyomás-, ultrahang-eredményeiket, egyszóval mindent.

Hana Šlechtová (balról a negyedik). Fotó – H. Š. archívuma

A gyógyszereket is ön készíti elő a betegeknek?

Ez az egyik legnagyobb különbség Csehországhoz képest. Otthon hozzá voltam szokva, hogy én készítettem ki az összes intravénás gyógyszert a betegeknek. Szaúd-Arábiában erre speciális részlegek vannak kialakítva, ahol az összes gyógyszert előkészítik.

Mi, nővérek egyértelmű instrukcióval megkapjuk a gyógyszereket , kinek mit kell beadni. Megvannak ennek az előnyei, például a páciens biztonsága, de a hátrányai is, mivel gyakran sokáig tart. Van, hogy órákat is várunk a gyógyszerekre.

Az Instagramon erről azt írta, hogy nincs mindenre idejük, és ha valamit megígérnek, akkor azt csak 50 százalékra teljesítik. Az orvos gyakran megígéri, hogy felír egy gyógyszert, a gyógyszertárban, hogy elkészítenek egy infúziót vagy a szanitéc, hogy elküldi a mintákat a laboratóriumba, de nem teszik meg. Néha pedig akár ötször is meg kell sürgetni őket és felemelni rájuk a hangját. Egy arabra pedig állítólag nem emelhetjük fel a hangunkat, mert leblokkol vagy rögtön bejelent minket. 

Ez így igaz. Az ember azonban ezekre a dolgokra csak akkor jön rá, ha már néhány éve itt él.

Kezelhetik a nővérek a gépi lélegeztetést? 

Nem. Erre respirációs specialisták vannak. Csehországban viszont gyakran kezeltem a lélegeztetőgépeket. Ha most a gép valamilyen meghibásodás jelez, fel kellene hívnom a specialistát, akinek oda kell jönnie és megoldania a problémát. A gyakorlatban ez néha másképp működik – van már pár éves tapasztalatom, ezért néhány dolgot megoldok én magam. Időt spórolok ezzel, mivel felesleges megvárni, míg odaér egy másik ember.

Jelenleg a transzplantációs osztályon dolgozik. Hány betege van egyszerre?

Ha komplikált esetről van szó, akkor csak egy. Ha kevésbé komplikált esetekről, akkor maximum három. Ezen felül pedig minden műszakon van egy műszakvezető, akinek nincs betege, így mindannyiunkért, a többi nővérért felel, hogy úgy végezzük a munkánkat, ahogyan kell.

Hana Šlechtová (balról a hatodik). Fotó – H. Š. archívuma

Hány beteg van egy szobában?

Nálunk az intenzív osztályon mindenkinek saját szobája van, ami az immunszupresszív kezeléssel is összefüggésben van. Muszáj, hogy a betegek el legyenek különítve. Maximum csak egy hozzátartozó lehet velük, esetleg egy általuk fizetett magánnővér. A standard osztályokon egy szobában maximum három beteg van. Természetesen minden szobához külön fürdőszoba tartozik, a betegeknek pedig semmit sem kell magukkal hozniuk – mindent megkapnak: az ételt, az evőeszközt, a vécépapírt, a szappant, a fogkefét stb. Az egy másik dolog, hogy sokan inkább otthonról hozzák a saját holmijukat.

És mi a helyzet a kórházi koszttal?

Na, a kórházi étel az, amiről beszélni kell. Ha a betegek valamire panaszkodnak, az az étel. Legtöbbször rizst szolgálnak fel, ezt pedig hússal vagy hallal. Amikor idejöttem, épp a Covid-19 pandémia zajlott, ezért egy időre karanténban voltam. Egy nap háromszor kaptam rizst.

Hana Šlechtová (balról a második). Fotó – H. Š. archívuma

A betegek nagy része muszlim. Mit jelent ez az ön számára?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Csehország

Egészségügy

Szaúd-Arábia

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak