A természet visszakap egy jókora földdarabot Nagymegyer mellett, a gazdáknak sem lehet okuk panaszra
A Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Társulás (BROZ) felvásárol egy 42 hektáros földterületet Csilizradvány kataszterében, hogy visszaállítsa annak természetes állapotát. A 100 ezer eurós vételár egy részét közadakozásból szeretnék előteremteni. A terület az 1960-as évekig vizes-mocsaras élőhely, láp volt.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Tomáš Kušík, a BROZ elnöke a Napunknak elmondta: a Nagymegyerhez közeli Csilizradvány határában található földterület már hivatalosan is a természetvédelmi szervezet tulajdonába került. Az adásvételi szerződést már korábban megkötötték az előző tulajdonossal, egy csehországi magánszeméllyel. A százezer eurós összeg az aktivista szerint ma nagyon barátságos vételárnak számít, hiszen a földterülethez így 0,23 centes négyzetméteráron jutottak hozzá.
A BROZ különféle projektek keretében jut támogatásokhoz, korábban így sikerült revitalizálni a Csiliz-patakot és környékét is. Konkrétan a Microtus II LIFE projektről, vagyis az északi pocok (Microtus oeconomus mehelyi) élőhely-rehabilitációs programjáról volt szó.
Mivel azonban a Csilizradvány határában fekvő, 42 hektáros terület egyelőre nem része a Natura 2000 ökológiai hálózatnak, vagyis nem élvez védettséget, a pályázás most nem jöhetett szóba. Ezért döntöttek a természetvédők egy nyilvános gyűjtés meghirdetése mellett. Eddig 21 192 euró gyűlt össze közadakozásból.
A Napunk megkeresésére a zöldtárca is megerősítette, hogy a természetvédelmi területeken kívül eső földterületek adásvétel útján történő megszerzése nem finanszírozható a környezetvédelmi minisztérium hatáskörébe tartozó pénzügyi alapokból.
A vételár hiányzó részét így a BROZ saját forrásból fizeti ki, de ezt a kieső pénzösszeget a későbbiekben pótolni kell. Kušík elmondása szerint a nyilvános gyűjtés nagyjából fél évig fog tartani.
Lecsapolt Csallóköz
A múltban a Duna szárazföldi deltája Közép-Európa egyik legnagyobb és legváltozatosabb vizesélőhely-komplexuma volt. A múlt században azonban az emberi beavatkozások következtében ezeknek az élőhelyeknek közel 90%-a eltűnt.
A nagy kiterjedésű árterek utolsó maradványai ma felbecsülhetetlen értékűek gazdag biológiai sokféleségük, valamint az általuk nyújtott ökológiai „szolgáltatások” miatt. Amellett, hogy a mocsaras-lápos élőhelyek ritka, értékes fajoknak adnak otthont, elnyelik a vizet, ezáltal árvízvédelmi feladatot is teljesítenek, valamint meg is tisztítják azt. Az itt felgyülemlett nedvesség fokozatosan áramlik vissza a környezetbe, párásítva a légkört, ez pedig rendkívül hasznos a nyári hőségek, aszályok idején.
A BROZ oldalán található információk szerint a múlt század 60-as éveiben tervben volt a Csilizi-mocsarak természetvédelmi területté nyilvánítása, ennek szándékát azonban elmosta az 1965-ös nagy árvíz. A természeti katasztrófa után a Csallóköz nagymértékű lecsapolása következett, a Duna menti síkságot vízelvezető csatornákkal szelték át. A nádasok nagy részét kiirtották, a lecsapolt vizes élőhelyeket szántóföldekké alakították át.
A BROZ által megvásárolni kívánt terület tehát eredetileg egy természetes, alacsony fekvésű vizes élőhely volt. A mélyedések esőzések alkalmával manapság is vízzel telnek meg, és a térségben magas a talajvíz-szint is.
Tavasszal a környékbeli mezőkön sekély lápok jelennek meg, amelyek ide vonzzák a madarakat, kétéltűeket. Amint azonban a víz visszahúzódik, megkezdődnek a mezőgazdasági munkák, megjelennek a nehézgépek, és az élőhelyek a vadvilággal együtt eltűnnek.
A Duna mentén kétségbeejtően kevés a természetes élőhely
A természetvédők szerint a lápokat a Csilizi-mocsarak védett területhez hasonló terepen a legegyszerűbb és a legkézenfekvőbb helyreállítani, hiszen itt gyakorlatilag semmilyen beavatkozásra, ásásra vagy kotrásra nincsen szükség. Elég, ha nem harcolunk a terület elöntése ellen, nem szántjuk fel, nem csapoljuk le, a többit a természet megoldja.
A BROZ aktivistái azt tapasztalták, hogy ha a Duna mente mezőgazdasági területein helyreállítanak egy-egy lápot vagy rétet, az nagyon gyorsan hemzsegni kezd az élettől. Visszatérnek a rovarok, madarak, kétéltűek, amelyek a biodiverzitást likvidáló monokultúrás mezőgazdaság, az óriási, nem ritkán 50-100 hektáros kukorica- vagy repceföldek kialakítása miatt korábban elveszítették a biotópjaik nagy részét.
„Az a jelenség, hogy a legkisebb, újonnan kialakított vizes élőhelyet vagy virágos rétet ennyire gyorsan visszafoglalják a különféle élőlények, annak bizonyítéka, hogy mennyire kétségbeejtő a természetes élőhelyek hiánya a Csallóközben” – figyelmeztetnek a környezetvédők.
Az a 42 hektáros földterület, amelyet a BROZ most készül megvásárolni, a Natura 2000 ökológiai hálózathoz tartozó területek közvetlen közelében található, és egykor a Csilizi-mocsarak rendszerének részét képezte. Utóbbi 2009 óta védett terület, a szóban forgó 42 hektár azonban jelenleg nem élvez védettséget, vagyis szabadon folytatható rajta mezőgazdasági tevékenység. Addig, amíg a BROZ 2021-ben bérbe nem vette a szántóföldet, kukoricát termesztettek rajta.
A természetvédelmi szervezet elnöke azt ígéri: a földterület új tulajdonosaként a BROZ azon lesz, hogy ezt a részt is nyilvánítsák természetvédelmi területté, és tagolják be a Natura 2000 hálózatba. Így ez a földdarab is tartósan visszanyerhetné természetes jellegét.
Jó hír a súlyosan veszélyeztetett északi pocoknak
A Csilizi-mocsarak legértékesebb lakója az északi pocok egyik alfaja (Microtus oeconomus mehelyi), amely egy jégkori maradványfaj, és kizárólag lápos-mocsaras területeken él meg. A világon csak három országban honos: Magyarországon a Tóköz-Fertő-Hanságban, a Szigetközben és a Kis-Balatonnál, Ausztriában a Fertő-tónál és Szlovákiában a Duna menti síkságon. Mivel a vizenyős élőhelyek nagy részét a mezőgazdaság terjedésével felszámolták, az északi pocok mára súlyosan veszélyeztetett fajjá vált.
A Csilizradvány határában kialakítani tervezett, mezőgazdasági területekkel határolt láp fontos menedéket fog biztosítani e fokozottan védett rágcsálónak, elősegítve így a populáció növekedését és stabilizálódását. Attól nem kell tartani, hogy kárt tesz a termésben, hiszen az étlapján szinte kizárólag a sás, nád hajtásai szerepelnek.
Emellett a ritka fekete gólya és más madárfajok, kétéltűek, beporzó rovarok is örülhetnek majd az új élőhelynek, illetve táplálékforrásnak.
