Napunk newsfilter: Talán soha nem születik meg a kisebbségi törvény

A híreket válogatta és kommentálta Beke Zsolt

1. Gyimesi átláthatatlan játéka egy láthatatlan törvénnyel

Kafka, az abszurd szituációk nagymestere 1914 őszén írt egy tárcanovellát egy emberről, aki be szeretett volna lépni a törvény kapuján. Az ott szolgáló őr azonban nem engedte be, ő meg csak várt ott egy zsámolyon a haláláig. A történet bő száz évvel későbbi változatában már nem az a feladat, hogy bejussunk a törvény kapuján, hanem hogy megvárjuk, míg onnan kijön valami.

Így állunk évek óta a kapuban, és várunk a kisebbségi törvényre, amiről nem sokat tudunk, valakik elmondása szerint létezik, egyesek részt vettek az előkészítésében, mások szerint akadályozzák, akadnak olyanok, akik szerint nem léteznek akadályok, megint mások szerint a kukába kell dobni, valakik látni sem szeretnék, többen újraírják.

Bukovszky László kormánybiztos az egyik olyan ember, aki látta a törvénytervezetet, szavai szerint a hivatala el is készítette, de szerinte főleg a külügy miatt nem kerülhetett a parlament elé.

Sokaknak nagy talány volt, hogy hidas létére miért hagyták meg hivatalában Bukovszkyt a kormányváltáskor. Visszanézve az tűnik valószínű indoknak, hogy még a rendes súlyánál is kisebb szerepet szántak a kormánybiztosnak.

Mintha Bukovszky is a törvény kapujában rekedt volna.

Gyimesi György a másik, aki már látta a tervezetet, de rögtön a kukába is dobta, mert szerinte „teljesen hasznavehetetlen”. Mivel „nem a szlovák jogi nyelven írták meg”, azaz olyan kifejezéseket használtak benne, amelyeket a szlovák jog nem ismer, illetve alkotmányellenes elemek is szerepeltek benne – hangzik a mások által meg nem erősített jogtudományi érvelése, és persze rögtön hozzá is teszi, hogy már készítik az új tervezetet Štefan Holý, a jogalkotásért felelős miniszterelnök-helyettes felügyelete alatt.

Ismerjük már Káosz király működését, Igor Matovič kedvenc eszköze, hogy az adott területen mindenki más kompetenciáját kétségbe vonja, krízist teremt, hogy aztán megmentőként emelkedjen felül mindenen. Hű követőjének szavait a madárlátta tervezetről ezért fogadhatjuk szkepszissel.

Az viszont kérdéseket vet fel, hogy egy több évig készülő törvény szövegének miért kell egy kukában landolnia egy képviselő szerint. Legfőképp azt a kérdést, hogy milyen átláthatatlan játszma zajlik egy láthatatlan törvénytervezettel?

Vannak még, akik látták. Így például Simon Zsolt is, aki egy jól kidolgozott tervezetnek véli. De látta még Pfundtner Edit is, aki azon az ülésen, amiről Gyimesi beszél, nem hallotta, hogy kukázni kellene a törvényt, azt ellenben igen, hogy Bukovszkyék egy maximalista verziót dolgoztak ki.

Az igazságügyi államtitkár szerint az egyik fő probléma, hogy nincs valódi gazdája a témának, amelyet egyik minisztérium sem akar felvállalni, így nem látni, hogy lenne politikai akarat az elfogadására.

Ha nincs gazda, láthatatlan a tervezet.

Talán egy nyíltabb, a nyilvánosság bevonásával zajló törvényelőkészítés megakadályozhatta volna a mostani abszurd helyzet kialakulását. „Ilyen nehézségekre nem gondolt a vidékről jött ember [sem], hiszen a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie.” (Franz Kafka: A törvény kapujában)

---

2. Kész meghátrálni Erasmus-ügyben a magyar kormány, bár az ellenkező látszatot próbálja kelteni

Nagy vihart kavart az Európai Bizottság döntése, mely ideiglenesen bár, de kizárja az Erasmus+ együttműködési és oktatási csereprogramból, valamint a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogramból a magyarországi alapítványi egyetemeket. A Napunk newsfilterében is foglalkoztunk az ügy több aspektusával. Most azonban Gulyás Gergely révén megszólalt a magyar vezetés is.

Ha nem vezetnek eredményre az Erasmus-ösztöndíjjal kapcsolatos tárgyalások az Európai Unióval, akkor a magyar kormány kifizeti az ösztöndíjak költségét – közölte a Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki kormányinfón. Mintegy 5 milliárd forintról van szó, ami kb. 12,5 millió euró.

Kiemelt helyet kapott a téma a kormányinfón, ami azt mutatja, hogy fontos terület ez a Fidesz számára is. Nyilván Brüsszel volt a hibás, de talán túlságosan is tele volt csúsztatással Gulyás mondanivalója.

Elhangzott például, hogy csak három napja szereztek tudomást a döntésről, miközben a tanács december 15-én szavazta meg Magyarország kizárását. Az a tanács, mely tagállami miniszterekből áll, így nehezen hihető, hogy egy ilyen horderejű eseményről a magyar szakminiszter ne tájékoztatta volna a kormányt.

Szó volt arról is, hogy hajlandóak olyan összeférhetetlenségi jogszabályokat hozni, amelyek hatálybalépésével az egyetemek kuratóriumaiból eltűnnek a kormányzati szereplők. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy eddig az Európai Bizottság részéről nem érkezett igény, hogy visszahívják ezeket az embereket.

Ezzel szemben az EU hivatalos lapjában a következő olvasható: „A szabályozási keret azonban – a Bizottság többszöri kérése ellenére – még mindig nem akadályozza meg, hogy magas rangú tisztviselők, köztük az Országgyűlés és a magyar autonóm szervek politikai felsővezetői bekerüljenek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeibe. Ezen túlmenően Magyarország 2022. november 1-jétől újra bevezette azt a lehetőséget (az általános tilalom alóli kivételként), hogy a politikai felsővezetők más, javadalmazással járó tisztséget is betölthessenek, többek között a közérdekű vagyonkezelő alapítványok vezetőtestületeiben.”

Majd Gulyás az EU kétszínűségére próbált utalni azzal, hogy Németországban több olyan egyetem van, amelynek „tanácsadó testületeinek kuratóriumi tagjai” német kormányzati tisztségviselők.

Ahogy arra a Telexen felhívták a figyelmet, itt nem irányító testületekről van szó, mint a magyar alapítványi rendszer esetében.

De miért fordít ennyi energiát erre a kérdésre a magyar kormány?