Takács András: Nagy öröm számomra, hogy idehaza is megbecsülik a munkámat
Takács András egész életét a (cseh)szlovákiai magyar kultúra, azon belül is a népi tánckultúra megőrzésének, dokumentálásának, művelésének és népszerűsítésének szentelte. Most Szlovákia is elismerte a munkásságát az egyik legrangosabb állami kitüntetéssel.
Támogasd a Napunk és a Denník N új, kétnyelvű ismeretterjesztő magazinját, amelyben olyan történelmi személyiségeket mutatunk be, akiket a magyarok és a szlovákok is magukénak vallanak. Segítsd az előítéletmentes kapcsolatokat, és járulj hozzá, hogy minél több szlovák és magyar iskolába eljuttathassuk kiadványunkat! Köszönjük!
Zuzana Čaputová államfő január 1-jén, a Szlovák Köztársaság megalakulásának 30. évfordulóján a Pribina-kereszt I. fokozatával tüntette ki őt. A magas állami díjat Takács András Szlovákia kulturális fejlődése, különösen a folklór terén kifejtett rendkívüli érdemei elismeréséül kapta.
„Nagyon nagy meglepetés volt, nem számítottam rá. Nagy öröm számomra, hogy idehaza is megbecsülik, elismerik a munkámat, ráadásul ilyen magas szinten” – árulta el a Napunknak az immár Pribina-keresztes koreográfus. Hozzátette: a díjátadó ünnepség előtt felhívtak őt, hogy megkérdezzék, elfogadja-e az állami kitüntetést, amelyre felterjesztették.
„Örömmel elfogadtam, de azt nem mondták meg, hogy pontosan milyen kitüntetést kapok, az csak a helyszínen derült ki” – ismertette a díjátadás részleteit a néptáncos.
A Népesre a legbüszkébb
Takács András, a (cseh)szlovákiai magyar néptáncmozgalom egyik megalapozója a rozsnyói járásbeli Sajótibán született 1931-ben. A II. világháború utáni években Magyarországra szökött át, hogy az anyanyelvén tanulhasson. Miskolcon, népi kollégistaként kezdett el komolyabban foglalkozni a néptánccal és a néprajzzal.
1950-től a komáromi magyar gimnáziumban tanult, majd két évvel később a pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium esti tagozatán érettségizett. Később a nyitrai tanárképző főiskolán szerzett diplomát.
1952-ben a Csemadok fiatal szakelőadója és szakmai stratégájaként segített megszervezni azt a nagyszabású népművészeti gálaműsort, amelyet a pozsonyi vár szabadtéri színpadán mutattak be július 4-én. A jogfosztottság éveit követően ez volt az első magyar tömegrendezvény Szlovákiában, amelyre 7–8 ezer néző volt kíváncsi.
A nagy sikerű kultúrműsor után egy évvel sikerült létrehozni a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttest (Népes), melynek egyik alapítója Takács András volt. A társulás fennállása idején (1953-1955) a tánckar művészeti vezetőjeként és koreográfusként tevékenykedett.
Saját bevallása szerint az itt végzett munkájára a legbüszkébb, mert Ág Tiborral, később Szíjjártó Jenővel közösen olyan magyar népzenei és táncmozgalmat indítottak el, amely az egész csehszlovákiai magyarságra hatással volt, és amelynek kibontakozását, terjedését a szervezet megszüntetésével sem lehetett megakadályozni. A Népes zenei, táncos kulturális mozgalomról Takács önálló kötetben is beszámolt (A Népes, 2004).
Később a Szlovákiai Népművészeti Alkotások Központi Háza magyar néptánc-szakelőadója, illetve a Csemadok Központi Bizottsága szakelőadója lett. Az Ifjú Szivek művészeti vezetőjeként, majd a rendszerváltás után rövid ideig igazgatójaként is tevékenykedett.
1961–től a Csemadok népművészeti osztályának vezetője, majd központi titkár volt. 1968 után kizárták a pártból, és a husáki érában a megbélyegzettek sorába került.
Még mindig aktív, és bizakodva tekint a jövőbe
A kilencvenes években részt vállalt
