Napunk

Sikkasztás, „magyargyűlölet” és egy rejtélyes eltűnés a kiegyezés előtti Pest-Budán

Ľudovít Štúr a magyar Országgyűlésen szónokol. Forrás - stur.sk
Ľudovít Štúr a magyar Országgyűlésen szónokol. Forrás – stur.sk

A 19–20. századi szlovák–magyar közös múltat alaposan feltárt események és jól ismert történelmi alakok népesítik be mindkét oldalon. Kevesebbet beszélünk viszont a nehezen besorolható, vagy épp mindkét térfélen konfliktusba kerülő, ellentmondásos személyiségekről, háttérfigurákról – annak ellenére, hogy bár az utókor számára már láthatatlanok, saját korukban megkerülhetetlenek voltak.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

A szerző történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi
Intézetének és az NKE Közép-Európa Kutatóintézetének kutatója

1865 május elején középkorú pesti ügyvéd jelentkezett be az ószőnyi fogadóba. Miután letette a táskáit, másnapra ebédet rendelt magának, majd keresett valakit, aki elvezetné őt a város határában található ókori romokhoz, az egykori római település, Brigetio maradványaihoz.

A helyi vízimolnár fia ajánlkozott, s el is vezette a rövidre vágott, ősz szakállú, alacsony férfit a romokig. Az idegen adott a fiúnak 50 krajcárt fizetségképp, majd megkérdezte, melyik úton juthat el a leggyorsabban a közeli városba, Komáromba. A fiú a part menti utat javasolta, a férfi pedig elindult a víz mellett.

Ekkor látták őt utoljára életben.

Holttestét hónapokkal később azonosították rokonai Esztergomban, emléke viszont gyorsan feledésbe merült. Pedig nem csak eltűnése és feltételezhető halála volt rejtélyes, de egész életútja is páratlanul izgalmasnak tűnik mind szlovák, mind magyar szempontból.

„Tót király” a Duna mélyén

Az ügyvéd ugyanis, akit Alexander Wrchovskýnak hívtak, egykor a szlovák nemzeti mozgalom vezéralakjának, Ľudovít Štúrnak a példaképe és mentora volt, a közép-európai jelentőségű pesti lelkész, Ján Kollár egész vagyonokat és a pesti szlovák közösség sorsát bízta rá, de másfelől döntő hatással volt Jókai Mór életútjára is.

Wrchovský tette sokáig foglalkoztatta a kortársakat. Az említett Jókai például versben próbált magyarázatot adni rá:

„.[Wrchovský is] szólt, az a vidámarczú,
A homloka derült, a termete karcsú.
A bút nem ismerte, derült volt a kedve,
Baráttól becsülve, asszonytól szeretve.
»Nem bírtam viselni a rám bízott terhet,
Valóvá tenni a régen ápolt tervet.
Az elbukott hazát törni darabokra,
Lánczot kovácsolni elitélt rabokra.
Régi barátimat börtönbe vettetni,
Gyűlölni mindenkit, kit tudtam szeretni.
Nem lehetett nevem sárral bekevernem.
Jobb volt a mély Duna kavicsán hevernem.«”

Jókai értelmezésében tehát az egyébként vidámnak, kiegyensúlyozottnak tűnő férfi politikai okokból, az általa állítólag elkövetett hazaárulás miatt megcsömörlötten vetett véget az életének. Erre ráerősített a vers egy másik részében, ahol konzervatívnak, és „tót királynak” nevezte Wrchovskýt.

Jókai verziója Wrchovský haláláról azért érdekes, mert kifejezetten szoros kapcsolatban voltak, jól ismerhette tehát a szülővárosa, Komárom közelében eltűnt ügyvédet. A jogásznak készülő Jókai ugyanis nemcsak gyakornoki idejét töltötte az 1840-es években Wrchovský pesti irodájában, de ekkoriban a házában is lakott. Sőt, ott döntötte el, hogy a jogászi helyett az írói pályát választja, amiben főnöke lelkesen támogatta is.

Mikszáth Kálmán Jókai-életrajza szerint legalábbis így beszélt erről erős szlovákos beszéddel Wrchovský: „Móric már nem akar prókátor lenni, »letett arról, de nem is arra való, hadd legyen ő csak poéta, mert olyan gyönyörűn tudja írni azt a bizonyos szamárságokat, hogy még báró Jósika Miklósnak is övé fejére nőheti magát«.” Jókai ekkoriban a családjának is bemutatta Wrchovskýt, aki pedig felnőtt húgát adta Jókaiék komáromi házába, hogy ott Jókai anyjától a háztartás vezetésének tudnivalói mellett magyarul is megtanuljon. De vajon helyesen értelmezte a nagy író egykori principálisának a halálát?

Akinek a lábai mellett Štúr üldögélt

Alexander Wrchovský valóban a szlovák nemzeti mozgalom ismert alakja volt. 1811-ben született Szakolcán egy posztókészítő családjában, 1823–1824-ben Komáromban járt gimnáziumba (feltehetően magyarul is itt tanult meg), 1825-től 1830-ig a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, a jogi egyetemet azonban már Bécsben végezte el. Itt ismerkedett meg a lengyel forradalmi ifjúsággal, és jelentős részben az ő hatásukra alapított Pozsonyba visszatérve titkos társaságot Vzájomnosť néven, amely szlovák nemzeti célokat tűzött ki maga elé. Samolet Slovenska néven folyóiratot is tervezett alapítani.

Igaz, a lap nem jött létre, és a Vzájomnosťot is hamarosan betiltotta a bécsi kormányzat, hatása mégis óriási volt, hiszen gyakorlatilag ezek a kezdeményezések szolgáltak előképül a pár évvel később valóban létrejövő szlovák nemzeti mozgalom projektjei számára.

Ahogy a korban megszokott, számunkra alighanem túlságosan is emocionálisnak és affektálónak tűnő megfogalmazásban Jozef Miloslav Hurban megrajzolta Wrchovský portréját: „Ez a csodálatos tünemény a pozsonyi ifjúság köreiben felragyogva, bámulatos lángolással teli köröket és varázst hagyott maga után. Maga Štúr és Červenák [a mozgalom későbbi vezetői] is gyakran ültek ennek a csodálatos fiatalembernek a lábainál.”

A fiatal ügyvéd azonban hamarosan Pestre költözött, ahol szoros kapcsolatot épített ki a városi elittel, saját ügyvédi irodát nyitott, hamarosan pedig jelentős vagyonra tett szert. Bár forradalmi lendülete már a múlté volt, azért nem szakította meg teljesen a kapcsolatot a szlovák nemzeti mozgalommal sem.

Jókaihoz hasonlóan több elkötelezett szlovák fiatal is megfordult állítólag joggyakornokként az irodájában, de ennél fontosabb a mecénási tevékenysége. 1857-ben például felajánlotta pesti házát a tervezett szlovák kulturális egyesület, a Matica slovenská céljaira. Mivel a szlovák egyesület ekkor nem jött létre, és 1863-ban végül Turócszentmártonban alakult meg, Wrchovský végül székház helyett „csak” egy nagyobb összeget, 200 forintot adományozott az alapításkor.

Jókai szerint azonban Wrchovský egy idő után megcsömörlött önmagától és attól a gyűlölettől, amit a hazájával kapcsolatban érzett, és öngyilkos lett. Csakhogy a történet ennél biztosan bonyolultabb, ráadásul a háttérben valójában nem meghasonlása állt, sőt, épp ellenkezőleg: egy kiemelkedően fontos szlovák nemzeti projekt volt az, amely eltűnését magyarázza.

Az ügyvéd, aki „szívesen manipulált volna a kasszával”

Wrchovský ugyanis tevékeny szereplője volt a Ján Kollár által Pesten szervezett szlovák evangélikus gyülekezetnek. Kollár ugyanis kerek három évtizedes pesti lelkészkedése alatt a pesti evangélikus gyülekezet szlovák híveiből önálló gyülekezetet és öntudatos szlovák közösséget szeretett volna alakítani. Ehhez azonban a lelkész eltökéltségén és a hívők elkötelezettségén kívül szükség volt még rengeteg pénzre is, hogy felépíthessék az új egyház ingatlanjait, a templomot, a paplakot és az iskolát.

Ehhez óriási segítség volt, hogy a gazdag özvegyasszony, Žófia Hvizdáková végrendeletében egy pesti házat hagyományozott a szlovák egyházra, kifejezetten a templom céljaira. A több, mint 28 000 forintnyi vagyon kezelésével pedig nem mást bíztak meg 1845-ben, mint Alexander Wrchovskýt. Amikor a függetlenné váló egyház az 1850-es évek végén nekilátott volna a templom felépítéséhez, lassan előtűntek azonban a problémák.

A Kollárt követő lelkész, Jozef Podhradský ugyanis már ekkor talált a könyvelésben egy, a korban nagyobb vagyonnak számító, 7000 forintnyi hiányt. Ráadásul az 1859-ben kiadott, a pesti egyház által elfogadott protestáns pátens többek között az egyházi kassza transzparensebb kezelését írta elő az egyházközségek számára. „Ez már büdös volt neki” – írta Podhradský Wrchovskýról.

Podhradský gyanúja messze nem volt alaptalan.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Szlovák–magyar kapcsolatok

Történelem

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak