Aranybulla-sorozat: mintha a készítők sem tudták volna, hogy mit akarnak
A 2022-es év utolsó hetében adta le a Duna az Aranybulla című sorozatot, amelyről azt sem egyszerű eldönteni, hogy mi a műfaja. Aki a főszereplő nyilatkozata alapján egy magyar Trónok harcát várt, csalódnia kellett. Az sem világos, hogy mi szükség volt az Aranybulla kiadásának 800. évfordulójára előállni ezzel a sem nem dráma, sem nem dokumentumfilm formátummal, ami teljes tévútnak bizonyult.
Eleged van a propagandából, és több igazi hírt olvasnál? Támogasd a Napunk.sk-t, ahol csak valós híreket közlünk, és a hírek hátterét is feltárjuk. 2024-es költségvetésünkből legalább 30 ezer euró hiányzik, kérjük, adományoddal járulj hozzá, hogy változatlanul végezhessük a munkánkat jövőre is. Köszönjük, hogy a független újságírás oldalán állsz!
Az Aranybulla Emlékév legvégére befutott az Aranybulla-sorozat is. A mozgóképes alkotásról az első hírek 2021 elején érkeztek, amikor kiderült, hogy a Nemzeti Filmintézet négymillió forinttal (kb. 10 ezer euró) támogatta Kis-Szabó Márk és Rákay Philip még filmre szóló forgatókönyv-fejlesztési pályázatát.
(Zárójeles megjegyzés: Rákay felel a saját emlékévéről már biztosan lecsúszó Petőfi-filmért is, amit eredetileg idén március 15. környékén mutattak volna be, jelen állás szerint azonban csak jövőre kerülhet a mozikba.)
Az Aranybulla kapcsán aztán kiderült, hogy a Filmintézet 600 milliós (kb. 1,5 millió euró) gyártási támogatást folyósít a készítőknek, már nem egy filmre, hanem egy négyrészes sorozat megvalósítására.
Magas léc
2022 nyarán Kriskó László, a sorozat rendezője már arról beszélt az Indexnek, hogy egymilliárd forintnál (kb. 2,5 millió euró) is magasabbak lehetnek az ekkor már dramatizált dokumentumfilmként emlegetett sorozat költségei. A rendező azt is elmondta, hogy idén tavaszra egy mozifilmváltozat is elkészülhet a történetből.
„Bízom benne, hogy az Aranybullával az István, a király rockoperához hasonló, unikális és ikonikus dolog született. A történet lebilincselő, a szakma kiválóságai vitték filmre, a 21. századi filmigényekhez igazodva. Az előzetesből már láthatják a nézők, hogy a képi világa túlzás nélkül felveszi a versenyt a tömegek által rajongott Trónok harcával.”
Ezt már az ifjú II. Andrást alakító Veréb Tamás nyilatkozta az M5 Librettó című műsorának vendégeként, jó magasra helyezve azt a bizonyos képzeletbeli lécet.
A két ünnep között fokozatosan megszülető kritikák alapján már sejthető volt, hogy az alkotás csak nagyon-nagyon távolról szemlélve emlékeztet az HBO sikersorozatára. Eközben egy ajánlóban a magyar közmédia már „irodalmi klasszikusként” és „fordulatos szerelmi történetként” hivatkozott az Aranybullára.
Aztán szerencsére kiderült, hogy tévedésből egy másik film ajánlóját hasznosították újra, de a szellemet már nem lehetett visszazárni a palackba: a baki csak erősítette azt a vélekedést, hogy a magyar kormánymédia egy nézhetetlen kurzusfilmet próbál meg lenyomni a nézők torkán.
A fentiek tudatában ültem le megnézni az Aranybullát, amely az IMDb-n azóta már az egyik legrosszabb magyar filmnek számít az 1,1-es értékelésével.
Műfaja: meghatározhatatlan
Az Aranybulla hatszor 25 percben száguld végig II. András életének főbb eseményein: a két testvér, Imre és András konfliktusán; András és a magyar bárói csoportok szembenállásán; Gertrúd királyné és a meráni rokonok megjelenésén a királyi udvarban; András halicsi hadakozásain; Gertrúd meggyilkolásán; a király szentföldi keresztes hadjáratán; András kibékülésén a bárókkal és az Aranybulla kiadásán; a király konfliktusán fiával, a későbbi IV. Bélával.
A sorozat a műfaját képtelenség meghatározni, mert ez sem nem dokumentumfilm, sem nem dráma, de a kettő keverékének tekinthető dokudráma műfajába sem fér bele.
Az Aranybulla epizódjai ugyanis úgy néznek ki, hogy van egy klasszikus, párbeszédekkel tűzdelt játékfilmes jelenet, ez kiegészül egy túlzásba vitt narrációval, az egyes jelenetek között pedig történész és régész szakértők megszólalásai adnak hátteret a képernyőn látottakhoz.
Ennek a három elemnek a folyamatos váltakozása egyszerűen nem engedi, hogy kialakuljon bármilyen dráma, esetleg valamilyen kötődés a karakterekhez.
A legrosszabbra egyértelműen
