Napunk newsfilter: Igor Matovič egyedül maradt, ezért rombolni kezdett, hogy figyeljenek rá
1. Matovič úgy keresi a helyét a politikai terepasztalon, hogy mindent lesöpör maga körül. 2. Nem lesz semmi Putyin hamis tűzszünetéből.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk
Kedves Olvasók! A téli szünet alatt a hírek is kisebb számban érik el a kommentátorok ingerküszöbét, ezért most kevesebb eseményhez írunk jegyzetet. A newsfilter eredeti terjedelmében január 9-től jelentkezik újra. Köszönjük a megértést.
1. Matovič úgy keresi a helyét a politikai terepasztalon, hogy mindent lesöpör maga körül
Csűrhetjük és csavarhatjuk ezt akárhogy, Igor Matovič a végére magára maradt. Ez gyakran megesik olyanokkal, akik szeretik magukat kiválasztottként láttatni. Akik úgy képzelik el a világot, hogy az kizárólag a saját, személyes szent harcukról szól az épp aktuális ellenség ellen, akik úgy érzik, a világ az ő filmjük, melyben ők a szimpatikus, sokat bántott főszereplők.
Akik hangos csodálatot érdemelnek, ha tesznek valamit, és az együttérzés keserű könnyeit, ha történik velük valami. Ők Batman a Christopher Nolan-féle trilógiából, ők Bambi az erdő mélyén, ők az akciófilm végén a magát robbanásban feláldozó főhős, akinek sziluettje megjelenik a leszálló porfelhőben, és a szép szőke lány a nyakába borul, a kisgyerekek pedig kiteszik a poszterét a falra.
Matovič ilyen ember. Az egész politikai pályája csak saját magáról szólt, és titokban, vagy nem is annyira titokban arra vágyott, hogy elismerjék, megveregessék a vállát – de ez elvárás volt, nem érdem. S most, hogy ezt már egyre kevesebben teszik meg így, hogy már nem kormányfő, és nem is pénzügyminiszter, rájött, hogy ismét meg kell találnia a közönségét, vagy legalább frissíteni rajta kicsit.
Erről szólnak a sajtóban sokat ragozott közösségi médiás posztjai is, melyekben az LMBT+-emberekbe szállt bele – némiképp váratlanul, de közel sem előzmény nélkül. Matovič „családokért” folytatott harca már régóta nem valami mellett foglal állást, hanem valami ellen épül fel. És valaminek a mintájára.
Sok év telt el azóta, hogy Matovič a politikai színpadra lépett – és az első években még autentikus politikai troll volt, aki élvezte a felhajtást, és hogy szélesebb nyilvánosság előtt is borsot törhet mások orra alá. Aztán viszonylag rövid időn belül ez az autentikus attitűd eltűnt, miután megtapasztalta a politika ízét. Sokáig fenn tudta ugyan tartani a látszatot, hogy a hiteles, demokratikus oldalra tartozik, ahol a politikusok egyikénél-másikánál még léteznek elvek, ám aztán eljött a pillanat, amikor meg kellett mutatnia valódi énjét és céljait.
Nevezetesen, hogy csak a hatalomtechnika érdekli, és az elismerés. Persze ezt sem csinálja autentikusan vagy szofisztikáltan. A hatalomhoz való ragaszkodást nem tudja finoman elmaszkírozni, és óvatos manőverekkel véghezvinni. Szélsőségesen cselekszik, tombol, erőszakosan manipulál, és tarol, mint egy tornádó, lehetőleg minél színpadiasabban.
S nincs ez másként most sem. Amikor Matovič tesztel, akkor arról mindenkinek tudnia kell. Márpedig most tesztel. Az LMBT+-emberek elleni kirohanásai arról szólnak, hogy a világba kiabálja: hé, ti ott, Kotleba, Fico és Uhrík hóna alatt! Akartok velem játszani?
S ne higgyük, hogy ez egyhamar elmúlik. Matovičnál ugyanis a tesztnek nem akkor van vége, mikor rájön, hogy nem akarnak vele játszani, hanem akkor, amikor ő mondja. És ő csak akkor fogja abbahagyni, ha maga mellé állítja ezeket a szavazókat, kerül, amibe kerül. Ilyen egy ember, amikor a szélsőségek rabja. Minden kell neki.
Nem zavarja az sem, hogy széljobberék nem fognak vele játszani, mert ahhoz, hogy szélsőjobboldali légy, ahhoz autentikusnak kell lenned, nem egy ugrándozó kisgyereknek, aki azt kiabálja, hú, nézzétek, mennyire utálom a melegeket. Ebbe már sok embernek beletörött a bicskája, és még az olyan öreg rókáknál sem egyértelmű az eredmény, mint Robert Fico. Ő évekig tettette, hogy baloldali, de valójában mindig széljobber volt, magyarellenességével, cigányellenességével és az útszéli kocsmákba való LMBT+-ellenességével. S még így sem bírja a fasiszták egyöntetű támogatását, és szavazóik bizalmát – holott sokszorosan tehetségesebb politikus Matovičnál.
Matovič egy dolgot azért elért. Eduard Heger, akinek hátán talán most is darabolják a téli tüzelőt, miközben ő barátságosan mosolyog, már óvatosan felemelte a hangját. S bár ereje nincs ahhoz, hogy a sarokba zavarja a fékevesztettségében a legkiszolgáltatottabb csoportokra támadó főnökét, ha komolyan gondolja, talán most el tudja érni, hogy előbb vagy utóbb az OĽaNO-ban is elfogyjon a levegő az elszabadult hajóágyú pártvezér körül.
A kérdés az, hogy vajon észhez tér-e Igor Matovič. Ez azonban kevéssé valószínű. Az ő népszerűségét a Smer uralma elleni harc és a maffiaellenes imidzs határozta meg. Ezt a terepet azonban elvesztette, és egyelőre még nem találta meg, mi lehet az új irány. A felmérések számai azt mutatják, hogy a mérsékelt, konzervatív oldalon talán még lehet keresnivalója, hiszen ezen a terepen most épp nincs egy erős karizmával rendelkező vezető. De ennek a terepnek a meghódításához visszafogottan kellene viselkedni. És visszafogottan viselkedni Matovič világában egyszerűen uncsi.
2. Nem lesz semmi Putyin hamis tűzszünetéből
Ahogy a múlt év végén kulminált a bahmuti vérszivattyú körüli helyzet, úgy próbálnak most lélegzethez jutni az oroszok Ukrajnában. Erről szól a hirtelen jött ötlet: hirdessünk tűzszünetet az ortodox karácsonyra.
December utolsó hetében az orosz haderő Bahmut környékén – amely teljesen értelmetlenül lett a front egyik harci csomópontja – egyszerűen kifulladt. Az oroszok ezen a frontszakaszon egyszerűen mindent bevetettek, amit csak lehetett, de még a pusztulásba küldött zászlóaljakkal sem tudtak áttörést elérni – s mostanra már szakaszokkal sem tudnak igazán komolyan támadni, ám a feszültséget még mindig fenntartják.
De rossz hír az oroszoknak az is, hogy érkeznek az amerikai Bradley harckocsik Ukrajnába, melyek a katonai szakértők szerint kifejezetten hatékonyak a szovjet-orosz hadtechnika ellen, és újabb apró áttöréseket hozhatnak, ha ismét intenzívebbé válnak a harcok a fronton, és ha elég érkezik belőlük Ukrajnába, megfelelő felszereltséggel.
S az sem jó hír az oroszoknak, hogy a vicceiken sem nevet senki. Például azon sem, mikor valamelyik nagy viccmesterük a szilveszteri műsorban elsütötte a következő poént: „Milyen hozzávaló nélkül nem lehet elkészíteni az ukrán borscsot, a francia hagymalevest és a német kolbászt? Orosz gáz nélkül!” A stúdióban a rendező megpróbálta megtalálni azokat az arcokat, akik őszintén élvezték a poént, de csak néhány Hide the Pain Harold-szintű mosolyra futotta csak.
