Napunk

Strédl Terézia: Fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen, mert a másság gazdagít

Strédl Terézia. Fotó - Napunk
Strédl Terézia. Fotó – Napunk

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Strédl Terézia szerint a készülő oktatási reformnak számos területre reagálnia kellene, csökkenteni kellene a tananyag mennyiségét, és sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni a gyerekek személyiségfejlesztésére. A komáromi Selye János Egyetem szakemberével a készülő reform és a 2022-es év eseményei kapcsán beszélgettünk.

Az év végén készült interjúnkból kiderül:

  • miért tartaná fontosnak, hogy az óvoda és az iskola közötti átmenetet egy fejlesztő osztály kösse össze,
  • miért szüntetné meg a speciális iskolákat, és azok végzőseit hogyan diszkriminálják,
  • hogy a toleranciára való nevelés jegyében a másságról is adekvát módon kellene a gyerekeknek beszélni.

Milyen területeken kellene reagálnia az aktuális kihívásokra a diákok és a pedagógusok szemszögéből a reformtörekvéseknek?

Két fontos területet emelnék ki a reformtörekvéseknél, az egyik a beiskolázandó gyerekek kora és érettsége, a másik pedig a tananyag mennyisége. Erről a kettőről kevés szó esik, inkább szerkezeti változásokról olvasunk, utóbbi nem fog segíteni, ha ezt a két területet nem veszik figyelembe. Három alaptevékenysége van az embernek: a játék, a tanulás és a munka. A gyerek csak az óvodában játszhat főállásban, ott ki kellene játszania magát a gyereknek.

Nálunk hatéves kortól iskolakötelesek a gyerekek, de hat-nyolc évesen mennek iskolába, hiszen nem minden gyerek iskolaérett hatévesen, és ennek sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni.

Az óvoda nem tudja felkészíteni a gyereket az iskolára, és nem is ez lenne a feladata, ezt azért mondom, mert eltörölték a nulladik osztályokat azzal, hogy kötelezővé tették az óvodalátogatást, ez viszont nem segít az iskolaérettségben, abban igen, hogy megszokja a közösséget, a csapatmunkát, kialakulnak a szociális készségek, de a kognitív érettségen egy nulladik, illetve egy fejlesztő osztály tudna erőteljesen segíteni. Egy kötelező fejlesztő évfolyam felkészítené a gyerekeket az iskolai munkára.

Mi lenne a feladata egy ilyen fejlesztő osztálynak?

Aránytalanul nagy fejlettségi különbséggel érkeznek a gyerekek, van, aki tud olvasni, de nem tudja bekötni a cipőjét. Nagyon sok a beteg gyerek, gyakori a cukorbetegség, az allergia, ők fáradékonyabbak. Az értelmi, az érzelmi és a szociális érettségnek, a testi fejlődésnek fontos szerepe van.

A fejlesztő osztály átmenet lenne az óvoda és az iskola között, hogy a gyerekek megszokják az új környezetet, a 45 perces órákat. A munkatörvénykönyv garantálja a három hónapos próbaidőt, de a gyerekek nem kapnak próbaidőt, október végére már szavakat kell leírniuk, november végére pedig már utálják az iskolát.

Itt vannak a kivételes tehetségű gyerekek, a PISA nemzetközi monitoring arra figyelmeztet, hogy nagyon korán szelektáljuk őket, szlovák vonalon gyakran már hatéves korukban külön osztályába kerülnek, a magyar gyerekek ötödik osztályban mehetnek a nyolcéves gimnáziumba, de ez komoly személyiségtorzulást válthat ki, hiszen négy évig ő volt az osztályelső, most viszont 20 hozzá hasonló gyerekkel kerül egy osztályba, de nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Komoly érzelmi és szociális problémák vannak a gyerekekkel.

A közösségi magatartás elsajátításánál az egymás javára gondolkodás elve érvényesül? Vagy az a magatartás, hogy ezzel ne állj szóba, annak ne fogd meg a kezét és így tovább. Keményen kasztolunk. Bár hallgatunk róla, de rejtett tantervként működik az A és B osztályok nyitása, ahol szelektáljuk a gyerekeket, ehhez hasonló a különböző, például nyelvi osztályok létesítése, illetve az egyházi iskoláknak nagyon komoly „kifehérítő” szerepük van, ezek mind azért alakultak ki, hogy a jobbját átmentsük.

Nagyon komoly regionális különbségek vannak, melyek az esélyegyenlőséget kérdőjelezik meg. A „hagyományos iskolai” problémák mellett rengeteg új keletű, például szociális jellegű probléma jelentkezik. Olyan komoly kihívások vannak, hogy a nevelés sokkal nagyobb teret kell, hogy elvegyen az okításból. A mai gyerek nagyon okos, de jobb is, a személyiségfejlődéssel tudatosabban kell foglalkoznunk, az iskola már régen elvesztette az elsődleges információátadó szerepét, de ezt a neveléssel kell pótolnunk.

Ezekre a problémákra, a hangsúlyos személyiségfejlesztésre felkészítik a holnap pedagógusait?

Mi igyekeztünk beépíteni tréningeket, szemináriumokat, kiscsoportos foglalkozásokat a képzésbe. A csapatépítés, a személyiség formálása az osztályfőnök feladata.

Én minden gyermeket hétévesen engednék iskolába, ahogyan a romániai oktatási rendszerben működik. Nulladik osztály párti vagyok, de ezzel keményen kisebbségbe is kerültem. De ha nem adjuk meg az adott időben a gyereknek az éréséhez szükséges feltételeket, akkor lekéssük. A korai fejlesztésnek nagyon nagy a jelentősége, az óvópedagógusoknak nagyon fontos feladatuk van, mert a mai készségfejlesztés olyan területekre is kitekint, amelyekre korábban nem.

Nagyon sok például a színtévesztő gyermek, óriási problémák vannak a mennyiség fogalmának elsajátításával, számolni ugyan megtanulnak, hiszen az mechanikus emlékezet, de a több–kevesebb, a vékony–vastag fogalmakra módszeresebben oda kellene figyelni. Erre az iskolában kellene figyelmet szentelni, az viszont le van kötve a tananyaggal.

Illusztrációs kép. Fotó – Tomáš Benedikovič

A nulladikos fejlesztés alatt azt értem, hogy a gyerekek fáradékonyabbak, nem tudják azonnal felvenni a 45 perces kötött foglalkozás ritmusát, csak a saját tempójuk szerint alkalmazkodhatnak. Fejleszteni kell a beszédészlelést és -értést, mert ha úgy megy iskolába, hogy nincs meg a fogalomértés, nem tudja összekapcsolni a szót a fogalommal, akkor egy funkcionális analfabétát gyárthatunk belőle. Foglalkoznunk kell a szavak értelmezésével.

A másik probléma, hogy a gyerekek mellett a szüleik is TV-n, számítógépen nőttek fel, kialakult egy auto vizuális nyelv, melyet látok és hallok, de nem használom, ehhez jönnek még a számítógépes játékok. A pedagógusok jelzik, hogy a gyerekek nem tudnak beszélgetni, meg kell őket tanítani beszélni, soha nem volt még példa arra, hogy a szókincs 1/3-át teszi ki az aktív szókincs, 2/3-át pedig a passzív.

A színtévesztés és a mennyiség fogalmával kapcsolatos nehézségek mellett még nagyon fontos az úgynevezett „oldaliság” kérdése. Mi jobb kezes kultúra vagyunk, abban a pillanatban, ha a domináns kéz és szem nem ugyanarra az oldalra esik, megjelennek a tanulási nehézségek, ez nehezíti az írás, olvasás, számolás elsajátítását. Sok gyereknek nagyon gyors a tempó. Ugyanakkor megfelelő technikákkal ezeket ki lehet küszöbölni.

Milyen hatással van a gyerekekre, hogy már óvodáskorukban a digitális eszközök aktív felhasználói?

Az óvodások és az alsó tagozatos gyerekek az úgynevezett alfa generáció, a digitális bébik, de már a szüleiknél megváltoztatta a figyelmet és az emlékezetet a TV és az egyéb virtuális csodák. Sokkal hatékonyabbak lennének a másfél órás tananyagblokkok, mert rá lehetne őket hangolni a tananyagra, volna lehetőség az ismétlésre és felvezetésre, a gyakorlásra is. A mai szülő nem gondoskodik a gyerekéről, ezért is jó az iskolaotthonos modell, és az alsó tagozaton is annyit kellene tanítani, amivel az iskola elbír. Bízom abban, hogy az online térben a pedagógusok már eleve a törzsanyagra fókuszáltak és kiszűrték a felesleget.

A mai kor ‒ azzal, hogy hiányzik a természet közelsége, a mozgás, a kintlét ‒ nagyon sok mozgásos diszkoordinációt hoz elő, ami befolyásolja a beszédtől kezdve a nagy mozgásokat. Teret kellene adni a korai fejlesztésnek, a játékosságnak, a mozgásfejlesztésnek, a szabályjátékoknak, a gyerekeket rá kell állítani a nevelési közlekedési táblákra. Ennek az alapozásnak kellene teret adni. Két kompetensnek is jeleztem a fejlesztő osztály fontosságát, de mindketten a kötelező óvodalátogatásban látják a megoldást. De az óvoda csak imitálni tudja az iskolai felkészítést, azt abban az adott környezetben kellene megvalósítani.

Miért és hogyan csökkentené a tananyag mennyiségét?

A finnek a képesség szerinti elosztást alkalmaznak, míg nálunk a korcsoportos, az évfolyamos elosztást alkalmazzuk. Ez azt jelenti, hogy ott ha a gyermek tud olvasni, olvasócsoportba kerül, ha tud számolni, akkor olyan csoportba osztják be, vagy kezdő csoportba kerül, a természetes érési folyamatokat követik. Míg nálunk jobbára automatikusan továbblépnek a gyerekek, mert sok pedagógus úgy gondolja, a következő évfolyamban behozza a lemaradást, csakhogy a másodikos tananyag ráépül az első évfolyamra. Sok mindent fölöslegesen tanítunk.

Mit hagyna ki a tananyagból?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Oktatás

Pedagógia

Pedagógusok

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak