Napunk

A kapcsolatnak nyolc év után vége lett. Míg a korombeliek családot alapítottak, rajtam hatalmas szorongás lett úrrá, mondja Klára

Illusztrációs kép - Unsplash/Will Wilson
Illusztrációs kép – Unsplash/Will Wilson

Tapasztalataira hat év távlatából már friss házasként emlékszik vissza.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Klára nem sokkal az egyetem megkezdése után ismerte meg Andrejt Pozsonyban. A tizenkilenc éves korában történt véletlenszerű találkozás az első szerelemmé és aztán az első komoly kapcsolatává nőtte ki magát.

„Eljárt hozzám a kollégiumba, elkísért a diákmunkákra, sokat utaztunk együtt…” – emlékszik vissza Klára a legszebb időszakukra. Andrejt a lelki társának tartotta. „A kapcsolatunk minden olyan jeggyel rendelkezett, ami a hatalmas szerelmet jellemzi, összekapcsolva éreztük magunkat. Gyakran megtörtént, hogy ugyanazokat a dolgokat vettük észre, vagy ugyanabban a pillanatban gondoltunk ugyanarra” – írja le.

Már egyetemistaként szóba került náluk az esküvő és a gyerek-kérdés. „Akkor azt mondtam neki, hogy anyagi szempontból még semmink sincs, ezért nem kellene ezzel sietnünk.”

Az iskola után összeköltöztek, a kapcsolatuk pedig évről évre változni kezdett. „Míg tanultunk, nem voltak más gondjaink. Aztán rájöttünk arra, hogy az élet ennél bonyolultabb, és ha például moziba szeretnénk menni, először is időt kell találnunk egymásra” – magyarázza Klára.

Illusztrációs kép – Unsplash/Cody Black

A megmutatkozó problémák ellenére újra fontolóra vették a családalapítást, ekkor viszont már azért, hogy legyen valamilyen célja a kapcsolatuknak. „Örülök, hogy erre nem került sor, mivel úgy végeztük volna, mint azok a párok, akik azt hiszik, hogy ezzel megmentik a kapcsolatukat, végül pedig csak még nagyobb problémákat okoznak mindenkinek.”

A szakítás után azt tanulta meg, hogyan legyen egyedül

A pár végül nyolc év után szakított. „Ezalatt az idő alatt mindketten nagyon megváltoztunk, és elidegenedtünk egymástól. Azt hiszem, mindkettőnk valami mást szeretett volna. A kapcsolat utolsó évében már szinte nem is ismertük egymást” – mondja a most 33 éves Klára megbékélten. A szakítást azonban akkor rosszul viselte.

„27 éves voltam. Egy nő számára ez a legszebb kor, én viszont egyedül maradtam és úrrá lett rajtam a jövőtől való szorongás.” Attól félt például, hogy sosem talál még egy olyan embert, akivel így meg fogja tudni érteni magát.

Hat év távlatából azonban már kicsit más szemmel tekint vissza a volt barátjára. „Mivel az első szerelmem volt, bizonyos értelemben kapaszkodtam belé és idealizáltam őt.” Amíg a kapcsolatuk működött, Klára nem érezte annak szükségét sem, hogy találkozzon a barátnőivel. „Úgy éreztem, hogy úgyis ő az, aki a legjobban megért. Visszagondolva viszont már nem érzem azt, hogy ez így lett volna.”

A kapcsolat volt mindenben az első helyen, és ez volt az egyik oka annak, amiért nem tudott senkihez sem fordulni a szakítás után. A másik ok a már említett kor volt. „A korombeliek akkor a családalapítással foglalkoztak, és teljesen más problémák foglalkoztatták őket, mint engem.”

Illusztrációs kép – Unsplash/Bruno van der Kraan

Klárának elsősorban új lakást kellett találnia, és hozzászoknia a szingli élethez. „Kibéreltem egy szobát egy nagyobb lakásban, amibe még az összes bútorom sem fért be. Szerettem főzni és sütni, de a költözés után teljesen felhagytam ezekkel a dolgokkal. Mivel otthon nem várt senki sem, sokkal tovább maradtam munkában is” – emlékszik vissza.

Tekintve, hogy tizenkilenc éves korától kapcsolatban volt, először nem is tudta, mit kezdjen magával egyedül. „Nem okozott problémát egyedül moziba menni, viszont szeretek beszélgetni a filmekről, de nem volt kivel.” A közeli személy hiányát akkor érezte még inkább, amikor megbetegedett. „Negyvenfokos lázam volt, és nem volt ott senki, aki odaadott volna egy pohár vizet.”

Amikor a szorongáshoz álmatlanság is társult, úgy döntött, terapeutához fordul. „Az elején szó szerint azt tanultam, hogyan legyek egyedül anélkül, hogy bárkire is támaszkodhatnék.” Emellett pedig az Andrejjel való szakítást próbálta feldolgozni. „Már nem voltam belé szerelmes, inkább afölött sajnálkoztam, mi lehetett volna.”

Klára az idő elteltével úgy érzi, hogy nem csak a kapcsolat alatt, de még azt követően is túlságosan ragaszkodott a boldog emlékekhez. „Csak a szép időszakot akartam látni, amit diákként éltünk át. Ennek viszont egyszerűen már vége volt.”

Elmondása szerint a szakítást nem lehetett volna megakadályozni, és örül, hogy megtörtént. „Már nem is keressük egymást, nem tudunk egymásról semmit sem. Ez szintén elmond valamit rólunk.”

A férjét akkor ismerte meg, amikor kitörölte a Tindert

Klára a terápiának köszönhetően végül megszokta a szingli életet. „Egy bizonyos mértékig fokozatosan megszokja az ember. Megtanul egyedül lenni anélkül, hogy azt negatív dologként fogná fel.” A barátságokat azonban kulcsfontosságúnak tartja. Idővel természetesen elkezdtek új emberek felbukkanni az életében, akikkel beszélgethetett a filmekrõl és szakításokról is.

„Aztán jött a Tinder-boom” – emlékszik vissza nevetve Klára.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Család

Párkapcsolat

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak