Duray Miklós halálára
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
A szerző a Csemadok elnöke, a Szövetség elnökségi tagja
Keresem a szavakat, amelyeket a megdöbbentő hír hallatán mondatokba próbálok foglalni. Tegnap ott ültem kórházi ágya mellett, ahol még élete utolsó óráiban is az iránt érdeklődött, hogy mi van, de főleg mi lesz az egységes magyar képviselettel a közeljövőben várható előrehozott parlamenti választások kapcsán.
Nagyon örült a Szövetség megyei és helyi választási sikereinek. Már szinte suttogva, de annál egyértelműbben mondta, hangsúlyozta, hogy erre alapozva kell az országos, illetve a nemzetközi megmérettetéseken is sikeresen szerepelni.
Igen, Miklós még az utolsó óráiban is a közösség jövőjével foglalkozott. Azt tette egész élete folyamán. Fiatal kora óta ízig-vérig közösségi ember volt, aki rendszerektől és kormányoktól függetlenül a szülőföldön magyarként való boldogulást és érvényesülést tartotta fontosnak.
A magyar ifjúsági mozgalomban betöltött szerepe, tudományos, társadalmi, politikai, közéleti és írói munkássága meghatározó fontosságú. Azon kevesek közé tartozott, akik aláírták a Charta 77-et, irányította a Kisebbségi Jogvédő Szervezet munkáját, bátran vállalta az üldöztetést, a bebörtönzést.
Nélküle nem jöhetett volna létre a Mečiar-korszak idején a Magyar Koalíció, majd pedig a pártegyesítés során az MKP. Fontos tevékenységet folytatott a Csemadok vezetésében, megalapította a Szövetség a Közös Célokért szervezetét, a Magyar Állandó Értekezlet létrejöttében is oroszlánrészt vállalt a külhoni magyarok képviselőjeként. Könyvei, tanulmányai szerte a világon elismerést arattak, gondoljunk csak például a Kutyaszorító című munkájára.
Még szinte fel sem tudjuk fogni, hogy halálával mit veszítettünk. Azt viszont már most tudjuk, hogy hiányozni fog. Nagyon.
Köszönjük a Teremtőnek, hogy itt volt, ismerhettük, dolgozhattunk Vele, tanulhattunk Tőle. Nyugodjon békében!
