Még a Habsburg főhercegi pár is kiment az ügetőpályára, hogy megcsodálják az első pozsonyi rendőrkutyákat
Nem túl ismert tény, hogy a történelmi Magyarországon Pozsony volt az egyik első város, ahol rendőrkutyákat alkalmaztak, és itt tartották az első rendőrkutyaversenyt is az országban. A harmadik díjat egy „lelkes sportlady” és nőstény dobermannja nyerte meg.
Pozsony és környéke a Napunk fókuszában. Keresd Pozsony címkével megjelölt cikkeinket! Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
2021-ben a szlovák államot csaknem 1000 munkakutya szolgálta. A legtöbb közülük rendőrkutya volt. A rendőrség kötelékében tavaly augusztusban több mint 600 négylábú teljesített szolgálatot, és több mint 360 kutyavezető rendőr dolgozott velük.
Fajtájukat tekintve a legtöbb szolgálati eb németjuhász, illetve belga juhászkutya (malinois). Rajtuk kívül rottweilert, weimari vizslát, holland juhászkutyát és olyan kisebb fajtákat is alkalmaznak, mint például a közép schnauzer és a Jack Russel terrier. A rendőrség mellett az Igazságügyi Rendészet és Büntetés-végrehajtási Alkalmazotti Kar (ZVJS), a szlovák titkosszolgálat, a vám- és pénzügyőrség, valamint a katonai rendőrség kötelékében is szolgálnak ebek.
Az őrző-védő és a nyomkövető feladatok mellett egyre több négylábú rendőr foglalkozik kábítószerek, dohány és egyéb csempészáruk, továbbá robbanószerek, elrabolt bankjegyek és különféle vegyi anyagok felkutatásával. Mindezen feladatok elvégzését rendkívüli intelligenciájuk, tanulékonyságuk, kiváló alkalmazkodóképességük és persze csodákra képes szaglószervük teszi lehetővé.
„Viharedzettség, bátorság, legélesebb érzékek, mindenekelőtt a legtökéletesebb orr, rendkívüli értelem és idomitasi képesség a legfontosabb tulajdonságok, melyekkel a rendőrkutyának birni kell“ – foglalta össze 1911-ben a tökéletes rendőrkutya legfőbb ismérveit Karl Witzelhuber professzor, az Osztrák Kinológiai Egyesület későbbi elnöke.
Cikkünkből kiderül, hogy
- ki volt az első pozsonyi kutyás rendőr;
- milyen szerencsétlen eset árnyékolta be a rendőrkutya-mozgalom kibontakozását Pozsonyban;
- a Habsburgok is kitüntetett figyelemmel követték a rendőrkutyák képzését;
- milyen hatással volt az első világháború a rendőrkutya-mozgalomra;
- hányféle szolgálatot teljesítettek a besorozott ebek a fronton.
Volt idő, amikor kifejezetten tiltották a rendőrkutyák alkalmazását
Őrző-védő feladatokra, tolvajok vagy szökött rabok, illetve ellopott tárgyak felkutatására már évszázadok óta alkalmaznak kutyákat. Az intézményesített rendőrkutya-szolgálat viszont csak a 19. század legvégén jelent meg. Európában elsőként a németországi Hildesheim rendőrparancsnoka adott kutyát az éjszakai őrszolgálatot teljesítő járőrök mellé 1896-ban.
A példát több város is követte, a 20. század elejére pedig a kutyák alkalmazása a rendőrség kötelékében már-már általánossá vált Németország-szerte. A professzionális rendőrkutyaképzés mégsem itt, hanem a belgiumi Gent városában kezdődött meg 1899-ben.
A 19. század végén a történelmi Magyarországon is rohamosan növekedett a nagyobb városok, elsősorban Budapest lakossága, a gyárak, ipartelepek környékén létesült szegénynegyedek terebélyesedésével párhuzamosan pedig egyre gyakoribbá váltak a különféle bűnesetek.
Bár kezdetben sokan szkeptikusak voltak, a legtöbb rendőr fokozatosan felismerte, mekkora kincs a kopók szimata, és mekkora segítséget jelent egy jó rendőrkutya a bűnügyek felderítésében.
Az Osztrák–Magyar Monarchiában a rendőrkutya-mozgalom atyjának Hans Gross grazi egyetemi professzort tekinthetjük, aki a hidesheimi újítással egy időben, 1896-ban publikált egy tanulmányt a témában, A csendőrség egy segédje címmel.
Egy magas rangú csendőrtiszt, Panajott Sándor még ugyanebben az évben felállíttatott Szombathelyen egy kis kennelt, és az akkori német szakirodalom felhasználásával írt egy rövid, magyar nyelvű kiképzési útmutatót. Egy év múlva már 40 kutya teljesített szolgálatot Panajott kerületében.
Az első próbálkozás a rendőrkutyák magyarországi alkalmazására azonban rövid életű volt, mivel a csendőrség felügyelője, Jablánczy Sándor altábornagy 1897-ben megtiltotta, hogy a csendőr szolgálatban kutyát vigyen magával.
Panajott azonban hajthatatlan volt. A német és osztrák példák, valamint saját tapasztalatai meggyőzték róla, hogy egy hűséges, jól kiképzett szolgálati kutya a csendőr legmegbízhatóbb segédjévé válhat.
Eltökéltségének köszönhetően a honvédelmi minisztérium 1907-ben engedélyezte, hogy néhány határmenti őrsön kipróbálhassák, alkalmasak-e szolgálatra az ebek. A kísérletek eredményesnek bizonyultak, hiszen néhány éven belül már az összes határmenti csendőrségen lehetővé tették őrkutyák alkalmazását.
Végre tehát Magyarországon is elkezdődhetett a rendőrkutya-mozgalom kibontakozása. 1909-ben megalakult az Osztrák–Magyar Rendőrkutya Egyesület, amelynek alelnökévé, majd elnökévé Panajott Sándort választották.
A választmányi tagok között találjuk Lehner József pozsonyi detektívet is, aki a Nyugatmagyarországi Hiradó (NYMH) beszámolója szerint 1907-ben két, külföldön vásárolt „négylábú polícistával“ bővítette a rendőrség állományát Pozsonyban. Őt tekinthetjük tehát az első pozsonyi kutyás rendőrnek, és egyben a magyarországi rendőrkutya-mozgalom egyik úttörőjének.
Lehner az egyik kutyával még ugyanebben az évben díjat nyert egy bécsi megmérettetésen, melyen egyedüliként képviselte Magyarországot. A szolgálati ebek gyakorlati alkalmazása azonban ezután néhány évre Pozsonyban is megtorpant.
1907 augusztusában a Luna névre hallgató rendőrkutya ugyanis „két halvaszületett kutyakölyköt hozott a világra, s igy kegyetlen vonással húzta keresztül rendőrségünk abbeli számitását, hogy a detektivtestület – ha négylábú tagokkal is – de szaporodni fog valahára“ – olvasható a korabeli sajtóban.
Az első magyarországi rendőrkutya-bemutató igazi sikertörténet volt
A hazai rendőrkutya-mozgalom kezdeteinek egyik legfontosabb epizódja az Osztrák–Magyar Rendőrkutya Egyesület által rendezett pozsonyi rendőrkutya-bemutató és -vizsga volt, az első ilyen jellegű rendezvény a történelmi Magyarország területén.
A nemzetközi megmérettetésre
