Napunk

Schengen: Amikor Európa lábon lövi magát

Illusztráció N – Soňa Ševčíková/Adobe Stock
Illusztráció N – Soňa Ševčíková/Adobe Stock

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

Kevés olyan kínos eseménye volt a közép-kelet-európai térségnek, mint a legutóbbi, schengeni csatlakozásról szóló döntés. Románia és Bulgária ott toporgott (már megint) Schengen küszöbén. Mint a középiskolai osztály lúzerei, akik mindig reménykednek, hogy legközelebb őket is meghívják a buliba, de most már tényleg. Aztán kiderül, hogy megint nincsenek ott a listán. Horvátország bezzegországgá lépett elő: ami a bolgároknak és a románoknak hosszú ideje nem jön össze, az a horvátoknak látszólag könnyedén sikerül.

Valójában nem a vesztes románok/bolgárok és a nevető harmadikként előző horvátok állnak egymással szemben. Nincs térségi érdekképviselet, nincs térségi szolidaritás, nincs térségi problématudat. Ez derült ki a döntésből. Közép-Kelet-Európa együtt vesztett a most kimaradó országokkal, a periféria még inkább izolálódik, még kiszolgáltatottabbá válik, az európai államok közötti érdekellentét – pont most, Oroszország Ukrjana ellen indított háborúja idején – tovább nő, élesedik. Kinek jó ez?

Politikai játszmák

Közép-Kelet-Európa veszít, és nem feltétlenül csak azért, mert ezekben a térségekben nem érvényesek a schengeni könnyítések, áll a határokon a forgalom, az áru, ideges embertömegek torlódnak fel rendszeresen. Ezek azok a problémák, amelyet sajnos belekalkulálnak a térségben élők, dolgozók, üzletelők a mindennapjaikba. Idő kérdése a bővítés, ezt azért mindenki tudja, ha nem idén, akkor jövőre, vagy azután, de megtörténik, aminek meg kell történnie. Ezalatt azonban több olyan alapelv és a tagállamok közötti alapvető viszony sérül, amely messze meghaladja a schengeni zóna szabályrendszerét.

Az a közösség, amelyhez tartozunk, alku alapú, és az alkupozíciókat a pillanatnyi, nemzetállami érdekek határozzák meg. Vagy, ami ennél is fontosabb: a nemzetállami politikai játszmák. Ez a legutóbbi schengeni vétó legsúlyosabb üzenete.

Objektív adatok

Vajon mérhető objektíven, hogy teljesítették-e a vonatkozó feltételeket a csatlakozni kívánó országok? Mérhető, leellenőrizhető. Vajon mérhető, hogy milyen a transzparencia, a korrupcióellenes harc állása ezekben a térségekben? Mérhető. Ha az összevetéseket vesszük alapul, például a Freedom House jelentését, akkor Románia „jobban teljesít”, mint Horvátország. Előbbi „szabad” minősítést kapott, míg Horvátországot félig konszolidált demokráciaként indexelték.

Természetesen ezek a felmérések is kifogásolhatóak, és bizonyos tól-ig határon belül értelmezhetőek. Lehet, hogy a horvát demokrácia szabadabb, mint ahogy azt a Freedom House értékelte, és Románia korántsem olyan jól működő demokrácia. Olyan alapvető különbségek az értékekben azonban nincsenek, hogy a hasonló felmérések alapján lenne eldönthető, kinek járnak többletjogok, és kinek nem.

Az alkuk

És ha nem ezek az objektív mutatók döntenek, nem a teljesítmény – a teljesítmény alapú Európában, akkor az alkuk számítanak. Romániában nagyon sokan látják most hasonlóan a helyzetet: tucatnyi olyan vitairat, kritika látott napvilágot, amely a román diplomácia, a román kormány, az (osztrákokkal, németekkel hagyományosan jó viszonyt ápoló) szász államfő elkötelezettségét, rátermettségét kérdőjelezik meg. Rosszak az alkuszaink, állítják a román elemzők.

És a vita máris eltolódott. Már nem arról folyik, hogyan lehetne jobb, erősebb Európa keleti határvidékén a jogbiztonság. Hanem arról: hogyan tudna Románia is jobb alkupozíciót találni magának. Immár majdnem két évtizede, az Uniós csatlakozás előkészítése óta folyik az úgynevezett korrupcióellenes intézkedéssorozat, államreform. És most egy kicsit úgy tűnik: nem érte meg. Nem tisztességesnek kell lenni, hanem annak kell látszani.

Azok, akiket kevésbé ragad el az elkeseredés, némi távolságtartással fogalmaznak. Talán nincs alapja a hurráoptimizmusnak. Talán mégsem Románia a korrupcióellenes harc frontharcosa, nem ez az antikorrupciós mintaország. Az elmúlt években többször felmerült: a schengeni csatlakozás kerékkötői nem az azt kifogásoló nyugat-európai országok, hanem maga az ország. Romániában nem hajtották végre a csatlakozáshoz szükséges strukturális változásokat időben és megfelelő mértékben, ebben a köztes állapotban nincs szükség állománycsökkentésre a határokon, és fenntarthatóak a Kelet-Európában oly sok profitot hozó csempészútvonalak.

Centrum és periféria

Az Európai Unió legutóbbi évtizedének egyik központi problémája a központ és a periféria viszonya. A magállamok gazdasági, politikai erőfölénye, ha úgy tetszik. A 2022 végére kirobbanó Schengen-vita azt jelzi: nem csak a centrum és a periféria áll szemben egymással, de a periférián az elvileg hasonló helyzetben lévő államok között is érdekkülönbségek keletkeztek.

Bulgária és Románia elutasítása – Horvátország csatlakozásának elfogadása egy ilyen töréspont, különösen, ha figyelembe vesszük az elutasítást indokló menekültellenes érveket. Horvátország ugyanis kiemelt csomópontja a balkáni menekültútvonalnak, míg Bulgária és Románia csak nagyon kevés menekülőnek jelentett alternatívát. Elsősorban a földrajzi adottságok miatt: ha valaki a görög-török partszakaszoknál lépte át az uniós határt (márpedig a menekülők többsége itt lépte át), akkor rendkívüli erőfeszítést és anyagi terheket jelent a bolgár-román kitérő. Mit nyer az erre felé haladó? Semmit. Bulgária hírhedt a menekültekkel szembeni brutális eljárásokról, a menekültellenes megnyilvánulásokról.

Románia területére javarészt Szerbián keresztül léptek menekültek, és Magyarország felé haladtak tovább Nyugat-Európa felé. Ez az útvonal, a számok szintjén elmarad a másik nyugati folyosótól, a horváttól. Az év első tíz hónapjában a Frontex adatai szerint 281 ezren léptek illegálisan az Európai Unió területére, és a határsértők fele ment tovább a nyugat-balkáni útvonalon. Ebből a horvát belügyminiszter adatai szerint 36 ezret Horvátországban regisztráltak, de nagyon sokan – szintén a tárcavezető szerint – nem folyamodnak menekültstátuszért, mert tovább akarnak jutni Nyugatra. A Románia schengeni csatlakozását elutasító osztrák kancellár, Karl Nehammer azt állította: Romániában 20 000 olyan embert regisztráltak, akik aztán illegálisan átlépték a határt, és Ausztriában kötöttek ki.

A különbségek elenyészőek, ha megint csupán a számokat vesszük alapul, azt mondhatnánk: más elbírálás alá esik Horvátország, mint Románia, az osztrákok a horvátoknak kedveznek. De ne vegyük csupán a számokat!

Humanitárius problémák

Horvátország 2015 óta rendkívüli humanitárius problémákkal néz szembe, és a menekültválság valóban érzékenyen érintette. Romániában soha nem volt akkora a nyomás – egészen a 2022-es évig. És így aztán nem is voltak különösebb problémák sem a határvédelem, sem a menekültellátás terén. Ráadásul Románia a menekültkvóták ügyében is rugalmasabbnak, együttműködőbbnek bizonyult, megengedhette magának a nagyvonalúságot. Mivel nem érkezett annyi ember, nem is kellett nagy összegeket fordítani az érkezők ellátására.

Amikor az afganisztáni válság elindult, azt jelezték a román hatóságok: felelősséget vállalnak azokért, akikkel a román kontingens NATO-tagként együttműködött. Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, újabb humanitárius katasztrófa és menekültválság alakult ki, Ukrajna felől. Tömegek torlódtak fel az ukrán–román–magyar határon. Az elmúlt hónapokban egyetlen komoly politikai erő sem kérdőjelezte meg, hogy gyors, rugalmas eljárásra, menekülttámogató politikára van szükség a térségben.

Most vált igazán világossá az, amit 2015 óta nem ismertek fel a Balkán, illetve Közép-Európa országai. Egymásra vannak utalva ezek a schengeni övezeten belül lévő, illetve az övezeten kívülre szorult országok.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Európai Unió

Horvátország

Románia

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Az Ódor-kabinetnek is folytatnia kell a tűzvész sújtotta Selmecbánya megsegítését, jelentette ki Zuzana Čaputová. Ez az ősi bányaváros annyira egyedi, hogy az állam számára kötelezőnek kellene lennie a műemlékek megmentésének, véli az államfő, aki szerdán látogatott el Selmecbányára.

Ha gyűlöletet és az információkkal szembeni bizalmatlanságot adjuk át a következő generációknak, abból csak katasztrófa lehet, véli Ódor Lajos. A miniszterelnök elmondta, különösen aggasztja, hogy milyen sok tanár hisz az dezinformációknak

Komplikációk nélkül zajlott le Ferenc pápa háromórás műtétje, közölte a Vatikán. A katolikus egyházfőt szerdán szállították kórházba, mivel bélműtétet kellett végrehajtani rajta. A Vatikán közlése szerint a pápa „visszatérő, fájdalmas és súlyosbodó” hasi sérvtől szenved, a beavatkozás után néhány napig várhatóan kórházban marad. (čtk)