Sem a Putyin-barátság, sem a gazdasági nehézségek nem égtek rá Orbánra otthon: 2022 a magyarországi belpolitikában
Rekordgyenge forint, rekordmagas infláció, tüntető tanárok, üzemanyagpánik – és töretlen Fidesz-népszerűség.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
2022 februárjának egyik emlékezetes eseménye volt Orbán Viktor moszkvai látogatása, amin az azonnal legendássá vált, valószínűtlenül hosszú asztal két végén ülve tárgyalt Vlagyimir Putyinnal. A hírek szerint a megbeszélés technikai jellegű volt, és főleg az energiaimportot, illetve a magyarországi orosz beruházásokat, főleg Paks II-t érintették.
Magyarország parlamenti választás előtt állt, mögötte volt a Covid-járvány és annak gazdasági hatásai: már az előző évben magas volt az infláció – az ársapkákat még 2021-ben vezették be.
Pár hét múlva Orbán Viktort a Putyinhoz fűződő viszonya látszólag komoly feladat elé állította, és ez már a másik, választás előtti, komolynak tűnő kihívás volt az ellenzéki összefogás után – bár az utóbbiról végül kiderült, hogy egyáltalán nem volt kihívás.
Tarolás a választáson
Az egyesült ellenzék egyetlen közös miniszterelnök-jelöltet indított Orbán Viktor ellen Márki-Zay Péter személyében, és az egyéni választókerületekben is egy-egy közös képviselőjelölt hívta ki a fideszes jelöltet. Sokan gondolták úgy, hogy a magyarországi választási rendszerben az ellenzék nem szétaprózódva, hanem csak ezzel az „egy az egy elleni” módszerrel tudja megszorongatni a Fidesz–KDNP-t.
A másik kihívás az ukrajnai háború kitörése volt: nem sokkal Orbán moszkvai útja után Putyin háborút indított Ukrajna ellen, és mivel az EU-n belül Magyarország ápolta a legközelebbi kapcsolatokat Oroszországgal, Putyin agressziója Orbán Viktorra is rossz fényt vetett.
Ám amíg ez a nemzetközi politikában Orbán Viktor mozgásterének szűkülésével járt, belföldön nem volt rá negatív hatással. Az egyesült ellenzék nemcsak hogy nem tudta kihasználni Orbánnak a háborús agresszor Putyinhoz fűződő kapcsolatát, hanem a kormány propagandagépezetének sikerült a saját javára fordítani a szomszédban folyó konfliktust.
A propaganda a háborútól való általános félelemre és az Ukrajnával szembeni gyakori ellenérzésre alapozva a kormányt békepártinak, az ellenzéket pedig – kihasználva Márki-Zay Péter kommunikációs baklövéseit – háborúpártinak állította be.
Az eredmény: 2022 áprilisában a Fidesz–KDNP az eddigi legnagyobb választási győzelmét aratta. Az év további részében Orbán Viktor azonban az addigi politikáját jelentős részben felülíró döntéseket volt kénytelen meghozni.
Megszorítások, oroszbarátság
A választás előtt a magyar kormány hatalmas osztogatásba kezdett: a nyugdíjasok 13. havi nyugdíjt, a családosok adó-visszatérítést, a rendvédelmi dolgozók fegyverpénzt kaptak.
A korábbi bőkezűen osztogató politika azonban a háború kitörése után nem volt tovább fenntartható. A konfliktus gazdasági hatásai érzékenyebben érintették Magyarországot az uniós országok többségénél. Az infláció az egekbe szökött: februárban 8,3 százalék volt, augusztusban már 15,6 százalék, novemberben 22,5 százalék.
Az infláció egyik összetevője a forint meredek gyengülése volt: forintban minden drágább lett, amit Magyarország külföldről vásárolt. A forintárfolyamban a Magyarországgal szembeni nemzetközi bizalmatlanság mutatkozott meg: Orbán a háború kitörése után is folytatta az Észak-atlanti Szövetségből kilógó különutas politikáját Oroszországgal szemben. Ennek látványos és szimbolikus momentumai voltak, amikor Szijjártó Péter az év folyamán többször is találkozott az EU-ban páriának számító Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel.
A bizalmatlanságot – nemcsak gazdasági, hanem főleg biztonságpolitikai téren – tovább növelte, hogy kiderült: a magyar külügyminisztérium évek óta tétlenül nézi, hogy az orosz titkosszolgálatok hozzáférnek az informatikai rendszeréhez.
Az EU-val fennálló jogállamisági konfliktusa miatt Magyarország nem fért hozzá az uniós források egy részéhez, amire az idő előrehaladtával egyre égetőbb szüksége volt – ez is a befektetői bizalmatlanságot növelte.
Tovább gyengítette a forintot, hogy az energiaárak magasba szöktek az energiapiacon, és Magyarország egyre több devizát volt kénytelen vásárolni, hogy energiát vásárolhasson.
A magyar kormány az ársapkák látszatintézkedéseivel próbált küzdeni az infláció ellen, plusz pénzügyi mozgásteret pedig a szektorális különadókkal teremtett magának. Nyáron kénytelen volt hozzányúlni az egyik legnagyobb sikereként kommunikált rezsicsökkentéshez is.
2013 óta alig változtak Magyarországon a lakossági rezsiárak, a megemelkedett nemzetközi energiaárak miatt azonban ez nem volt tovább fenntartható. A nyáron bevezetett új konstrukcióban a gáz és az áram hatósági ára csak egy bizonyos fogyasztási szintig maradt, az afölötti fogyasztásért „lakossági piaci árat kell fizetni”, ami még így is alacsonyabb a valós piaci árnál.
Nagy felzúdulást keltett intézkedés volt nyáron a rendkívül egyszerű és ezért rendkívül népszerű kisvállalkozói adózási forma, a kata gyökeres átalakítása, lényegében megszüntetése. A kormány arra hivatkozott, hogy sokan visszaéltek vele, a lépéstől az adóbevételek növekedését várta, de ezt semmilyen konkrét elemzéssel vagy hatástanulmánnyal nem támasztotta alá.
Propaganda, fajok keveredése
Bár sokan azt várták, Oroszország agressziójával visszaüt Orbánra a Putyin-barátság, a kormány kommunikációs gépezete azonban nem csak a választás előtt alkalmazkodott sikerrel az új kihívásokhoz. Hatékonyan találta meg a gazdasági nehézségek felelőseit is: az infláció „háborús”, az üzemanyagár „szankciós”.
A magyar kormány az Oroszországra kivetett szankciók kerékkötője volt: bár végül mindegyik uniós szankciós csomagot megszavazta kisebb-nagyobb kompromisszumok árán – a legemlékezetesebb az orosz ortodox egyház fejének, az ex-KGB-s, háborús uszító Kirill pátriárkának a kihúzatása volt az egyik szankciós listáról.
A kormány két bejáratott kommunikációs eszközzel is megtámogatta a szankciókkal szembeni álláspontját: az infantilis plakátkampánya bombaként ábrázolja a szankciókat, amik „tönkretesznek minket”, és „nemzeti konzultációt” is indított a témában, azaz kérdőíveket küldött ki a háztartásoknak oly módon megfogalmazott kérdésekkel, hogy azokra csak az egyik válasz lehessen „értelmes”, miközben magának a konzultációnak semmi jogi relevanciája nincs, nem kötelezi a kormányt semmire, és nem is ellenőrzi senki, hogy hányan és milyen válaszokat adva küldték vissza a kérdőívet.
A propaganda tehát hatékonyan vette az új kihívást. A háború annyiban kapóra is jöhetett, hogy elvitte a fókuszt az utóbbi évek legnagyobb korrupciós botrányáról, ami még 2021 decemberében robbant, és 2022 januárjában tovább nőtt: Völner Pár igazságügyi államtitkár rendszeresen kenőpénzt fogadott el különféle szívességekért. Ugyanakkor a korrupciós botrányok sosem fogtak a Fideszen.
Nyáron maga Orbán Viktor szolgáltatott muníciót a vele kritikus nyilvánosságnak: a Tusványoson megtartott szokásos beszédében a migrációval kapcsolatban arról értekezett, hogy mi itt Közép-Európában nem akarunk kevert fajú nép lenni.
A szavai nagy felzúdulást keltettek; a közéletben arról folyt a vita, hogy ezt komolyan gondolta-e vagy csak el akarta terelni a figyelmet a valós problémáról. Orbán és a propagandagépezete abban mindenesetre nagyon profi, hogy ők határozzák meg, miről szóljon a közéleti diskurzus, és ez ebben az esetben is kiválóan sikerült.
Elhibázott politika, közvetlen hatások
Bár az inflációért és a forint árfolyamának bezuhanásáért is nagyrészt a kormány politikája a felelős, ősszel már az egészen konkrét lépések egészen közvetlen negatív hatásaival is kénytelen volt szembesülni, és maga Matolcsy György jegybankelnök, a 2010-es évek eleji unortodox magyar gazdaságpolitika atyja is keményen bírálta a magyar gazdaságpolitikát, azt is mondva, hogy az ársapkák növelik az inflációt.
