Sem a Putyin-barátság, sem a gazdasági nehézségek nem égtek rá Orbánra otthon: 2022 a magyarországi belpolitikában
Rekordgyenge forint, rekordmagas infláció, tüntető tanárok, üzemanyagpánik – és töretlen Fidesz-népszerűség.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
2022 februárjának egyik emlékezetes eseménye volt Orbán Viktor moszkvai látogatása, amin az azonnal legendássá vált, valószínűtlenül hosszú asztal két végén ülve tárgyalt Vlagyimir Putyinnal. A hírek szerint a megbeszélés technikai jellegű volt, és főleg az energiaimportot, illetve a magyarországi orosz beruházásokat, főleg Paks II-t érintették.
Magyarország parlamenti választás előtt állt, mögötte volt a Covid-járvány és annak gazdasági hatásai: már az előző évben magas volt az infláció – az ársapkákat még 2021-ben vezették be.
Pár hét múlva Orbán Viktort a Putyinhoz fűződő viszonya látszólag komoly feladat elé állította, és ez már a másik, választás előtti, komolynak tűnő kihívás volt az ellenzéki összefogás után – bár az utóbbiról végül kiderült, hogy egyáltalán nem volt kihívás.
Tarolás a választáson
Az egyesült ellenzék egyetlen közös miniszterelnök-jelöltet indított Orbán Viktor ellen Márki-Zay Péter személyében, és az egyéni választókerületekben is egy-egy közös képviselőjelölt hívta ki a fideszes jelöltet. Sokan gondolták úgy, hogy a magyarországi választási rendszerben az ellenzék nem szétaprózódva, hanem csak ezzel az „egy az egy elleni” módszerrel tudja megszorongatni a Fidesz–KDNP-t.
A másik kihívás az ukrajnai háború kitörése volt: nem sokkal Orbán moszkvai útja után Putyin háborút indított Ukrajna ellen, és mivel az EU-n belül Magyarország ápolta a legközelebbi kapcsolatokat Oroszországgal, Putyin agressziója Orbán Viktorra is rossz fényt vetett.
Ám amíg ez a nemzetközi politikában Orbán Viktor mozgásterének szűkülésével járt, belföldön nem volt rá negatív hatással. Az egyesült ellenzék nemcsak hogy nem tudta kihasználni Orbánnak a háborús agresszor Putyinhoz fűződő kapcsolatát, hanem a kormány propagandagépezetének sikerült a saját javára fordítani a szomszédban folyó konfliktust.
A propaganda a háborútól való általános félelemre és az Ukrajnával szembeni gyakori ellenérzésre alapozva a kormányt békepártinak, az ellenzéket pedig – kihasználva Márki-Zay Péter kommunikációs baklövéseit – háborúpártinak állította be.
Az eredmény: 2022 áprilisában a Fidesz–KDNP az eddigi legnagyobb választási győzelmét aratta. Az év további részében Orbán Viktor azonban az addigi politikáját jelentős részben felülíró döntéseket volt kénytelen meghozni.
Megszorítások, oroszbarátság
A választás előtt a magyar kormány hatalmas osztogatásba kezdett: a nyugdíjasok 13. havi nyugdíjt, a családosok adó-visszatérítést, a rendvédelmi dolgozók fegyverpénzt kaptak.
A korábbi bőkezűen osztogató politika azonban a háború kitörése után nem volt tovább fenntartható. A konfliktus gazdasági hatásai érzékenyebben érintették Magyarországot az uniós országok többségénél. Az infláció az egekbe szökött: februárban 8,3 százalék volt, augusztusban már 15,6 százalék, novemberben 22,5 százalék.
Az infláció egyik összetevője a forint meredek gyengülése volt: forintban minden drágább lett, amit Magyarország külföldről vásárolt. A forintárfolyamban a Magyarországgal szembeni nemzetközi bizalmatlanság mutatkozott meg: Orbán a háború kitörése után is folytatta az Észak-atlanti Szövetségből kilógó különutas politikáját Oroszországgal szemben. Ennek látványos és szimbolikus momentumai voltak, amikor Szijjártó Péter az év folyamán többször is találkozott az EU-ban páriának számító Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel.
A bizalmatlanságot – nemcsak gazdasági, hanem főleg biztonságpolitikai téren – tovább növelte, hogy kiderült: a magyar külügyminisztérium évek óta tétlenül nézi, hogy az orosz titkosszolgálatok hozzáférnek az informatikai rendszeréhez.
Az EU-val fennálló jogállamisági konfliktusa miatt Magyarország nem fért hozzá az uniós források egy részéhez, amire az idő előrehaladtával egyre égetőbb szüksége volt – ez is a befektetői bizalmatlanságot növelte.
Tovább gyengítette a forintot, hogy az energiaárak magasba szöktek az energiapiacon, és Magyarország egyre több devizát volt kénytelen vásárolni, hogy energiát vásárolhasson.
A magyar kormány az ársapkák látszatintézkedéseivel próbált küzdeni az infláció ellen, plusz pénzügyi mozgásteret pedig a szektorális különadókkal teremtett magának. Nyáron kénytelen volt hozzányúlni az egyik legnagyobb sikereként kommunikált rezsicsökkentéshez is.
2013 óta alig változtak Magyarországon a lakossági rezsiárak, a megemelkedett nemzetközi energiaárak miatt azonban ez nem volt tovább fenntartható. A nyáron bevezetett új konstrukcióban a gáz és az áram hatósági ára csak egy bizonyos fogyasztási szintig maradt, az afölötti fogyasztásért „lakossági piaci árat kell fizetni”, ami még így is alacsonyabb a valós piaci árnál.
Nagy felzúdulást keltett intézkedés volt nyáron a rendkívül egyszerű és ezért rendkívül népszerű kisvállalkozói adózási forma, a kata gyökeres átalakítása, lényegében megszüntetése. A kormány arra hivatkozott, hogy sokan visszaéltek vele, a lépéstől az adóbevételek növekedését várta, de ezt semmilyen konkrét elemzéssel vagy hatástanulmánnyal nem támasztotta alá.
Propaganda, fajok keveredése
Bár sokan azt várták, Oroszország agressziójával visszaüt Orbánra a Putyin-barátság, a kormány kommunikációs gépezete azonban nem csak a választás előtt alkalmazkodott sikerrel az új kihívásokhoz. Hatékonyan találta meg a gazdasági nehézségek felelőseit is: az infláció „háborús”, az üzemanyagár „szankciós”.
A magyar kormány az Oroszországra kivetett szankciók kerékkötője volt: bár végül mindegyik uniós szankciós csomagot megszavazta kisebb-nagyobb kompromisszumok árán – a legemlékezetesebb az orosz ortodox egyház fejének, az ex-KGB-s, háborús uszító Kirill pátriárkának a kihúzatása volt az egyik szankciós listáról.
A kormány két bejáratott kommunikációs eszközzel is megtámogatta a szankciókkal szembeni álláspontját: az infantilis plakátkampánya bombaként ábrázolja a szankciókat, amik „tönkretesznek minket”, és „nemzeti konzultációt” is indított a témában, azaz kérdőíveket küldött ki a háztartásoknak oly módon megfogalmazott kérdésekkel, hogy azokra csak az egyik válasz lehessen „értelmes”, miközben magának a konzultációnak semmi jogi relevanciája nincs, nem kötelezi a kormányt semmire, és nem is ellenőrzi senki, hogy hányan és milyen válaszokat adva küldték vissza a kérdőívet.
A propaganda tehát hatékonyan vette az új kihívást. A háború annyiban kapóra is jöhetett, hogy elvitte a fókuszt az utóbbi évek legnagyobb korrupciós botrányáról, ami még 2021 decemberében robbant, és 2022 januárjában tovább nőtt: Völner Pár igazságügyi államtitkár rendszeresen kenőpénzt fogadott el különféle szívességekért. Ugyanakkor a korrupciós botrányok sosem fogtak a Fideszen.
Nyáron maga Orbán Viktor szolgáltatott muníciót a vele kritikus nyilvánosságnak: a Tusványoson megtartott szokásos beszédében a migrációval kapcsolatban arról értekezett, hogy mi itt Közép-Európában nem akarunk kevert fajú nép lenni.
A szavai nagy felzúdulást keltettek; a közéletben arról folyt a vita, hogy ezt komolyan gondolta-e vagy csak el akarta terelni a figyelmet a valós problémáról. Orbán és a propagandagépezete abban mindenesetre nagyon profi, hogy ők határozzák meg, miről szóljon a közéleti diskurzus, és ez ebben az esetben is kiválóan sikerült.
Elhibázott politika, közvetlen hatások
Bár az inflációért és a forint árfolyamának bezuhanásáért is nagyrészt a kormány politikája a felelős, ősszel már az egészen konkrét lépések egészen közvetlen negatív hatásaival is kénytelen volt szembesülni, és maga Matolcsy György jegybankelnök, a 2010-es évek eleji unortodox magyar gazdaságpolitika atyja is keményen bírálta a magyar gazdaságpolitikát, azt is mondva, hogy az ársapkák növelik az inflációt.
