Napunk newsfilter: Matovič örül, Sulík örül, az RTVS elvérzik

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Sulíkék megszabadultak Matovičtól, cserébe gyakorlatilag kicsinálták a közmédiát is

Ama híres betlehemi csillag óta nem volt akkora karácsonyi csoda, mint hogy elfogadta a parlament a 2023-as szlovák költségvetést – legalábbis ez virít a pihenőre vonuló képviselők arcán. Pista bácsi és Magdi néni is nyugodtan kanalazhatja majd a káposztalevest szenteste, hiszen meg van mentve az ország, mindenki megnyugodhat, a bölcs államférfiak és -asszonyok ezt is elintézték.

Hallgass, és kanalazz! A költségvetés elfogadása kétségkívül fontos mérföldkő, elementárisan szükséges lépés volt, és az üzenete is az, hogy most már tényleg mindenki fellélegezhet egy kicsit. Az OĽaNO és az SaS is erre építi a kommunikációját, és mindkét társaság diadalittasan örvendezik.

Az OĽaNO annak, hogy egyáltalán átment a költségvetés, Igor Matovič pedig hozzáteszi, hogy gyakorlatilag változatlan formában. Többé-kevésbé benne maradt minden, amit tervezett, nevezzük azt gazdasági atombombának vagy épp Igor Matovič Csodálatos Családsegítő Varázsketyeréjének, a rezsicsökkentéstől az adóemelésig.

Matovič szerint pedig az SaS eme benevolens magatartása nyomán megmutatkozott, hogy Sulíkék csak úgy tettek, mintha az emberek lettek volna fontosak számukra, valójában csak őt akarták kicsinálni.

Oké – mondja a nemsokára már csak volt pénzügyminiszter –, nyertetek, srácok, de ezzel bizony melléfogtatok. Mert Igor Matovič elnyűhetetlen, nem marad politikai hulla, s nyomja tovább, csinálja, amit eddig is, még titokzatos telefonhívások és kézből kitépett lemondólevelek sem kellenek hozzá. S ez nem fenyegetés, ez ígéret.

Az SaS pedig azon örömködik, hogy sikerült átvinni egy csomó dolgot: a kiadási korlátokat, a vendéglátózás és sportlétesítmények alacsonyabb áfáját vagy épp nagyobb tételek átcsoportosítását, például az egészségügybe.

Azt azonban nem feszegetik túlzottan, hogy egyébként marad a több mint 8 milliárd eurós, 6,4 százalékos hiány, amellyel korábban alapvető problémájuk volt, sőt, részben erre építették a Matovič-féle költségvetés elleni hadjáratukat. Hirtelen már nem olyan nagy a baj, és a hiány csökkentése helyett az áfacsökkentés a helyes út – még úgy is, hogy az államháztartás fenntarthatósága ezzel csak nehezedik. De mindegy is, ez már mások problémája.

Ahogy az is mások problémája – mégpedig mindenkié –, hogy Sulík gyakorlatilag a semmiből átnyomta azt a régi ötletét is, hogy el kell törölni az RTVS műsorszolgáltatási díját, azt a bizonyos 4 euró 60 centet.

Persze elsőre jól hangzik a dolog: kinek van kedve havonta szaladgálni a postára a négyhatvanas csekkekkel, pláne, ha nem is nézi a köztévét, nem hallgatja a közrádiót, és még a közhírportálokat sem olvassa. És igen, lehet arról vitatkozni, hogy szüksége van-e egyáltalán az országnak közmédiára.

Csakhogy ez a vita most nem időszerű. A közmédia feladatának teljesítése ebben a korban és időszakban kiemelten fontos, és ezt kizárólag függetlenül tudja megtenni – és most nem megyünk bele a fotel-médiatudósok okoskodásába, miszerint nincs független média, adjunk nekik egy szaloncukrot, és mondjuk nekik, hogy kellemes ünnepeket.

A függetlenség pedig csak a műsorszolgáltatási díjjal garantált. Nem az állami támogatással. Az állami támogatás ugyanis függőségi viszonyt okoz – hiába ígér a költségvetés 41 és fél millió eurót jövőre, 83 milliót pedig a következő évben.

A közmédiát így is, úgy is mi finanszírozzuk, függetlenül attól, hogy csekken fizetjük be a pénzt, vagy az adóinkból adják oda a forrásokat az RTVS-nek. A különbség ott van, hogy míg az üzembentartási díj politikai széljárástól függetlenül járt, az állami támogatás miatt mostantól a politikusok gatyamadzagján függenek majd a közmédia munkatársai, akarva, akaratlanul.

Állami támogatásból nem közmédia lesz, hanem állami média. A két fogalom közti különbséget pedig zongorázni lehet. És nincs az a politikai garancia, ami közelebb hozná egymáshoz őket.

Sulíkéknak köszönhetően tehát jövő júliustól a közmédia meghal. Béke poraira, éljen az állami média. A közmédiának persze voltak bajai egyébként is, és ráfért a kőkemény bírálat. De mégis, volt. Mostantól gyakorlatilag semmi sem áll a politikusok útjában ahhoz, hogy az RTVS newsroomját politikai PR-irodává változtassák.

Ami eddig fejcsóválásra adott okot, és bírálni lehetett miatta az RTVS-t, az mostantól engedéllyel zajlik majd, és természetes lesz – a közszolgálati sajtó kezéből kicsavarták a lehetőséget arra, hogy megvédje magát.

Hogy ez megérte-e az SaS-nek és a többieknek egy olyan időszakban, mikor mindennél fontosabb lenne egy erős közmédia, nem tudni. Bizonyára egyszerűbb volt inkább káoszba taszítani az RTVS-t, mint valóban megsegíteni olyan intézkedésekkel, melyek segítik a működését, és stabilizálják.

---

2. Sulík is a zavarosban halászik

De miért is várunk következetességet – például az RTVS kapcsán – egy olyan politikai környezetben, ahol mindenki a zavarosban akar halászni? Nincs is jobb bizonyíték erre annál, hogy bár tegnap még úgy tűnt, az SaS és Eduard Heger közösen megpróbálnák elkerülni az előrehozott választásokat, ma már szó sincs erről.

Kiszámíthatóság? Bagatell! Abban a pillanatban, mikor már úgy tűnt, megszólalt egyesek lelkiismerete, és most már tényleg a helyzet megnyugtatása lesz a fő cél, valaki megnyomta a nagy reset-gombot, és a kormány bukása utáni politikai csata elölről kezdődött.

Sulíkék, akik nem sokkal a kormány bukása után még tompítani akarták a történtek élét, pár napja még nem zárták ki, hogy adnak egy esélyt Eduard Hegernek, hogy próbáljon meg összeállítani egy új kormányt, és megszerezze 76 képviselő támogatását a parlamentben.

Sulík a Denník N-nek be is vallotta, hogy valóban úgy volt, ahogy Eduard Heger állította a Sme napilapnak adott interjújában: tényleg felajánlotta, hogy tárgyaljanak arról, hogyan lehet 76 képviselőt csatasorba állítani egy, az előző kormány “alaprajzán” felálló kormány mögé.

Csakhogy ez az ajánlat mindössze két napig élt. Sulík magyarázata szerint ugyanis az SaS messze nem volt egységes a kérdésben. S ha a párt nem egységes, Sulík szerint nem is érdemes erről a helyzetről tárgyalni. De hogy ne legyen minden olyan egyszerű, az SaS elnöke a következő mondatában már arról beszélt, hogy azért a tárgyalásokat még nem zárták le véglegesen, és előfordulhat, hogy visszatérnek rá.

Az SaS nem tud A-t vagy B-t mondani. Márpedig ki kellene mondaniuk, hogy előrehozott választásokat akarnak-e, vagy inkább adnának egy esélyt Hegernek. Logikus az az interpretáció, hogy az SaS most a legszívesebben kivárna: elsősorban azt várnák meg, mi lesz a helyzet az OĽaNO közgyűlésén. Ez a közgyűlés mutatja ugyanis meg, hogy mennyire függ a kormánypárt Igor Matovičtól, és el tudják-e engedni a főnököt.

Ha igen, akkor Sulík teljesítette a küldetését, amit sosem vallott be nyilvánosan: végleg kiírni Matovičot a politikai szappanoperából. És ekkor az SaS is hajlandó lenne egy új parlamenti többség létrehozására.

Ám szinte biztos, hogy Matovič maradni fog, még ha korlátozott szerepkörben is,